ez annyira durva, hogy az ember egyik nap egyszer csak elkezdi emelgetni a fenekét, meg csavargatni a testét, és megtanul hasról oldalra fordulni, mig egy nappal előtte eszébe sem jutott a dolog, maximum csendesen vagy kevésbé csendesen tűrte, hogy a szülei forgassák.
meg hogy egyszercsak megjelenik a hang a nevetéshez, először jön ugye az elalvás közbeni mosoly, ami még csak grimasz inkább, aztán a széles mosoly, az őszinte öröm, aztán a sikongatások jönnek, de azok inkább különálló örömjelzések, de aztán megjelenik a hangos rötyögés, mondjuk a trombitálós pocakpuszi apropóján.
fincsi dolgok ezek...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése