szánalmas

persze, máshol sem fenékig habostorta az élet, mindenhol vannak idióták és begyöpösödött másfóbok, de egyrészt nem konfrontálódik velük annyit az ember, mert nem ha nem az anyanyelvedet beszélő országban vagy, valamelyest tompulva érkezik minden, kettő, nem szerveződnek félkatonai szervezetbe.
egy erős indok pest ellen. nemcsak a dobálók. nemcsak a vida. az egész akadémia. az egész közélet. a szimpla kommentezők. megáll az eszem, mennyi skatulyafejű előitéletes balfasz él itt. inkább maradok eneszkás magyar, menjünk inkább bárhova, csak ne haza.
amúgy is tökjó a kedvem, az utóbbi pár napban megadurván megsoroztak az emberek. bali szólt be kétszer is úgy, hogy asszem nemigazán tudnék neki örülni, csak kényszeredett mosolyra futja ezek után; aztán meg feri próbálta rámhúzni az elbasztálmindent lepedőt, de aztán persze nem is, de semmi bocs, vagy bármi, nem, azóta is kurvanagy kuss van onnan, csak jochen hajlandó beszámolni. sosó apja eladta mindkét autót, mikormáskor mint most, hogy egy hónapra megyünk haza, pedig semmit nem kértünk tőle, csak azt, hogy tudjunk mivel ide-oda menni. apámnak hálistennek bejött egy meló, ami miatt időnként bécsbe kell mennie, de asszem vonatozik majd ilyenkor, úgyhogy talán tőle időnként elkérjük a skodát. bár azt sosó utálja, mert teli van kutyaszőrrel, mindig viszkethetnékje támad, ha beleülünk, de ez ellen egy kiadós porszivózás csak segit.