Hannának kedden kiújult a kötőhártyagyulladása, mert szombat estére már nem volt gyulladt, és mivel azt hittem, hogy a cseppektől lehet hőemelkedése - olvastam a neten -, meg mert aki csepegtetett már egy üvöltve tiltakozó, szemét összezáró féléves szemébe, annak nem kell elmesélni, mennyire hálás feladat ez, inkább abbahagytam. nem kellett volna. szóval azóta megint szemcsepp, még holnapig, remélve, hogy most már tényleg ennyi elég.
merthogy valszeg anyóstól meg megkapott valami náthát - ő múlt hét eleje óta köhög, kedden végre elment dokihoz, akitől kapott köptetőt meg antibiotikumot. szóval a hőemelkedés az lehetett ettől is, most már nincs nagy gáz, egy nap volt csak hígabb kaki, már alig megy föl a hőmérő a normális föle, most már csak köhög, de arra kapott ő is köptetőt. de remélhetőleg attól nem újul ki a szemgyulladás.
meg kapott viburcol kúpot is, ami homeopátiás nyugtató meg fájdalom és láz ellen is jó, meg a fogzás tüneteinek enyhítésére. merthogy úgy tűnik, a két alsó elkezdett kidudorodni. este kapott egyet, és reggel hétig aludt, ami azért nagy szám, mert ezer éve nem volt már, hogy átaludta volna az éjszakát, pesten volt olyan éjszakánk, hogy tizenegytől kezdve óránként keltett, felvettem, elaludt, vissza kiságyba, majd egy óra múlva újra. azon az éjszakán elküldtem sosót a szomszéd szobába aludni, hogy ne nekem horkoljon, ha csak háromnegyed órám van a következő ébredésig, és aztán hajnalban meguntam a dolgot, és Hannát beraktam a nagyágyba magam mellé, hogy ne kelljen annyit sétálni.
másnap éjjel mondjuk két-három óránként keltett csak a kiscsaj, sosó sem horkolt, így aztán hajnalban hárman aludtunk a nagyágyban, de sosónak sikerült azt álmodnia, hogy egy patkány mászik a hátán, és hogy ő meg sikeresen hátravetette magát, hogy agyonnyomja, na ekkor ébretünk arra, hogy Hanna üvölt - valszeg szegénykém vakargatta az apját, szokás szerint, az meg ráfeküdt. szegénykém ment vissza az ágyába, ott mégiscsak nagyobb biztonságban volt :)
na szóval volt-van pár oka arra, hogy hisztis legyen szegény manócskánk, meg egyébként is most jött ki rajta nemrég az anyásság, szóval eléggé nehéz napjaink vannak: ha kimegyek a szobából, bőg, ha lerakom valahova, bőg, és sokszor semmilyen trükk nem jön be, csak akkor nyugszik meg, ha felveszem.
persze ez is elmúlik egyszer, meg biztos lesz olyan, hogy visszasírom ezt a bújós időszakot, de most azért egy csöppet nehéz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése