egymás idegein táncolunk, jelentem nem igazán büszkén, de hát a dackorszak nem a legeslegfelemelőbb korszaka egy gyereknek.
hanna mostanában MINDENRE nemet mond, és nem, nem esem bele a gyakorlatlan szülő hibájába, hogy bármi fontos dolgot is megkérdeznék tőle, mint pl. megyünk fürdeni? kérsz ebédet? ebéd után lesz alvás?
nem, kérem, én csak kijelentek, de ő ellenkezik. pedig hagyok neki választási lehetőséget sok minden másban.
már két napja megy az, hogy ebéd alatt mondja vigyorogva "alvász", én mondom, igen, most jön az alvás, mire ő vigyorogva nemet mond. én mondom, hogy de ebéd után alvás van, tegnap sem aludtál, fáradt vagy, és tényleg, fekete karikák vannak a szeme alatt, annyira kialvatlan, de az akarat mindenek felett diadalmaskodik. átlagban eddig két-három órát aludt délután, ami ha kimarad, nem pótolja be reggel, sőt, egyre hamarabb kel hajnalban, és jön át hozzánk.
szerdán kezdte a nemalvást a bölcsiben, tegnap egy óra próbálkozás után idegbetegen őrjöngve feladtam, és azt mondtam neki, hogy nem is akarom látni, csináljon amit akar, de engem hagyjon most békén. persze nem hagyott.
ma egy órán át bírtam ordítás nélkül, amikor leordítottam a fejét, majd visszaraktam a párnájára, és simogattam a hátát, végre elaludt. nem egy édes győzelem, hogy megint elveszett az önkontrollom.
de mi van, ha elmegy egy óra mesével, összebújással, gyengéd unszolással, és semmi hatása? mit lehet ilyenkor bevetni?
persze vissza lehetne rakni a rácsoságyba, és hagyni üvölteni. de azon már fél éve túlléptünk, ott nem tudott aludni, mert állandóan beverte a fejét a rácsba a nagy pörgés-forgásban...
tanácstalan vagyok, fáradt és ingerült. össze kéne szednem magam, és úgy maradni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése