süt

egy kiló mézeskalács kisütve, a rugelach előkészítve - tészta a hűtőben pihen holnapig.
a mézeskalács isteni lett, egy csöppet már kezd száradni, de a vastagabb darabok nem annyira, és nem lett túl fűszeres, sem nagyon édes, nagyon eteti magát. Hanna is nagyon büszke magára, hogy segített: mézet nyalogatott tésztakészítés közben, majd segített formákat vágni a tésztába, úgy tíz percig, míg meg nem unta. még szerencse, hogy telefonáltak sosó szülei, és így a maradék egy órában hagyott engem ezzel szöszmötölni. most éppen sosó alkot egy gigafenyőt, kiváncsi vagyok, hány darabban lesz majd sütés után :)
még sütés előtt átalakult jópár kisfenyővé. de persze mikor szóltam, hogy rakjon alá lisztet, mert különben odaragad a tészta, és nem tudja majd a fenyőcskéit kiszedni a selejt újragyúrása után, megkaptam, hogy utálja a lisztízű szarjaimat. merthogy én mindent agyonlisztezek. és akkor grész elgondolta, hogy az egészet kivágja egy teátrális mozdulattal a kukába. de persze nem tette. mert grész már csak ilye. cserébe jól nem szól hozzá bosszúból.
update: rugelach tészta a fagyasztóban, elég volta egy időre a sütésből, bár a mézeskalács irtó finom még mindig, nem keményedett be egyáltalán.