összefoglaló

- első és legfontosabb, nem a rozáliában voltunk, hanem a donáti lett a főhadiszállás, andiék lakása a batyin. igaz, hogy azért amikor sosó szarul volt, ott aludtunk a szüleinél, amikor elmentem a pótkulcsba vagy julival meg vivivel moziba, akkor is ott aludtunk, mert sosónak derogált egyedül lenni este altatás után. de azért voltunk eleget külön, és volt hova visszavonulni, ami most kifejezetten jól jött, hogy kitört a nagy családi botrány: laci és kriszti összebalhéztak, és laci levitte a kölköket gyöngyösre kriszti tudta nélkül, mire ő azt mondta, hogy csak a cuccaiért jöjjön vissza. na a végén kibékültek, de ment a feszkó ezerrel.
- és hogy most nem a rozáliában voltunk, anyu sokkal többször hívott át minket, meg ők is jöttek, hoztak kaját, de persze ez sem volt neki elég :)
- viszont sikerült elrángatnom őket múzeumba, megnéztük a lumúban az amerigotot meg a csörgő-kiállítás, és mellesleg összefutottunk norbi építész öccsével.
- most is azzal az érzéssel jöttem vissza-haza, hogy megint csak végigrohatuk azt a két hetet, és semmire sem jutott idő, de azért voltam/voltunk
- sörözni (forraltborozni) családias hangulatban a pótkulcsban
- gyerekelőszilveszterezni mátééknál dettiékkel és ariellel meg ágival, ami minden előítéletemmel ellentétben nagyon vicces és jó hangulatú volt, annak ellenére, hogy moli tényleg egy szumóbirkozó, és hogy berci nem vezette le aznap a feszkót, és ott jött rá a tombolda, de ezt mindegyik szülő példásan kezelte. hanna mindezt szokás szerint a sarokból figyelte miközben a játéktojásokat pakolászta, illetve dehogy, mert közben úgy összehaverkodott ágival, hogy a végén ági legnagyobb meglepetésére odahajolt hozzá, és adott neki két puszit,
- moziban, bár mindkét film felejthető volt: alkonyat 2 és az informátor,
- kettesben sosóval kiruccani: megnéztük az ominózus informátort, aztán forraltboroztunk egy kávézóban, aztán bementünk a szimplába, és egy öt perc után kifordultunk onnan, hogy az már nem nekünk való, és elmentünk falattámasztani az eriktruffaz előzenekarára az a38-ra, mert persze a forraltbor nem tartott ki és asszem egyébként sem az lett volna a megfelelő alapozás az elektrojazzhez,
- az állatkertben, ami szuper volt, láttunk mindent, ami számít: elefántot, lajhárt, egeret, oroszlánt meg tigrist, fókát és pingvint, halakat, pókokat és kukacokat,
- balcsin szilveszterezni veráékkal, ami persze egy olyan kisgyerekes langy-szilveszterre sikeredett, és azzal ment el az időnk, hogy azt tervezgettük, hova menjünk el közösen, de konszenzusra nem jutottunk, és valszeg jövő nyáron majd lejövünk hozzájuk a balcsira,
- egy ötperces sétán a hármahatárhegyen, mert samu bevágta a durcát, és nem volt hajlandó kirándulni,
- aztán látogatóban juditéknál meg veráéknál
na, lemerült a memória-tápegység, megyek berakom magam töltésre...