nem is meséltem, pedig nagyon jó volt, csak ugye a múlt hét egy csöppet kaotikus volt, nem volt idő semmire, szóval nagyon nagyon szuper koncerten voltunk két hete szombaton.
leiden jazz week volt, és (martijn szerint egy nagyon baloldali, de) icipici klubban lépett fel a club de belugas, az isten háta mögött, ami tőlünk szerencsére nem volt messze.
elhívtam andit meg a boross, és hogy martijn meg sosó se járjanak rosszul, előtte elmentünk vacsizni egy török étterembe. miután a férjek leléptek a gyerkőkkel, beültünk egy barnakocsmába sörözni, ahol is andi elmesélte gimis amsterdamba stoppolós meg parkbanalvós történetét, amin boross röhögött, mert ők is ugyanezt csinálták, csak nem pár napig, hanem egy hónapig. aztán mentünk a koncertre, ami -nem tudom eléggé hangsúlyozni - megaszuper élmény volt.
a nugi énekesnő (brenda boykin) a hihetetlen csúnyaságéval, testességével és oldalra kidugott nyelvével hihetetlen gyöngyörű volt, sugárzott belőle a zene, feldobta az egész helységet, tolta felfele a bulit. és a hangja, az egyszerűen leírhatatlanul isteni jazzénekesnőhang. tökéletes. semmi hiba nem volt benne. úgy játszott a hangjával, mint a többiek a hangszereiket. imprózott ő is, játszott, a szó szoros értelmében, és mi élveztük, ahogy élvezte az egész estét.
és akkor félidőben bejött a vagány szexi lány a bandából, aki éppen nyolchónapos terhes lehetett, és az érzéki hangján szem-lehunyva elénekelte azokat a lírai számokat - csodaszép volt, bár egy csöppet elült a pörgés. utána megint jött jazzmamagésa, és újra pörgött a buli. hihetetlen élmény volt, ott zajlott az egész tőlünk két méterre, és bár kétméteres holland ifjak időnként beálltak elénk, de nem merészkedtünk az első sorba, mert boross félt, hogy jazzmamagésa kiszúrja, és vele islkezd flörtölni, mint a többiekkel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése