Amie mostanában üvölt. Mint a sakál. Most is. Szerencsére Hanna már jóideje alszik, erre nem kel fel. Bezzeg reggel. Múlt hétig csak én riadtam fel ijedten Amie hajnali hétkor előadott őrjöngésére, de most már hálistennek Hanna is. És mivel délután lehetetlen lerakni, marad a korai altatás. Jóesetben kifogjuk az esti fegyverszünetet - vacsora vagy video - , de van hogy Amie este hét és nyolc között kezd el dobolni. Na, azt külön pontozom.
Egyszerűen nem értem, hogy hallatszik minden fel az alattunk lévő lakásból. Hogy Amie üvölt, az hagyján, majdnem négy évesen persze hogy kiborítja az otthoni feszkó - iráni Mérnök apukát kirúgták a festéklaborból, és most keresi önmagát meg a melóját, múltkor már úgy volt, hogy Londonban próbál szerencsét, de aztán mégsem.
Csak az a nagy gáz, hogy ettől az üvöltéstől már annyira kiborulok, hogy utálom már őket, legszívesebben lemennék egy szál pizsiben meg szájszagban üvölteni, hogy miafaszért ordít már ez a gyerek egy órája, hogy mama, menjen már oda az anyja a gyerekszobába. De nem lehet, mert akkor ki eteti majd a halakat, ha elutazunk...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése