péntek, június 25, 2010

a fülbevalós

már ezer éve, hogy anyuék megnézték a lány gyöngy fülbevalóval filmet vermeerről meg delftről, de azóta is odáig vannak, hogy olyan az egész, mintha a festmények megelevenedtek volna, meg hogy delft milyen szép hely lehet.
aztán megvették a könyvet, mert a filmet magyarul, úgy tűnik, nem lehet megszerezni, és anyu elhozta, én meg három este alatt kiolvastam. aztán elmentünk kettesben delftbe, megnézni a könyv helyszíneit, a vermeer-házat, a piacteret, az új templomot, a vágóhídat, és a vermeer-házban megvettük angolul a filmet.
hát, a könyv jó. olvastatja magát, meg a nő tényleg alaposan utánajárt vermeernek meg a festési technikájának. a film sztoriból eléggé gyenge, collin firth egy falábú béna benne, a párbeszédei meg egyenesen katasztrofálisak, de a képi világa hihetetlen szuper. szóval a forgatókönyvírót büntetni kéne, de az operatőr meg a látványfelelős flitteres ötöst érdemel.


delft meg, hát, delft. már negyedszer voltam most ott, és negyedszerre már nem olyan nagy flesh, mint elsőre. amikor 2004-ben itt voltam borossnál, lenyűgözött, és ma is azt mondom, az egyik legszebb európai főtér. a régi meg az újtemplom érdekes, főleg, hogy sírköveken lépked az ember, a belváros is szuperül megmaradt. de a vermeer-ház egy nagy becsapás. oda ne menjetek be, ha jót akartok. egyrészt csak reprók vannak benne, másrészt az egész házat felújították, és egy modern életrajzi kiállítást rendeztek be ahelyett, hogy megpróbálták volna visszaadni a ház eredeti állapotát, berendezését. ja, és mindenhol a fimre meg a könyvre utalás, irtó nagy a marketing odabenn...
na mindegy, azért jó volt, más szemmel néztem így a várost, hogy kapcsolódik hozzá egy sztori, és ismered azok helyszíneit. meg az előző esti lelkizős beszélgetés után valahogy könnyű volt anyuval sétálni - előző este valahogy kijött belőlem, hogy anyunak sem kell a szomszédba mennie makacsságért, és majdnem elgondolkodott ezen, de aztán inkább magát védte. végül aztán a távolba révedve megkérdezte, hogy miért akarja mindenki bebizonyítani, hogy neki nincs igaza. hát itt a pont, mondtam anyámnak, hogy mindent, de tényleg mindent így fog fel. hogy ha valaki elmond egy neki nem tetsző véleményt, akkor az illető ellene van, és neki a véleményét, hibás emlékét, egy téves következtetését foggal körömmel kell védenie, mert az az ő igaza. pedig lehetne beszélgetni is, eszmét cserélni, változtatni a véleményeken, nemcsak eszméket ütköztetni. na  mindegy, nem ért el hozzá a meszidzs, továbbra sem érti a többi embert.
de azért a delfti séta jó volt.

Nincsenek megjegyzések: