szag

még egy hónapja jól bevásároltam a kertészetben. vettem egy ugyanolyan fehér ládát, amiben a vízipálma van, ezt most éppen Sosó frankfurti túlélőnövényének, mert mióta én locsolom, nőtt is, nemcsak túlél, vettem földet, agyaggolyócskákat, amit a nagy edényekbe szórunk föld helyett (százszor könnyebb, mint a virágföld), ládát a magról kikelt virágoknak meg egy diffenbachiát. ő egy normál szobanövény, semmi extra, zöld levelei vannak fehér foltokkal, csöppet mérgező a nedve, de Hanna nem tépkedi a leveleket, tehát semmi gond.
egy ideje iszonyat fura szag van itthon. a kettővel arrébb levő lakást felújítják, verik szét a falakat, perszehogy onnan jön a dohos ázott vakolatszag, csukjuk be ajtót, ablakot.
nade akkor miért erősödik a szag?
elektromos kutyüket kihúztuk, hátha valamelyik égeti a port - semmi változás.
könyvespolc lerámolva, könyvek és polc leportalanitva - semmi változás.
ablaknál erősödik a szag, nosza, függönyt lekapom, mosógépbe vele, amig mos a masa, lemosom az ablakokat is, de visszarakva a mosószerillatú cuccokat a csilivili ablakok elé sem lesz jobb szag a lakásban.
a nagy pakolászásban rácsodálkozunk Hannával, hogy jé, virágzik a diffenbachia, sosem láttam még a virágját, de csak este esik le a tantusz, mikor az egésznapos mókát egy percben összefoglalom, és rohanunk a virágot szaglászni - ő a hunyó.
azóta a teraszon van számüzetésben, és a külvilágnak bűzölög.