hétfő, szeptember 27, 2010

a meleg ruhák és a sznupjetúra

bedobtak a postaládába egy zsákot, hogy ha teletömjük ruhákkal, kedd reggel kilenckor jönnek, és elviszik, és odaadják azoknak, akiknek nincs elég.
mivel úgy tűnik, hogy idén az esős évszak a kelleténél korábban megérkezett, szombat délelőtt nekiálltam szekrényt pakolni - végre levittem a terhesruhákat a pincébe, a nyári ruhák mehettek fel az elérhetetlen felső polcokra, az őszi-téliek meg jöttek le. az ezer éve nem hordott cuccok közül lett egy kis zacskó Vivinek-Julinak (a "kinőtt" kedvencek, amiket inkább ők dobjanak ki, nekem nem ment), illetve a "már tényleg sosem veszem fel, és ciki lenne, ha a nővérem vagy unokahúgom hordaná" ruhákkal az ominózus zsák is megtelt. elraktam a nyári szandálokat, és elővettem a fűzős bakancs-csizmát (amit Hanni elirigyelt tőlem, és cipővásárláskor kiszemelt magának egy kis csizmát, amit a próba után nem volt hajlandó levenni a lábáról, még szerencse, hogy itthon nem hordja).
ezen felbuzdulva Sosó is átnézte a szekrényét, és talált vagy hat olyan nadrágot, amit az elmúlt két évben vett, de konkrétan egyszer nem hordott. divatbemutatót tartott, felpróbálta mindet, és most akkor reménykedjünk, hogy párat majd fel is vesz az idén.
Hanninak előkaptam a polárkabit, amit tavaly vettem akciósan az egyik szupermarketben, de más méret volt a zacskón, mint a ruhán, és csak most lett rá jó, és az is annyira megtetszett neki, hogy itthon a vasárnap délelőtti röpke próba után le sem akarta venni, így aztán mindenkinek megvolt a meleg szerkója, mehettünk a tíz fokban kirándulni. (meg persze azért, mert elviselhetetlen hisztérika volt a lányom reggel óta, és 11-kor már nem bírtunk vele egy légtérben együtt lenni. valahogy szóba került Belgium, ahol egy hónapja jártunk, és ahol a szállóban kapott gumimacit, és azóta neki Belgium a mennyország, ahol sznupjét osztogatnak, szóval egész reggel visított, hogy "menjünk inkább Belgiumba!", mi meg beígértünk neki egy édes palacsintát meg egy sznupjét a dűnéknél)
persze marha nagy mázlistaként ragyogó idő lett délután (napsütés és kemény 13 fok!), meg belefutottunk a dűnéknél valami jópofa természetbarát egyesület - vízügy rendezvénybe, ahol Hannát elkapta egy mikrofonnal sétáló XIV. Lajos korabeli udvaroncnak öltözött ürge, kifaggatta, hogy hogy hívják, és hogy ugye tavaly is itt volt, majd miután shalommal köszönt nekünk, leültetett minket az erdei csokrot fűző néni asztalához, ahonnan aztán átpártoltunk az arcfestő nénikhez, akik meg pillangót festettek Hannira.
a palacsinta és a kabátzsebből elővarázsolt szőlőcukorka után sétáltunk vissza a kocsi fele (kábé fél óra az út felnőtttempóban), és újra végigcsodáltuk az odafele talált gombákat, amik a ragyogó napfényben még szebbek voltak, és asszem sikerült legyőzni Hanna gomba-averzióját, ami úgy testesült meg eddig, hogy nem mert a gombák közelébe sem menni, mert akkor gombás lesz a lába. most végre tisztáztuk, hogy a kettő nem függ össze, és a nagy őzlábtól már úgy búcsúzott el, hogy megsimogatta a kalapját, és a lelkére kötötte, hogy legyen jó gomba.
(és mivel sokan kutyákkal járnak oda kirándulni, az is nyilvánvaló volt, hogy Hanni kaka-undora csöppet sem csökkent, valami páni félelem tör ki rajta, ha kutyaszart pillant meg, nem tudja kikerülni, csak áll lebénulva, és lebiggyedő szájjal nyújtja a kezét, hogy mentsük meg. bár a dolog volt ennél százszor durvább - nem mert földre meg sárba lépni, mert arra is azt hitte, hogy szar, és tenerifén a fekete vulkáni homok miatt még a tengerbe sem volt hajlandó bemenni -, azért van még mit ledolgozni a gumicsizmás sarazós-pocsolyázós túrákkal.)

Nincsenek megjegyzések: