két hete pénteken (hazaindulás előtt) a primertervezéshez kértem Peter segítségét, aki gyorsan befogott plazmidot hasítani, hogy lássuk, melyik két enzim lesz jó majd a klónozáshoz, úgyhogy most pénteken már a második kísérletet csináltam Antoniával. igaziból ezt ő készítette elő (háromnapos halak kellettek hozzá, ergo hétfőn összerakta őket, kedden összeszedte az ikrákat, naponta kipucolta őket, hogy aztán pénteken jöjjön a hadd-el-hadd), az ő oldatait használtuk, ő mutatta, hogy hogy szokta csinálni, én csak ott álltam, és néztem, mint egy jó kisdiák - nem azért, hogy a kezeimet mossam, hanem mert én fizikailag képtelen lettem volna előkészülni rá.
rézszulfát oldattal kezeltük a halakat, és azt vártuk, hogy majd az oldalvonalszerv sérül, és a gfp-s makrofágok jól odamennek, és megjavítják (illetve szertoid-kezelés mellet nem), de ehelyett a szikgolyó sérült meg valahogy, kifolyt sokból a szik, és az embriók jól meggörbültek. de csak a rezesek. a kontrollok nem.
majd szerdán jól megnézzük, hogy expresszálnak-e vagy még azt sem.
na mindegy, szóval ez nem igazán jött össze, de emiatt az egész nap rohanós volt, szóval lehet, hogy Antónia ezért nem volt annyira feldobva egész délután, mikor is a lab-outing volt. Peter meghívta a labortagokat család-látogatásra meg utána egy vacsira A'damba. a nagyobbik gyereke háromésfél, a két kicsi meg négyhónapos. istenem, annyira durván csúnyák voltak az ikrek, én ilyen rusnya gyerkőcöket nem sokat láttam. najó, a kislány nem is annyira, ő sem egy cikuibaba, de az az irtó nagy kerek fejű, a hörgő-nyálzó kisfiú annyira gáz, nem is tudom, fura érzés volt. pláne, hogy a kezembe is adta őt az anyja...
a kétórás vizit alatt Frank, a nagyobbik fiú irtóra bezsongott, imádta, hogy szerepel, egyre csak hozta ki a játékait, berregtette az autós cuccait, és amúgy is voltunk vagy tízen, elég nagy volt a zajszint.
amikor hatkor leléptünk, Marcellel leszavaztuk a többieket, hogy először igyunk valamit, és aztán keressünk kajáldát - hát istenem, a kisgyerekes szülőknek itt órára jár a gyomruk, ha nincs input fél tizenkettőkor és hatkor, fellázad a rendszer.
szóval beültünk egy kis helyes kocsmába enni, ahol meglepően jó volt a kaja, bár a sramlizene olyan hangos volt, hogy csak ordibálva lehetett dumálni. a holland srácok (PhD-sek és MSc-sek) hollandul rötyögtek Peterrel és Marcellel, mi külföldiek meg az ő másik oldalukon meg angolul alig dumáltunk. Marcel meg Peter néha átfigyeltek erre is, sőt azért sokat dumáltunk, de a sokadik sörük után már inkább a röhögés ment.
érdekes egy társaság egyébként, de azért nekem az már egy csöppet sok volt, hogy kilenckor még beültek egy másik kocsmába inni, úgyhogy én dobbantottam haza.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése