The mould and the recipes: an unusual artefact for magical rituals Lecture by Marc Etienne, egyptologist of the Musée du Louvre, Paris.
fú, ez csak jó lehet! egy jó kis penészes sztori, pont mint a fáraó átka a Tutanhamon sírral kapcsolatban! hát, legközelebb talán el kéne olvasni az előadás leírását...
In the field of Egyptian magic, it is quite rare to have objects that were effectively involved in magical rituals. The limestone mould of Musée archéologique départemental de Rouen is therefore a very interesting example of an artefact directly connected with a practical use during magical rituals. This lecture will give an analysis of the carved figures of the mould in order to show its close connection of with magical rites known by texts preserved on papyri or on the walls of Egyptian temples. The confrontation between the cast images and the instructions to use them given in these texts is very informative on the Egyptian religious beliefs and what magic meant to them. The mould itself as a magical object, and therefore a potentially dangerous artefact, is designed in accordance to these conceptions, in order to fulfil its role in the preservation of the Universe.
amúgy az előadás totál élvezetes volt, bár az egyiptomiakat sosem tartottam ennyire brutálisnak, mint amilyennek most láttuk őket a vallási ceremóniákat kivesézve.
Úgy döntöttem, kifejtem ezt részletesen, mielőtt elfelejtem. Szóval az egyiptomi mitológia alapsztorija az egy Káin és Ábel sztori, Széth és Ozirisz testvérek és Széth megöli a viszálykodásaik során Oziriszt. A bibliai párhuzam ott egy picit sántít, hogy ez a két testvér isten volt, Geb földisten és Nut égistennő gyermekei. "A mítosz szerint Ozirisz az ősidőkben feleségével, Ízisszel – aki egyben húga is – jóságos királyként uralkodott Egyiptom felett. Ő vezette be a kultúrát és a civilizációt nem csak Egyiptomban, hanem más népeknél is."... "Széth eredetileg a sivatag istene volt, akit hamar a zűrzavarral és a pusztítással kapcsoltak össze. Széth az egyiptomi mitológiában a szükséges rossz, az ellenpont, ami nélkül a jó sem létezhetne. Azzal, hogy Oziriszt megölte, a gonoszság megtestesítőjévé vált, mégis, segítségét Ré napisten is igénybe vette az Apóphisz (kígyó) elleni harcban, s megmentette Rét."(from Wikipedia)
Szóval az alapsztori egy csöppet leegyszerűsítve a jó és a rossz harca, ami testvérgyilkosságban manifesztálódik, de mivel egyiptomi a sztori, nem ér véget az illetők halálával. Pl. Hórusz, Ozirisz és Ízisz fia Ozirisz halála után fogan meg, hogy csak egyet emeljünk ki. Na, és akkor jöjjön a brutális rész. Széthnek tulajdonítottak jó pár állatot, csak mert gonosz történet tartozik hozzájuk. Például a teknőst egyik isten rákényszeritette, hogy köpje ki azt, amit lenyelt, és ez lett a Nilus termékeny iszapja, ami lehetővé tette a mezőgazdaságot. Na de hogy miért gonosz a teknős? Mert ő lenyelte azt! Az onyx antilop kiszúrta valamelyik isten szemét, a kígyó lenyelte a Nílus vizét, a kacsa és a bika (vagy ökör) meg úgy tűnik már kideríthetetlen okokból voltak gonoszok, de ezeket (nem egyet, persze) fel kellett áldozni az Ozirisz-ünnepekkor. Jócskán látni a ma is álló templomok falán egy-egy fáraót, aki éppen leszúrja, felszeleteli vagy lefejezi az egyiket.
amúgy meg vettem egy szuper könyvet, ami lonely planet stílusban íródott a II. Ramszesz-kori Egyiptomról: mikor érdemes utazni, mit vigyünk magunkkal, hol tudunk megszállni, milyen az orvosi ellátás, illetve mit érdemes megnézni kérdéseket járja körbe. szerintem egyszerűen zseniális ötlet így történelem-könyvet írni.
ha bejön, megveszem a sorozat többi tagját is, van hasonló Athénról, Rómáról és a középkori Firenzéről is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése