paraván-para

Az utazás kaotikus volt, egy nagyot húztunk a szopókalapból, mert az egyes és kettes terminált lezárták, és nekünk hiába csak a csomagot kellett volna beadnunk a kettesen, a rendőrség parafa paravánokkal lezárta azt, mert a pénteki utasoktól szombat délelőtt az már megtelt. Persze ezt az infót úgy kellett kicsikarni egy ide-oda rohangáló káelemes nőtől. De Sosót nem abból a fából faragták, hogy szó nélkül végigállja azt az egyre csak növő tömegoszlopot, ami a röpke 10 perces sétaútnyi részen feltorlódott. Lementünk az érkezéshez, alul előrementünk a kettes terminálhoz, megtaláltuk a lépcsőt, ami nem volt lezárva - nem úgy mint a lift és a mozgólépcső, felmentünk, és beleütköztünk a parafalakba. Itt lecövekeltünk, piszok nagy mázlinkra pont ott, ahol egy nő időnként kikukucskált. Amikor éppen egy babakocsis nőt engedett be meg aztán az egész családját, felkaptuk Hannát meg a cuccokat, és hozzájuk csatlakoztunk. Innentől már ment minden, mint a karikacsapás. A gépet kevesen érték el azok közül, akik pont arra vettek jegyet, úgyhogy a péntekiek közül felpakolták a kínai nyugdíjas turistacsoportot, akik aztán nagyon viccesen, még felszállás és leszállás közben is, fel-felpattogtak meg egymással trécseltek a folyosón, meg pár elcsigázott magyart, köztük SzárazPétert a Csépé-laborból. Ő Torontóban dolgozik most, akárcsak Eszter, és a péntek éjszakát egy checkin pult bőröndmérlegén töltötte - elmondása szerint akárhányszor felébredt, a retinájába égett, hogy hány kiló. Az, hogy Ferihegyet lezárták a havazás miatt, és kerozin-hiány miatt Bécsben leszálltunk egy órára, csak hab volt a tortán.