viccelhetnék most itt a gulyás és forradalom szavak összetételével is, de amilyen suttyó vagyok, fogalmam sincs, pontosan mi a fenét is értettek alatta, csak annyi rémlik, hogy a jobbosok használták sárdobálásra, és a gugli most csupa kurucinfós oldalt hoz fel erre, úgyhogy akkor ezt a keresőszót hanyagoljuk inkább ebből a blogból.
szóval, akkor most átvedlek egy röpke bejegyzés erejéig gasztobloggerré, és elárulom, hogyan lehet isteni gulyáslevest rottyantani egy röpke félóra alatt.
az összes sztárséf, Dzsémitől kezdve a káromkodós focistáig mind azt szajkózza, hogy a marhahúst két-öt percig sütjük, tovább nem, mert különben dobhatod ki a francba, annyira rágós lesz. a nagy magyar konyhaművészet (abszolút nem öko-frendli módon) meg mit művel a marhahússal? órákon át rohasztja valami lében (marhahúsleves vagy főtt marha ilyen olyan mártással illetve gulyásleves), hogy aztán valami rágós maszlag legyen belőle, amit nemcsak megrágni nem lehet, de aztán a fogak közül kibányászni is művészet.
szóval íme itt a nemzetközi vagy mondjuk így, reformgulyás receptje:
a boltban leveshúsként árult marhahúsnyesedéket (normál marhahúst itt csak aranyáron adnak, és amúgy is, bélszínből csak nem főzők már gulyást) pirított hagymán sóval borssal max 5 percig fedő alatt megsütöm, a húst egy tálba rakom, lefedem. a levéhez rakok egy kanál pirospaprikát, felöntöm vízzel, belerakom a zöldségeket, mint sárgarépa, paszternák (itt nincs is fehérrépa, de egyébként nem is baj, nem is nagyon ismerek olyat, aki megenné, viszont a paszternák isteni jó édes-zamatos, szóval százszor jobb, mint a gyökér), krumpli, hozzáadjuk a babérlevelet meg minden anyánktól vagy horváthilonától eltanult fűszert, és a zöldségeket puhára főzöm. ekkor jön bele anyósék mániája, a csipetke, amit hanna is meg sosó is úgy imád (és most akkor bevallom, én itt is csalok, mert igazából nokedlit szaggatok a levesbe, nem szarakodom a csipetkék kiskéssel vagy kanálkával való egyenként vágdosásával), és tálalás előtt visszazuttyantom a húst a levesbe, szigorúan a további főzést mellőzve.
mindez durván húsz-harminc perc, a hús pihe-puha, a leves pedig olyan, mintha az öreg sipos főzte volna.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése