hétvége

múlt hétvégén anyósék szórakoztatták Hannit, rajta csüngtek, egy percre nem hagyták egyedül (mondjuk Hanni is élvezte a rajtuk lógást), úgyhogy azt hiszem egy időre kiunokázták magukat. kértünk tőlük paprikamagokat, hogy idén ne kelljen minden egyes lecsóhoz Németországba kiruccanni, és ezeket, meg a paradicsommagokat, meg a pincéből  nárcisz- meg jácinthagymákat szombaton nagy lelkesen el is ültettük. merthogy pénteken kiderült valami gebasz Sosóéknál az egyik kártya-egyik nagymenő telefon kombináció valahogy lefagyott a legújabb OS-frissítés után, úgyhogy ő egész hétvégén próbált rájönni, hogy mi a baj, én meg próbáltam Hannit lekötni, hogy ne az apját nyúzza. szóval elmentünk a kertészboltba, ahol ebéddel meg mindennel együtt vagy három órát elvoltunk, vettünk földet meg cserepet meg egy kertibékát (cserépből) meg három kéteurós, egyébként csodaszép virágot. aztán a parkolóban árultak irtó finom holland epret, úgyhogy vettünk egy rakás zöldséget meg gyümölcsöt, de ezek után gyerekem nem volt hajlandó közértezni, úgyhogy mentünk haza ültetni. ami persze nem annyira kötötte le, mint az apja szekálása, szóval elindultunk a játszóra.
másnap aztán Andiékkal volt randink, de mivel Sosó még nem végzett, Martijn is maradt otthon, szóval négyesben mentünk el a lareni Spookbosba, ami egy nagy csalódás volt. Ez egy farm, aminek csak egy pici része látogatható, és ahol lehetett műtehenet fejni. van még ezenkívül hátul egy kertje, amiben fák vannak, meg érdekes játékok, de azért szellemerdőnek nem mondanám. a legnagyobb csalódás persze az volt, hogy volt ugyan egy kajáldának kinéző része asztalokkal, de csak a hozott kaját lehetett ott megenni. speciel épp pakoltam pirogot a túlélőcsomagba, úgyhogy éhen nem haltunk, bár az egyik húsosba belecsípett az egyik pofátlan tyúk, úgyhogy az sajna a kukában landolt. na nem a tyúk.
na de Andi kinézett aztán Laren másik felén egy szuper játszóteret, ott aztán volt minden, ami a gyerekeknek szimpi, nekünk meg volt még hely a napos teraszon, meg kaptunk kaját is. szóval aztán végül jól elvoltunk, és aztán este, mire visszaértünk Leidenbe, már nem is mentünk haza, hanem mentünk egyenesen Andiékhoz palacsintázni. nyami.