kempingezős hétvége

mikor múltkor a Rotterdamtól délnyugatra levő Vorrnse duinen-nél jártunk, elhatároztuk, hogy egy hétvégét májusban ott töltünk, méghozzá a waterbos kempingben, merthogy szuper helyen van: tíz percnyi sétára van a tengerpart, de a kemping az erdő közepén van, egy kacsaúsztató mellett, szóval lehet túrázni is, és mivel ez egy vizes erdő, van vízimadár dögivel. foglaltam is nagy lelkesen egy huurcaravant, és most pénteken bölcsi meg hollandóra után felkerekedtünk, és leautóztunk Rockanjébe.
persze amekkora mázlink van, most jött be egy hidegfront, és kemény 14 meg 13 fokok voltak hétvégén, a szél keményen fújt, de szélárnyékban majd megsültünk, mert a nap azért sütött ezerrel. szerencsénkre csak este nyolc körül kezdett esni szombaton meg vasárnap is, amikor már egyébként is olyan hideg volt kinn, hogy a kis kerti asztalnál már nem lehetett kinn ülni. (ha bazi meleg lett volna, mint eddig, akkor szuper lett volna egy sátorhely is, de így én is piszkosul örültem azért annak a lakókocsinak.)
nagyon szuper egy hely volt, a kerekeken és téglákon álló kis faházikók közötti füves placcon három üregi nyúl lakott, akik a nagyközönséget (amúgy nem volt sok ember, vagy nem tűnt fel) azzal szórakoztatták, hogy nagyokat ugráltak és a házak között futkároztak.
szombaton lementünk a strandra, és egy beach club privát strandágyain heverésztünk a szélárnyékban (a rossz időre való tekintettel ingyen), miközben Hanni levezette homokozás-igényét. Sosó sárkányozott egyet, majd elhatározta, hogy egyszer csakazértis kipróbálja a kitesorf-öt.

vasárnap 10-re bejelentkeztünk egy természetjáró-túrára, ami a kanalasgémekről szólt. egy természetvédelmi őr vezetett minket körbe a Qauckjeswater nevű tó körül, mesélt sok érdekeset, néztünk kanalasgémeket (jó messziről), néztünk vad orchideákat, meg néha az erdőben meg-megálltunk, és az éppen hallott madárcsicsergést beazonosítottuk egy-egy madárhoz. szuper volt, bár egy csöppet vontatott volt a csoport miatt, így aztán amikor Hanni bemondta az unalmast, előrementek Sosóval.