dugig

most épp úgy érzem magam, mint Mona néhai macskája, aki csak feküdt a padlón lihegve, miután elpusztított két emberes túrós táskát.
hihetetlen, hogy visszajönnek a régi bejáratott szokások több, mint három év távlatából. ha az ember egyedül van, nem áll neki főzni, max egy sajtos tésztát (tegnap esti vacsi) vagy berak egy pizzát a sütőbe (ma esti). egy ilyen pizzát egyébként egy hete még hármasban ettünk meg - innen a macskás hasonlat.
kéne hollandot tanulnom a holnapi vizsgára, valamennyit sikerült is, de persze inkább a gépet püfölöm, meg ma délután sikeresen napoztam is - ez annyit jelentett, hogy kinyitottam a hálóban az ablakot, ráfeküdtem az ágyra, és napoztattam a lábamat, meg nagy nehezen a hátamat, és persze ennek az lett a vége, hogy bealudtam.
na, érzem, hogy lassan megint elővesz a lelkiismeret, úgyhogy megyek, és átnézem a rendhagyó múltidejű igéket meg a vonzatos igéket. nyami.