azért az a két hét sok volt Hanninak nélkülünk, az utolsó napokban már szinte csak az ujját szopva láttuk a szkájpon. de nagyon örült nekünk, és persze kellett pár nap, hogy helyrebillenjen minden (amikoris párszor kurvaéletezett meg lehülyézett ok nélkül embereket - köszönet érte a nagyszülőknek, főként anyámnak, aki képtelen volt visszatartani az ordibálását), de jó volt újra visszakapni a nagylányt.
merthogy megnyúlt, kinőtte a gatyáit, egy-két cipőjére azt mondta, hogy már kicsik (most persze jó rá ugyanaz a kiscipő, nem értem), és a pólókat alig lehet ráhúzni a fejére. szóval lassan aktuális lesz egy nagybevásárlás neki, de próbálom őszig húzni a dolgot.
a nyaralás része a pestenlevésnek nem igazán jött össze, ugyanis két nappal az érkezésünk után beköszöntött egy hidegfront, amit ugyan előre jósoltak, de nem ekkorát, és nem két hétig tartót. még a melegben sikerült egy horányi dunázást megejteni Juditéknál, de amúgy a nyári ruhákat tök feleslegesen vittem magammal. nem vittem zárt cipőt, így Sosó ősrégi barna cipőjében jártam, vittem kemény egy darab viszonylag vastag pulcsit, ami kapucnis és kenguruzsebes, úgyhogy megalepattant szerkóban nyomtam végig a két hetet.
a kertipartit sikeresen megtartottuk, bár hideg volt és a kert csuromvízes, de jöttek a népek, és ették a bográcsos lecsót, a kölkök őrjöngtek egy nagyot Zozóval a kertben, és jöttek a picik is, szóval nagy volt a kavarodás. Hanni az elején bezárkózott a dolgozószobában, aztán mikor kihoztam onnan, vagy rajtunk lógott, vagy a nagyszülein, neki ez nem igazán jött be, túl sok ember volt.
terveztünk egy három-négynapos balatonozást Veráékkal, akik irtó macerásak lettek (nekik négyüknek kell minimum két, de inkább három hálószoba), szóval mi az egy kisszobából álló kisházat kaptuk volna meg révfülöpön, aminek nincs fűtése, és ők aggódtak, hogy megfagyunk, főleg, hogy Hanninak csak egy matraca lett volna a betonyon. szóval a balatonról lemondtunk, és beszerveztünk egy veresezést. nagybátyáméktól elkértük a szomszéd házat, ott laktak Veráék (két hálószoba meg egy nappali-konyha), mi meg Juditékkal heten elvoltunk a mi ugyanilyen veresi vityillónkban. voltunk medvéket etetni, meg tábortüzet raktunk és szalonnát sütöttünk, meg grilleztünk az esőszünetekben, és a kölkök szuperjól elvoltak. Samu Hannával folyton együtt lógott, nagyon jó haverok lettek, aztán mikor ők hazamentek, a két kiscsaj is édesen eljátszott.
voltunk mozizni (ennyire idegesítő filmet rég láttunk, mint a mosás vágás, ámítás), isteni gőzgombócokat meg thai tésztát ettünk a momotaróban (ahol az irtó közvetlen meg helyes pincérlány az orrom előtt flörtölt Sosóval), voltunk még fogaskerekűzni (mert persze akkor is zuhogott, és a vadaspark helyett kellett valami mást találni), a közlekedési múzeumban meg az állatkerti játszóban is. szóval volt programunk rendesen, persze a kötelező családlátogatásokkal megspékelve.
a végén Hanni már naponta többször kérdezgette, hogy még hányat kell aludni leidenig, szóval asszem ez az egy hónapos szünet tényleg túl hosszú volt neki. na nembaj, jövőre úgyis minden másképp lesz.
hmm, jó újra itthon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése