kemény

igazából akkor kezdődött ez a haskeményedés, amikor Pesten voltunk, vagyis Veresen, és sokat rohangásztunk meg pakolásztunk meg vacsit főztünk meg bevásároltunk, és estére be-bekeményedett a hasam rendesen, le kellett ülnöm, hogy kilihegnem magam. azóta egyre gyakrabban előjön. amikor visszajöttünk, rögtön volt egy bábavizit, akkor azt mondták, hogy pihenjek, és én azóta nem járok be dolgozni. persze még kimostam egy adag babaruhát, felcipeltem a babajátékokat a pinyóból, kimostam őket kétszer is, hogy a pinceszag kijöjjön belőlük, ágyat húztam, ágymatrachuzatot mostam, porszívóztam, akváriumot pucoltam, Hannival játszóztam, közérteztem, Hanninak új őszi kollekciót vettem, a babának meg a hiányzó apróságokat próbáltam beszerezni, szóval minden volt az utána következő két hét, csak a szó "orvosi" értelmében vett pihenés nem. persze mindez fel sem tűnt, csak a múlt héten már elkezdtek komolyan fájni is a keményedések, és akkor nagynehezen visszavettem a rohamtempóból, és tényleg maradtam a fenekemen, nem sétáltam, nem bringáztam, a porszívózást is Sosóra hagytam. és még így is fájtak a keményedések. úgyhogy szerdán felhívtam a bábákat, hogy mit is csináljak. az asszisztens azt mondta, hogy hívjam a "vészszámon" az ügyeletes bábát. upsz. az ügyeletes kedves volt, mondta, hogy vigyek azonnal pisit a házidokihoz, a hugyúti fertőzésektől lehetnek korai fájások, de kapok rá antibiotikumot, és akkor minden oké lesz.
délután egyre vihetem a pisit, kettőkor kapom a hírt, hogy nincs fertőzés. a bába kérésére hívom a vészszámot, fél négykor látni szeretne, menjek be a praxisukba. kikérdez, szerinte csak a méhet tartó szalagok fájnak, de azért megvizsgál, ha nincs ellenemre. merthogy itt normál esetben nincs nyúlka-piszka, nincs is náluk nőgyógyászati szék kengyellel, csak egy sima lapos orvosi ágy, amire felfekszik az ember, és ők kitapogatják a babát, hogy mekkora, meg hogy fekszik, és meghallgatják egy percig a szívhangját egy kis kézi kütyüvel. szóval megvizsgál. méhszáj másfél centire nyitva, a szalag-elmélet elvetve. hívja a leiderdorpi kórházat, hogy mehetek-e azonnal ctg-re. mehetek. aszongya, hogy ez eltart pár órát, de ha fájásokat látnak a ctg-n, benn is tartanak éjszakára. csöppet beparázok, hogy ez most itt a 34. betöltött héten koraszülésbe csap át, bőgve hívom Sosót, hogy vigyen be a kórházba.
ott egy irtó kedves bába jön egy negyed óra várakozás után, pisit kér, merthogy lehet hugyúti fertőzés, nem baj, hogy ma ezt a kört már lefutottuk, az ő tesztjeik érzékenyebbek. aztán rámpakolja a ctg-t, kiskölök meg próbálja kézzel lábbal lerúgni az érzékelőket a hasamról. jönnek is a keményedések, hercig kis harmincas görbéket produkálok, kiskölök pulzusa meg a szokásos 145-ról felmegy 190-re is, annyira belelovalta magát az érzékelők lerugdosásába. a masina rögzíti a gyerek rugásait is, és a görbékkel összevetve felmerül az az opció is, hogy a túl aktív gyerek miatt is keményedhet a hasam rendesen.
mivel az újabb vizsgálat szerint nincs további tágulás, nincs hugyúti fertőzés sem, így hazaküldenek azzal, hogy most aztán komolyan pihenjek, jobban, mint eddig.
azóta tényleg sokat fekszem meg ücsörgök, nem ugrálok, és így most már csak átlag napi egy fájdalmas összehúzódást produkálok. talán így kihúzzuk még pár hétig ezt a szülést. mindenesetre a kórházi pakkot már félig összeraktam, meg tegnap este újra elővettük a névlistát, és megegyeztünk a Lizában (azt lehet Lilinek is becézni).
most hirtelen felindulásból visszaolvastam a 2007-es bejegyzéseket, és már Hannival terhesen is voltak események bőven másfél hónappal a szülés előtt: naponta párszor érzem azt, hogy összehúzódik a méhszáj környéke - vagy valami akörül. és az nem egy vicces érzés, kábé akkor jelentkezik, amikor megyek, és akkor éppen csak úgy tudok menni, mint aki beszart.