a pelenkateszt

Az úgy volt, hogy vettem egy próbaadagnyit a szupi kis textilpelusokból, hogy majd én megmutatom, hogy nem csak az öko-bio-mamik használnak ilyet, és hogy a mosható pelusokkal milyen szuperül ki lehet váltani azt a sok eldobhatót. Hanni rögtön le is nyúlt belőlük kettőt a békáinak, nekik szuperül bevált, Hanni irtó ügyesen fel tudja rájuk adni, és mindig időben lecseréli a pelust, sosem folyik kis a pisi-kaki.

Aztán mikor Liza megszületett, fel is adtam rá egyet, de kiderült, hogy a tépőzára pont a köldökcsonkot macerálja, úgyhogy amíg a köldöktéma fennállt (a mi esetünkben 5 hétig), addig szó sem lehetett a helyes kis pelusokról. Na, ma újra bevetettem, és hát azt kell mondanom, elég nagyot csalódtam. Vagy 2 órát ha lehetett Lizán a pelus, de amikor lecseréltem, a hasáig csurom víz volt belül a bambuszbetét, és persze a kakifogó papírbetét mellé/alá is jutott jócskán a folyós kakából, aminek a gyönyörű mustár-sárga színe az egyik pelusból ki sem jött. Szóval erről ennyit, ha két óra alatt totál nedves az egész, egy fél-éjszakát, vagy akár egy szimpla délutáni nagyobb alvást hogy bírna ki az egész? Dunsztolódna szegénykém a sok pisiben, vagy simán lehet, hogy nem is lenne emiatt nagy alvás.
Szóval a békáknak félreteszünk egy pár darabot (köztük a kakinyomosat), de a maradékot felnyomom a marktplaccra, hátha valaki hajlandó megvenni ezeket.