napló

nem is tudom, honnan kezdjem, annyira nem volt se időm, se agyam írni, azt se tudom így hirtelen, mikor is írtam utoljára.
két hete, aha.
basszus, mi volt két héttel ezelőtt?
ó, megvan, csütörtökön Hannival meg Lizával elmentem egy Chimpie Champ nevű játszóházba Aalsmeerbe, ami tőlünk kocsival húsz, Sosó irodájától tíz percre van, úgyhogy Sosó reggel bevonatozott, és úgy volt, hogy mi korán bemegyünk érte, megmutatjuk Lizát a kollegáknak, és hazahozzuk Sosót. hát a korán nem jött össze, Hannit délelőtt irtó macerás kirobbantani itthonról ha nincs éppen bölcsinapja, úgyhogy sikeresen a délutáni csúcsban próbáltam meg A'damba bejutni, ami annyira leszívta az agyamat, hogy alig bírtam megszólalni. a csámpicsimpi jó volt, Hanninak bejött nagyon, bár egy csöppet zajos talán még Lizának, de majd később megyünk majd oda is, ha a bubblejungle már uncsi neki.
pénteken vittem Lizát a konzultációs irodába, ahol 53 centinek és 4,2kg-nak mérték. a dokinő megnézte a csípőjét meg a szemét, és mindent rendben talált.
aztán tényleg, azon a héten jött az isteni szikra, hogy az ájfónomban van dzsípiesz, minek akkor külön kütyü a geokesinghez, nézzük meg van-e rá valami jó kis api, és láss csodát, perszehogy van. így aztán kiderült, hogy a környéken irtó sok doboz van, és a libás parkban, ahol a tavacska felett át lehet libegni meg lehet tutajozni, megkerestük az egyiket. jó móka volt a kincskeresés, vittünk cserebiszbaszt, így Hanni két kis szörnyecskével lett gazdagabb. aztán estére belázasodott, és hétfő reggelig tömtük bele a lázcsillapítót, mert amint elmúlt a hatása, rögtön rázta a hideg, és ment fel újra. a szombat éjszakánk így elég vacak volt, merthogy nemcsak Hanni ébredt fel arra, hogy rázza a hideg, de Liza orra is folyton eldugult a takonytól, és a kis műanyaggömb-végű orrszívó szart sem segített. szóval kvázi óránként keltünk, így aztán Sosó hétfőn megkérte a kollegáját, Sanyit, aki ezen a héten hozta volna ki az anyós által vett porszívós orrszívót, hogy legyen kedves küldje már el déháellel. múlt hét kedd óta nálunk a megváltás, szívtuk a taknyot, és Liza takonykórja szép lassan elmúlt. ő egyébként a múlt hét óta egyre többet dumál meg nevet, meg egyre többet akar kézben lenni, kvázi letehetetlen, mert torkaszakadtából üvölt, amint vízszintesbe kerül. ráadásképp az esti altatás is macerás lett, mert hiába alszik el a fürdési után szoptatás közben, ha lerakom, felébred, és csak akkor marad nyugton, ha a mellemen vagy a kisujjunkon cuppog, egészen este tízig, fél tizenegyig. na ekkor én már őrjöngök, hogy nincs nyugodt, gyerekmentes esténk.
ja, és most kezd átállni ő is az ötnaponta kakálásra, mint anno a nővére, viszont irtózatos kénszagú gázokat ereget a kakák között, és minden egyes fing után nekiáll mocorogni, arcot-szemet vakarászni, és totál felébreszti magát. és akkor rádöbben, hogy nem a kezemben van, le merészeltem rakni az ágyunkba, és akkor nekiáll üvölteni. ha a kiságyába akarom berakni, az kábé felér egy inkvizíciós kínzással, úgy bőg, pedig két hete az éjszaka első felét ott aludta át gond nélkül. szóval zajlik az élet.