altató

most néztem vissza, miket írtam eddig Liza alvásáról.
hehehe, ez jó, azt, hogy 5 hetesen már alszik a kiságyában.
már nem emlékszem konkrétan az esetre, mert azóta ott biztos hogy nem alszik. 
volt idő, mikor este hét-nyolc körül megszoptattam, leraktam, és aludt három-négy órát. aztán egyszer csak úgy döntött, hogy ő tízig- fél tizenegyig nem is akar elaludni, és persze ismételten csak szoptatás közben aludt csak el, vagy az ujjunkat szopva, amivel engem konkrétan az őrületbe kergetett. aztán beletörődtem, hogy akkor ez most úgy működik, hogy este a mi ágyunkban alszik el egy fél-egyórás szoptatás közben. amúgy most is átlagban kétszer ébred enni, fekve megszoptatom, és mindketten beleaszunk, valahogy valamikor betakaródzom, és reggel hétig-nyolcig húzzuk a lóbőrt.
napközben már egészen más a helyzet. ha fáradt és álmos, akkor sem tud egyedül elaludni, ha berakom az ágyába, teli torokból ordít, és ha szoptatás közben bealszik, akkor is hamar felébred. hihetetlenül éberen alszik napközben, fél-egy óránként felriad, és ha általában nem alszik vissza. kivéve, ha kendőben rajtam lóg vagy a babakocsival zötyögünk.
a nyolchetes oltáskor a védőnő azt tanácsolta, hogy bugyoláljam be, mert biztos a keze kapálódzásától ébred fel, és hogy tanítsam meg egyedül elaludni a kiságyában. adott szakirodalmat meg bugyoláló kendőt egy hétre kölcsönbe, hogy próbáljam ki, aztán ha működik, vegyek magunknak.
hát a könyvecske a "rakd be az ágyba és hagyd üvölteni akár egy fél órán át" módszert kombinálja a "kösd le a kezét, hogy ne kapálóddzon" módszerrel. a bebugyolálást bevállaltam, mert tényleg sokszor azért ébredt üvöltve, mert megkarmolta az arcát, de a kiságyban üvöltetést nem nekem találták ki. kipróbáltam a berakom a kiságyba, és odaadom a kisujjam (a cumitól még mindig öklendezik) verziót, amitől ha el is aludt, öt perc múlva megint csak felébredt. két nap után feladtam, mert akkora önuralom kellett ahhoz, hogy ne ordítsak rá, hogy aludj bazmeg, hogy az már sok volt.
persze közben elolvastam, hogy Hanni ekkor már bőven a kiságyában aludt el este, és persze nem ébredt fel ennyiszer, meg a babamasszázsos nő is arról győzködött, hogy a gyereknek kell a rendszer, ami az alvás-evés-játék-egyedül elalvás szigorú sorrendje, a szoptatásban elalvás nem kóser, meg hogy a kiságyban ne játsszon, rakjam a járókába a zenélő forgót (de a járóka konkrétan nem fér el a lakásban, az már senkit sem érdekel), úgyhogy már sík ideg voltam, hogy akkor most mit is csináljak.
ünnepélyesen jelentem, hogy eljutottam abba az állapotba, amit már Sosó Liza születése óta mond, konkrétan leszarom, ki mit mond, ha egyszer a mi ágyunkban alszik, akkor ott alszik, ha napközben rajtam lógva, akkor ott, és így én is sokkal nyugodtabb vagyok, és őt se szekálom olyan dolgokkal, amiktől üvöltőrohamot kap. próbálgatom lerakni, ha a kezemben elaludt, egyre inkább le lehet, már nem öt perc múlva pattan ki a szeme, hanem egy fél órát lehúz egyben, szóval látszik a fejlődés. Hannit is altattuk sokáig, mégis egyedül alszik el egy jóideje, azt a kis időt meg féllábon is kihúzzuk.