szombaton volt a hágai magyar ovi karácsonyi bulija a magyar nagykövetség dísztermében.
hát, izé, khm. hol is kezdjem?
a fehérnép nagy része népviseletben, vagy legalábbis fehér blúzban és fekete rakott szoknyában díszelgett, a pasik nagy többsége pedig hihetetlen lepukkantan nézett ki. aki kilógott a sorból, nem sokáig bírta. mi sem.
először is volt egy bő 45 perces komolyzenei blokk (ismétlem, ez gyerekeknek készült), amibe néha szerencsétlen fejjel karácsonyi verseket szavaló "önkéntes" gyerekek produkcióját illesztették be. dögunalom, áprilisnégy vagy novemberhét ünnepély-fíling, brr.
utána szünet, mindenki a büfét rohamozza, én keresztbe tett karral próbálok valami innivalót szerezni Hanninak a tolongásban, mivel a már két hónapja nem folyó melleim átáztatták a narancssárga blúzomat. biztos ekkora extázis ért a műsör hallgatásakor :) pulóvert persze nem vittem, kabátban még büdös is lennék. vérciki.
szünet után bábelőadás, Márta, a profi bábművész Jézus születését adja elő. én az öltözőnek kinevezett irodából hallgatom a viccesre átköltött sztorit, merthogy Liza megérezte rajtam a tejszagot, és beindult rá. pár perc múlva bevonaglik hozzám Hanni, hogy ő kész van, menni akar. pedig még hátravan Mariann része, a tipikus magyarovis mozgós pörgős versikézős program, ami miatt jöttünk. a bábozás után két versikében ki is merül a dolog, mire Hanniék visszamennek, vége is. kezdődik a néptánc-bemutató.
Liza jóllakik, peluscsere, és mi is lelépünk Anikóék után, megyünk hozzájuk ebédre, és Hanni Levivel ott tölti a délutánt. nélkülünk.
hihetetlen. és persze jól érezte magát. pedig reggel még azt mondta, hogy ő nem marad ott nélkülünk, de ott aztán meggondolta magát. annyira otthon érezte magát, hogy beszólt Robnak is, amikor nem hallotta miatta a tévét, hogy "Rob, een beetje zachtjes." nem bírtuk ki Sosóval röhögés nélkül.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése