Hétvége

Aput kiengedték az intenzívről, de ő haza szeretne menni, hiszen csak keddre van kiírva az újabb műtét. Anyám hárít, arra hivatkozik, hogy nem simán náthás, hanem tutira influenzás, apámnak viszont elege van a folyosóvégi, cigiszobának használt ezért folyton szellőztetett és hideg, valamint hugyfoltos zuhanyzóból, az érzéketlen nővérekből stb.
Most a nagyvizit alatt megkérdezi, hogy hazamehet-e. Hogy miért nem anyám vagy a nagybátyám intézkedik, passz. Hogy miért bunkók a nővérek? Apám elvből nem akart előre fizetni, és mivel bunkók, nem is fog. Így viszont szív.

Amúg itt is zajlik az élet: tegnap jöttek anyósék Lucával, Hanni unokatesójával egy hosszú hétvégére. Mikor máskor jött volna ki Lizán a köhögés és takonykór mellett egy kellemes fosós-hányós kór, lázzal és étvágytalansággal megspékelve, ami tuti recept a kiszáradásra. Megjártuk a háziorvost, aki a lelkünkre kötötte, hogy itassuk a gyereket, bármivel (tej, lefejt tej, tápszer, kiszáradás elleni fizsó oldat, víz), amúgy meg jött a szokásos diagnózis: vírusfertőzés, 4-5 nap alatt magától gyógyul, max paracetamol a lázra.
Vízszintesbe lerakva vagy bőg vagy bőg és hány, úgyhogy leginkább kézben kómázik vagy alszik Liza, és mivel éjszaka nem sokat aludtam, ma pedig szinte szó szerint letehetetlen a lány, már fáj a fejem a fáradtságtól. Kitartást, lassan belejövök az ülve alvásba.