Fejlemények csak tervben vannak, apám válla még mindig szilánkokban. Szombaton azt ígérték a Merényi traumatológiáján, hogy ma reggel műtik, de holnapra hívtak össze neki egy váll-sebészekből álló konzíliumot, és majd azután lesz csak valami érdemleges.
Közben Juli felhívta azt a tenyésztőt, akitől Vivi Kelsi kutyáját vették, merthogy ő amúgy orvos, hogy megkérdezze, mennyit illik adni a dokiknak, meg hogyan, erre ő elkezdett telefonálni, hogy tud-e ismerőst szerezni a Merényiben, és úgy hívta vissza Julit, hogy meneküljön, ki merre lát, mert a Merényiben hentesek az orvosok. Beajánlotta viszont a balesetibe egy váll-specialistához, akihez ma reggel nyolcra bement Juli egy borítékkal meg egy xy-ra hivatkozással, de a doki azt mondta, hogy apunak most jobb, ha nem cipelik egyik kórházból a másikba, illetve ha már konzíliumot hívtak össze, nem lesz gond, jó kezekben lesz. A következő műtétet viszont vállalja, merthogy lesz majd még egy, valszeg valamivel összeillesztik az áramütés miatti izomrángásoktól szilánkosra tört vállcsontjait meg lapockáját, amit ki is kell majd szedni, ha a csontok összeforrtak.
Tegnap, mikor Sosó apja bevitte anyut apuhoz, sikerült telefonon apuval is beszélnem egy picit. Nem örült, hogy anyu elmondta, mi történt (hülye, miért kéne titkolódzni, nem is értem, nagyanyámnak még mindig nem szóltak), szerinte felesleges aggódni. A hogy vagyra csak annyit mondott, hogy büszkén. Anyu tegnap sikeresen lefürdette a férfi zuhanyzóban, megmosta a haját meg adott rá tiszta ruhát. Ma vesznek neki olyan pizsamát, ami elől gombolós, ergo nem kell felemelnie a kezét, hogy belebújjon. Szerencsére itt legalább kap fájdalomcsillapítót, nem úgy, mint a kardiológián, ahol a nővérek beszóltak neki péntek este, hogy ne sápítozzon, és próbálja meg inkább mozgatni a karját, hogy elmúljon a fájdalom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése