Még a Madách szervezett csereutakat az angolt és franciát tanulóknak, nyelvgyakorlás céljából. Így voltam 1994 körül Hollandiában, 95-ben meg Svájcban.
Hollandiában Williaméknél laktam, a csereiskola városkájától pár kilométerre levő kis faluban, bicajjal jártunk be a suliba, ahonnan mentünk mindenfelé. PEmlékezetes kirándulást tettünk Amsterdamba, ahol három óránk volt várost nézni, és ebből egy jó nagyot elvett a Madam Tussaud; meg persze az Ede melletti Hoge Veluwe-be, ahol is akkorát taknyoltam a fehér bicajok egyikével, hogy a fehér murva felvágta a térdemet, és a dokinál a tetanusz-oltást és a sebtisztítást-kötözést ki kellett zsebből fizetnem, mert a magyar biztosításra csak annyit mondtak, hogy oké, hazatérve biztos visszatérítik a költségeimet.
A két hét alatt volt egy szabadprogramos hétvége, amikor is két autót kölcsönkérve négyünket elvittek a fogadóink Einkhuizenbe, a Zuiderzee Múzeumba (ami a gáttal édesvízzé változtatott és részben feltöltött Zuiderzee menti régi parasztházakból álló szuper kis skanzen) és a gáton átkocsikázva Lelystadba, ahol a Batavia horgonyoz.
A Bataviát 1628-ban építtette a Kelet-Indiai Társaság Amsterdamban. Ez egy 24-ágyus kereskedőhajó volt, Hollandia és Kelet-Indiai között furikázott. Volna. Merthogy 1629-ben, történetesen az első útján, Jáva felé tartva, 332 fős legénységgel hajótörést szenvedett Nyugat Ausztrália partjainál. A kis szigeten, ahol partra kerültek, nem volt se elég víz, se táplálék, így egy kis evezős csónakkal a kapitány, a legénység pár tagja és néhány utas 33 nap alatt átevezett Jakartába, régi nevén Batáviába. Jakarta kormányzója azonnal parancsba adta, hogy mentsék meg a maradék túlélőt. Amikor két hónappal a hajótörés után a nyomukra akadtak, kiderült, hogy egy helyes kis lázadás és egy kellemes kis vérengzés következményeképpen már csak alig százan maradtak életben. Már a hajóúton volt egy csöpp zendülés, és a zendülés vezetője, Jeronimus Cornelisz, egy tönkrement haarlemi patikus, úgy gondolta, hogy elrabol egy arra járó hajót, hogy egy új királyságot alapítson, és ezen messzemenő terveit úgy gondolta végrehajtani, hogy először is leszámol azokkal a túlélőkkel, akikkel nem egyezett a véleménye. Elszánt férfiakból összeállított egy kis csapatot, akik száztíz embert gyilkoltak le röpke két hónap alatt.
A megmentő jakartaiak helyben felakasztották a főkolomposokat, majd Jakartában elítélték a kevésbé veszélyes elemeket. Végül is a 332 emberből 68 élte túl a kalandot.
1963-ban megtalálták a Batavia roncsait, 1985-ben egy holland hajóépítő mester, Willem Vos nekiállt, hogy megépítse a Batavia replikáját, olyan eszközökkel és anyagokkal, mint amilyenekkel az eredeti építették. Mi akkor láttuk a hajót, amikor már a legtöbb része kész volt, azt hiszem már csak az ágyukat öntötték, vagy valami hasonló kaliberú pár apróság hiányzott hozzá.1995-re kész is lett minden, és Beatrix királynő felszentelte a hajót. 1999-ben uszályon elvitték Ausztráliába, ahol is a 2000-es olimpián a holland csapat zászlóshajója volt, majd 2001-ben visszavitték Lelystadba, ahol a hajó mellé építettek egy outlet várost.
Ma, amikor ott voltunk, teli volt a parkoló több ezer autóval, de a hajón alig lézengett pár ember. Úgy tűnik, mindenki más az akciós tommi hillfigerekért jött.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése