megingás

Júni 15-én aláírtuk az adásvételi szerződést. Mivel ez egy péntek volt, a három munkanap gondolkodási idő kedden éjfélkor járt le. Kedden kiraktak egy hirdetést a fundára egy 329ezres házról, az egyik álomutcából. Nagyobb a kertje, százszor jobb helyen van, azon az utcán, ami a cronenstijn parkba vezet. Persze ezt csak csütörtökön vette észre Sosó, és elkezdett agyalni, hogy mi lett volna ha.
És hiába mondtam neki, hogy hülye és hogy hagyja azonnal abba ezt az egészet, addig agyalt mindezen, míg kedden lelkibeteg lett tőle, hogy az az ő álom-háza, és ő most visszamondja a másik szerződést. Annyira irracionális lett, mint egy szerelmes kamasz, nem bírtam nem a képébé nevetni, de ő csak jajongott meg fizikailag szenvedett, egész nap alig evett.
Elintéztem aznapra, hogy megnézzük ezt a másik házat, ő meg felhívta a rabobankos nőt. Egyrészt ez a ház egy százezerrel drágább, mint a másik, így a hitel törlesztőrészlete havi ötszázzal lenne drágább alapból, de mivel megváltoztatják az nhg feltételeit, egy fél százalékkal eleve több kamatot kéne még fizetni, szóval az ötszáz plusz az inkább hatszáz plusz, és ahogy most állunk, ezt egyáltalán nem engedhetjük meg magunknak. A 10% büntetést meg pláne nem. Másrészt az átépítés később kezdődne, a mesterekkel már eleve lebeszélte, hogy mikor jönnek, és asszem elég nagy mosolyszünet lépne fel, ha most mindez borulna. Harmadrészt az álomház tetőszerkezete rohad, a padlója recseg-ropog, százszor vacakabb állapotban van, mint az aktuálisan megvett házunk.
Szóval kedd estére Sosó kijózanodott. Azóta nyugi van, szépen folytatjuk a csempe-hajópadló-konyhabútor-fürdőszoba-tervezést.