bélpokol

fel nem foghatom, hogy képes egy alacsony, cingárlábú, -kezű, kicsit ugyan pocakos hatvanéves férfi minden étkezésre annyit enni, mint mi négyen együttvéve.
apósomra főzni kész őrület, feneketlen bendője van. most, hogy cukros, reggelire csak három-négy sajtos kenyeret eszik meg. minden reggel sajtos kenyeret. én már attól hetven kiló lennék, ha minden reggel kenyeret ennék, a sajttól meg nyolcvan. nem csoda, hogy anyós akkora, amekkora, és nem tud lefogyni.
nála az ebéd vagy a vacsi az leves, főétel, és az se baj, ha van utána (diabetikus) süti. mi a levessel jóllakunk, vagy az ő főétel-adagjának a felével, amit meg ő nem ért meg, mindenkit noszogat, hogy egyél még.
csöppet úgy éreztem magam az utóbbi egy hétben, mint egy háztartási alkalmazott vagy egy szakácsnő, sosem tudtam igazán két napi adagot főzni.
két hét szünet után újra jön egy hétre, addig remélem túlteszem magam a sokkon :)