Csütörtök hajnalban, úgy fél egy fele Liza lázasan bőgve ébred, vígasztalhatatlanul, mint az előtte levő két éjszaka, bőg fekve, bőg, ha felveszem, bőg ha etetni-itatni akarom ebben a kánikulában, és bőg, mikor nekiállok ordítozni, hogy hagyja már abba. Erre felébred már Sosó is, együtt beadjuk a paracetamolt. Ettől lemegy Lizi láza és felélénkül, úgyhogy már nem bőg, de huncut módon karattyol, forgolódik, játszik. Végül ezután a röpke két órás intermezzo után csak elalszik.
Egy óra múlva hüppögve áll Hanni a háló ajtaja előtt - sokszor nem mer bejönni - , hogy "Elkaptam a lábát".
- Rosszat álmodtál? Kinek a lábát kaptad el? - kérdezem.
- Nem! Elkaptam Lizike lázát. Fáj a fejem is - mondja sírva.
Paracetamol be, Hanni vissza ágyába, majd egy óra múlva Liza kel szopni.
Reggel Hanni nyamvadt, de a csempét muszáj megrendelnünk Pestre utazás előtt, mert bezár július végén minden csempés, és aztán ott fog állni a banda munka nélkül, szóval Hannit beadjuk a suliba. Lizán nyoma sincs a betegségnek, mintha ez a három napos alig alvás-láz-bőgés csak egy rémálom lett volna.
Csempe kiválasztva, leendő szomszédoknak beköszönök, szólok, mikor kezdődik a felújítás, majd irány Hanniért a BSO.
27 fok van, holland kánikula, ömlik mindenkiről a víz, Hanni fázik és nyögve sír, hogy a feje fáj.
Éjjel, annak dacára, hogy Lizinek már kutya baja, folytatódik a bőgve ébredés (szerencsére láz nélkül) és 2 óra pörgés, majd egy órával azután, hogy végre mindenki alszik, Hanni ébred nyögve, lázasan. Reggel az apjához bújik izzadtan.
Péntek van, pakolni kéne, aztán este repülünk Pestre. A 38 fokba.
- Szenvedni fogtok- mondja apám.
Nyaralunk, vagy mi...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése