vasárnap, július 22, 2012

Nyaralni tudni kell

A pesti nyaralás tömören fogalmazva szívás volt, kezdve azzal, hogy Hannát lázasan utaztattuk, és amikor a reptéren beült após mercijébe, és az újabb paracetamolt egy kis almalével gurította le, a tabletta azzal a svunggal jött is vissza, magával hozva a fristit meg a többieket. Na akkor már nem morogtam, hogy após miért hozott ki két nagy gyereknek való ülést, az összehányt ment hátra a bőröndökhöz, míg a tisztában utazott szegény kiscsaj. Ez volt ugye pénteken, hétfőn azért már leugrottunk a gyerekdokihoz, hogy azért a 39,7 talán nem annyia okés. Az antibiotikumtól szerencsére keddre láztalan lett Hanni - így 5 nap után ez már magában nagy szám volt, bár a délutáni párórás alvás(!) meg az alig evés eltartott még pár napig. Pontosan addig, amíg a jóidő. Amint Hanni jobban lett, beborult az ég, ahogy lementünk Veresre, esni kezdett és vagy tizenöt fokkal lett hűvösebb.
Sebaj, legalább hőgutát nem kapott egyikünk sem.
És persze lábgombát sem a strandon, mert hát húsz fokban kinek van kedve hullámfürdőzni...
Na de így legalább volt időnk átnézni a pincében tárolt cuccokat. Kiszelektáltam az egyetemi jegyzeteket, a könyveket kettéosztottam eladandó ill megtartandó csoportba, majd a többnapi pakolás és a Baliékkal való egyeztetés után sikerült hihetetlenül összevesznünk azon, hogy minek is kell ezeket a cuccokat kicipeltetnünk. Ezután újabb szeletálás és pakolás jött, persze ekkor már nem volt senki sem beteg, viszont Baliékhoz már vészes időn belül jött a költöztető.
Nem ragozom tovább, mindenesetre egy ideig a pincébe biztosan be nem teszem a lábam.

Na de azért voltak jó pillanatok, pl Veres egész pihentető volt, és még a kismackókat is láttuk. Eljutottunk egyik este Juditékhoz, egy másikon leugrottunk kettesben halat enni a rómaira, egyszer meg Veráékkal beültünk a szimplakertbe és utána a mellette levő indiai gyorsbüfébe. Közben volt Laci szülinapja, és húst sütöttünk a teraszon nagycsaládilag.
Voltunk Bali meg Ancsi búcsubuluján, Veráék is átjöttek gyerekestül egyszer, meg aztán indulás előtt még egyedül elmentem a gyerekes biorobot mítingre.
Nem is volt annyira rossz, na.

Nincsenek megjegyzések: