Utánfutó

Elegem lett abból, hogy egy szimpla "elmegyek a gyerekekért a bölcsibe/BSO-ba" vagy az "elhozom Lizivel a zöldségcsomagért" egy egyórás program, és végül hiába mondta Sosó, hogy nekünk ez totál felesleges cucc, a neten megrendeltem egy középkategóriás bicajos utánfutót babaüléssel. Pénteken végre meg is jött, apóssal összeraktuk, beleapplikáltuk a babaülést (na ez macerásabb volt, mint magát a cuccot összerakni), és a lányokkal felavattam egy kis körrel.
Szombaton aztán a kánikulára való tekintettel elbicajoztam velük a Vlietlandig (ez egy szuper kis tó Voorschoten határán), ami kábé 13 km oda-vissza - Sosóék ismét villanyszereléssel töltötték a hétvégét, és náluk volt az autó. Hát, nem mondom, hogy egy sétagalopp volt, nyomtam rendesen a pedált, de asszem a hőség jobban zavart, mint az a hatalmas rakodósúly a bicajra aggatva.
Az utánfutó amúgy Hanninak egy csöppet kicsi, nem tudja kinyújtani benne a lábát, ennek ellenére imádja. Lizinek csak a napsütéssel és a meleggel volt problémája, az út végén még el is aludt a rózsaszín csodában. Így, hogy Lizi aludt, a babakocsi verziót is kipróbáltuk, hogy az árnyékba rakjuk szegény alvó gyereket.
Babakocsiként nagyon könnyű, könnyen irányítható, könnyű fel- meg leapplikálni a kis kereket. Utánfutóként szinte észre sem lehet venni, fordulásnál meg az út szélén nem kell rá odafigyelni, csak egy csöppet nehezebb tekerni a bicajt.
Hihetetlen sok cucc elfér a hátuljában, irtó kényelmes bele pakolni.
Szóval most az elkövetkező pár alkalom kvázi kardio- meg combizom edzés lesz nekem, mire formába jövök, de asszem nagy kedvenc lesz ez a rózsaszín Croozer.