Szóval Belgium déli része szép, oké, rákerestem a cseppkőbarlangokra, mert egyszer Andi mesélt egyről. Rátaláltam Han-sur-Lessére, ahol egy szuperjó cseppkőbarlang van, és nem messze tőle ott van Rochefort, aminek a szélén egy kis dombon a semmi közepén van Frederic villája, és német panziókat megszégyenítő árakon adja a szobákat.
Hihetetlen élmény volt az egész. A pasi nem ebben a világban él, ami persze nem baj. Medvének hívja magát, mert nem szeret bejárni a faluba, pláne nem a városba, de ha már muszáj, akkor felpattan a motorjára igazi profi motorosszerkóban. Saját maga főzi az isteni csipkebogyó-, madárberkenye-, ringló-, barack-, bodza- és fahéjas almalekvárját, amit reggelire ad a vendégeknek a nappalijából nyíló étkezőben. Egy óriási asztalhoz ül le mindenki, a lekváros forgótányér körbejár. A nappaliban az íróasztalán hegyekben áll az olvasatlan levél, intéznivaló, imádnivaló játék-káosz hevert a földön - betoppant váratlanul az unokám, mondta az ötven körüli ősz úr, aki amúgy kedvtelésből kiköltözött a villabeli hálószobájából a komfort nélküli domboldali kis faházikóba. A felesége két éve elhagyta - el akarta adni a villát, de Frederic ragaszkodott hozzá, ez az ő élete.

De aztán másnap irtó jót kirándultunk, szuper jó kis hétvégénk volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése