Az úgy volt, hogy apósék hirtelen felindulásból eladták a menzát - na jó, nem volt olyan hirtelen, csak nekünk nem meséltek semmit, csak hogy otthon ülnek már egy hete, és unatkoznak, és szívesen kijönnének segíteni. Apósom még erősködik is, hogy hagyjam meg neki a sövényt, majd jön és levágja. Miután ezt jól megbeszéltük szkájpon, felhívom Sosót az irodában, erre ő visszahívja őket, hogy szuper, jöjjenek, neki úgy is elfogyott a lelkesedése, nincs már kedve fúrni-faragni, felrakni a wc-papír-tartót vagy a lámpaburákat. Oké, akkor jönnek. Felhív engem, hogy akkor veszi nekik a jegyeket, felőlem oké, jöjjenek. Felhívja őket, ekkor már apósom hárít, hogy de hát neki ez meg az van, ő nem tud jönni, ne vegye a jegyeket. Viszont anyósom jönne.
Jó, akkor jöjjön csak ő. Két hét? Két hét. Első héten Hanninak még szünete van, másodikon meg Sosó Nizzában van fejtágításon és kötélhúzásos csapatépítésen, nekem meg szerdán interjú, meg egyébként is, filmhét, jó, legyen.
Vasárnap jövünk vissza Belgiumból, hétfőn vesz Sosó egy gagyi kinyitható kanapét - a kényelmetlenség csimborasszója, de hát Katinak valahol kell aludnia. Ez a valahol a nappali, merthogy a tetőtérben még dobozkiállítás van kuplerájjal vegyesen, padló nincs, és egyébként is, Kati hadilábon áll a lépcsővel, négykézláb közlekedne rajta legszívesebben
A héten Sosóval lerakjuk a laminált padlót a tetőtérben, végre megkapom az írásos megerősítést, hogy visszakapjuk a pénzünket a mosógépért-szárítóért, megrendelem őket máshol, másnap szállítják, felhozzák, bekötik. Hurrá, vége a biciklivel-babkocsival mosodába járásnak!
Csütörtökön Tamás Krisztivel üzeni, hogy mégsincs programja, és a kedves neje nélkül unatkozik, ő is kijönne. Mondjuk másnap. Sosó vegyen jegyet. És lőn. Na nem másnap, hanem szombaton jön, Eindhovenbe, éljen az autókázás.
Sosó hétfőn el, előtte apjával megbeszélik, hogy miket kéne a héten megcsinálni. Én az interjúra készülnék, többé-kevésbé megy is, közben lámpák meg rolók kerülnek fel a helyükre, néha elugrunk a gammába vásárolni. A sövény nagy része a kertkövön landol, bele se fér a zöldséges kukába. Anyós köhög, taknyos, mintha láza is lenne. Csütörtökön jön a lépcsőt kárpitozó muksó, péntekre még a lépcső és a fal közötti takaróléc is elkészül - bár egy csöppet hideg van úgy aludni, hogy kint 2 kemény fok van éjjel, és a festékszag miatt szellőztetek. Ekkor már após is inkább koraeste lefekszik aludni, mert érzi, hogy kitör rajta a nátha. Péntek este Hannival elhozzuk Sosót a reptérről, szétnéz, ferdén van a lámpa felrakva, tollhúzás van a függönyön, inkább ne is raktad volna fel, ezt a léc meg mit keres itt, iszonyat randa, és mondd, a falat direkt kented össze az olajfestékkel... Persze másnap már nem minden rossz, sőt, még a biztosítékot is megszerelik, én meg végre eljutok a filmhétre, sőt az anyagpiacra is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése