síelés

ma délelőtt mi is kipróbáltuk a hágai fedett, műhavas sípályát (ahol Hanni tanul síelni), hogy jövő héten ne az első napon kelljen a több éve nem használt sítudásunkat illetve síelni nem tudásunkat feleleveníteni.
Hanni amúgy vasárnap már a nagyobb lejtőn síelt, ahova a sílifttel mentek fel, és irtóra kifeküdt a végén. nem is csoda, én is kikészültem másfél óra után.
na de ma sikeresen legyőztem a rettegést, amit az iciripiciri lejtő tetején éreztem, és sikerült valamelyik lebenyemből előhozni a szlalom- és hóeke-ismereteimet (remélhetőleg lassan beépülnek a mozdulatok az extrapiramidális pályákba), és jóleső térdfájással faltam be a hétköznap délelőtti akciós síjegyhez járó almás sütit meg a kávét a műtűz mellett.

kékpályák, szevasztok! jövünk!