vasárnap, március 24, 2013

télihegy

Nem is írtam a síelésről, pedig szuper volt.
Winterberg igazából egy kihelyezett holland gyarmat Németországban, mivel van egy kis magaslati eltérése és egy hideg mikroklímájú kis zugban található, vagyis olyan hegyek vannak ott, ahol novembertől áprilisig esik a hó, akkor is, ha 50 km-re csak eső esik. Mivel Hollandiában nincs egy szem olyan domb se, ahol síelni lehetne, ezért a gyarmatosították Winterberget :)
A három és fél nap alatt, amíg ott voltunk, szinte megállás nélkül szakadt a hó, és szinte csak holland szót hallottunk körülöttünk. Persze sok gyerekes holland család volt, merthogy a krókuszvakanci alatt voltunk, de a bed and breakfast, ahol megszálltunk, szintén egy holland házaspáré volt. Mi nem Winterbergben aludtunk, hanem onnan kábé tíz percnyi autókására egy nagyon helyes, csöndes kis faluban. Isteni volt, utáltam volna a síelés utáni dajdajozásban gyereket altatni.
Kedd délután érkeztünk meg, gyorsan béreltünk bakancsot, lécet meg botot, aztán másnap felfedeztük a sípályákat. A sípályarendszer három hegyen összesen vagy huszonhat pályából áll, és a legalsóból a legtávolabbi is elérhető síliftekkel és csúszásokkal. A legtöbb pálya kezdőknek való, van vagy négy-öt piros, és egy fekete pálya, de azok simán kikerülhetők. Hanni Sosóval csúszott, míg én Lizával vagy hüttéztem vagy a szobában maradtam, és aztán fejenként egy-egy órára elszabadultunk mi is egyedül síelni. Az első egyedül síelés alatt Sosó meg a gyerekek a pálya aljánál vártak, akkor mentem életemben először csákányos lifttel egyedül. Vagyis nem egyedül, betársultam egy ötvenes holland pasi mellé, akivel végigdumáltuk a felfele utat, és aztán elmondta, hogy kell a végén leszállni. Aztán másnap már egyedül mentem ki kocsival a pályákhoz, és bevállaltam másik pályát meg másik liftet is. Iszonyat büszke voltam magamra, és magamhoz képest tök jól ment a dolog. Persze egy óra után már alig álltam a lábamon, úgyhogy átadtam, a stafétát Sosónak. Hanni az első napon még eléggé fél a lifttől, a lecsúszástól, de aztán napról napra egyre ügyesebb és bátrabb lett. Annyira belejött a végére, hogy aztán múlt hétvégén Sosóval szombat délben felkerekedtek, és egy napra lementek megint síelni.

Nincsenek megjegyzések: