Mivel
nem járunk hivatalos eseményeken, nem vagyunk nagymenők, utáljuk a
tömeget, úgyhogy a királynőnapon sosem mentünk nyomorogni, csak hogy
integessünk a királyi családnak (a május elsejei integetések ugranak
ebből mindig be), sőt, tavaly a koronázást még tévén sem igazán néztük,
mert pont akkor kezdődött a királynőnapi gyerekprogram a kerületben
zsákbanfutással, célbadobálással meg ugrálóvárral, ami sokkal
izgalmasabbnak tűnt, mint tévét bámulni, szóval nem igazán volt eddig
alkalmunk találkozni a holland királyi családdal. De ha hegy nem megy
Mohamedhez, ugye… Tegnap a szokásos kirándulós-biciklizős-tengerpartozós
helyünkön lebzseltünk, és mikor a tengerparti bringaparkolóban pakoltuk
fel a homokózóvödröt, plédet, strandsátrat, gyereket a biciklire, éppen
arra sétált a rojál famili. Mentek ők is egyet tengerpartozni. Mint
sokan mások. Csak nekik volt három,”nem alkalomhoz illő” szerkóban lévő
kisérőjük.
Király.
Ennyi.
Király.
Ennyi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése