Mivel
 nem járunk hivatalos eseményeken, nem vagyunk nagymenők, utáljuk a 
tömeget, úgyhogy a királynőnapon sosem mentünk nyomorogni, csak hogy 
integessünk a királyi családnak (a május elsejei integetések ugranak 
ebből mindig be), sőt, tavaly a koronázást még tévén sem igazán néztük, 
mert pont akkor kezdődött a királynőnapi gyerekprogram a kerületben 
zsákbanfutással, célbadobálással meg ugrálóvárral, ami sokkal 
izgalmasabbnak tűnt, mint tévét bámulni, szóval nem igazán volt eddig 
alkalmunk találkozni a holland királyi családdal. De ha hegy nem megy 
Mohamedhez, ugye… Tegnap a szokásos kirándulós-biciklizős-tengerpartozós
 helyünkön lebzseltünk, és mikor a tengerparti bringaparkolóban pakoltuk
 fel a homokózóvödröt, plédet, strandsátrat, gyereket a biciklire, éppen
 arra sétált a rojál famili. Mentek ők is egyet tengerpartozni. Mint 
sokan mások. Csak nekik volt három,”nem alkalomhoz illő” szerkóban lévő 
kisérőjük.
Király.
Ennyi.
Király.
Ennyi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése