csapatmunka

kivagyok.
elegem van a csapatmunkákból.
abból, hogy a normál oktatási időn kivül össze kell ülni olyan emberekkel, akikkel nem feltétlenül akarok együtt lenni, abból, hogy kompromisszumot kell kötni, mert egyikük csak szerdán ér rá, ami felboritja az eddigi megszokásokat. eddig úgy volt, hogy szerdán háromig én vagyok a gyerekekkel, aztán veszi át őket Sosó, és viszi Hannit úszni, meg vacsit főz, és akkor fél hét - hét körül jövök én.
ehelyett szerdán háromnegyed kettőre már Delftben kéne lenni, hogy faszságokról vitázzunk, mert vaskalapos, értetlen csávókkal vagyok egy csoportban, akik tudálékosak is, meg eléggé nagypofájuak ahhoz, hogy szarjak az egészbe bele, de erre ők meg baszogatnak, és án meg ettől bepöccenek.
tele van velük a tököm.
a két lánnyal együtt csináltuk a módszertan kurzust, egyébként ők már a mesterkurzus második évében vannak, a srác szintén, de ő módszertant tavaly végezte el, amikor mindent totál másképp tanitottak. ez az óra a módszertanra épül, és egy kibaszott konkrét szociológiai kutatást kéne véghezvinnünk egy háromkredites kurzus keretein belül, úgy, hogy hiába értem az egész lényegét, lehurrognak, leszavaznak.
hiába járattam a pofám, hogy támavezető egy dizájner, aki a vizualizációban mozog, a vizualizációt nem hagyhatjuk ki a sztoriból. nem ők kihagyták, feleslegesen dolgoztunk az első leadandóval, mert aztán a második órán csak leültünk Marcoval, a témavezetővel, aki elmondta ugyanazt, amit én, hogy az egész projektnek pont a vizualizáció a lényege, azt nem lehet kihagyni. köszike.
most szerdán nem tudtunk találkozni, Sosónak mitingje volt, amúgy eredetileg ezen a héten nekem szünet volt, nem volt óránk, csak ez a miting a csapattal. Hanninak meg bemutató órája az úszáson, nagyon meg akarta mutatni, mit tud, muszáj volt nekem vinnem.
beszóltak, hogy nem dolgoztam ki eléggé azt a kérdést, hogy miért 40 emberes csoportokkal dolgozunk. azért mert ezt beszéltük meg Maartennel, a kurzus oktatójával. csak. mert azt mondta, ennyi elég. erre nincs formula, ezt nem lehet hivatkozással alátámasztani.
aztán meg engem basztatanak a statisztikával. hát bazmeg, őszintén, sosem használtam statisztikát, mindig volt olyan profi progmatos a csapatban, aki halálprofin megcsinálta az adatelemzést. minndegy, többnapos melóval kiguberáltam, hogy mit lehet, meg mit nem lehet használni, miért meg hogyan. de persze azt nem beszélték meg, hogy melyik terméket fogjuk a kutatásban használni, hiába irtunk mindannyian toplistát, és hiába kéne azt mindenképpen beleirni a projekttervbe, amit le kell adnunk, nem arról nem beszéltek. arról sem, hogy hol fogjuk a szerencsétleneket kérdezgetni, meg azt sem, hogy hogyan szedünk össze 120 embert, nem arról sem, csak engem basztatnak, hogy miért nem AVOVÁt irtam abba a kurva doksiba.
és az bazmeg, hogy irtam egy csomót a bevezetéshez és a téma összefoglalásához, az semmi, azt a doksit bezzeg véletlenül sem nyitnák ki, pedig a nagy baj az, hogy nem igazán értik, mit hordott össze a csávó a projekt lényegéről.

kivagyok, nincs semmire időm, őrjöngök ettől a csapatmunkától, és közben meg van két másik kurzus is, amiben persze szintén csapatban kell dolgzni, de szerencsére az atomreaktor-üzemlátogatás újratervezése projektet Joreennal csinálom, akive szuperül tudunk együtt dolgozni, és aki lelkes, okos, ügyes, és imádom, a másik órán meg nem lesz olyan sok munka, és a mi évfolyamunkból való mindegyik csapattag.

baromira kiváncsi vagyok, mi lesz ebből a szociológiai kutatásból, félek, hogy annyira faszok, hogy üvöltözve fogok velük ordibálni, de ezt a kurzust muszáj idén megcsinálnom, nem hagyhatom jövőre, ha törik, ha szakad, meg kell csinálni.