hétvége

Tegnap Aradi Peti esküvőjénn voltunk, a túlpörgött és önveszélyes kétésféléves egy húszcentis sebet karmolt a nyakamba, majd röhögve felpofozott, így a vacsora felénél, este nyolckor felhívtuk anyósékat, hogy akkor jöhetnek, vihetik a szarosokat aludni.
Ma reggel fél hétkor kelt, délben külön megetettem, hogy gyorsan tudjon menni aludni, mert már megint kezdett agresszív lenni- ez nála a fáradtság jele, de kettőig húzta, csak most aludt el.
Anyámék fél kettőre igérték magukat, hogy jönnek a nagyért, mert viszik cirkuszba, ő délelőtt 10 óta kérdezi, hogy mikor jönnek már. Mikor hívom apámat, hogy hol vannak, csak annyit mond, hogy elég negyed háromra ideérniük, ha rögtön a cirkuszba mennek, minek jönnének előbb.
Pasim nagyanyja pénteken volt itt gyerekeket nézni, aztán úgy elesett, hogy lila monoklik vannak ramdom elhelyezve az arcán - tegnap úgy megrémisztette a kicsit, hogy ma sírógörcsöt kapott, hogy ő nem akarja látni a dédnagyanyját. Mert persze ma is áthozták. Mindegy, mert úgyis csak öt percre látta, az elmúlt két órában a pici fenn szenvedett, a süket, izomsorvadásos, lilafoltos, amnéziás és amúgy alapból rosszindulatú dédnagyanyja meg lenn boldogított minket.
Amúgy az egy szem fia, aki áthozta, szokás szerint elvonult, valami sürgős intéznivalója akad ilyenkor mindig, mint a család többi tagjának, és az ominózus dédi az utált menyét szívatja ilyenkor. Én meg most éppen azon gondolkozom, hogy a délután további részét a wc-n töltsem (biztonságos, de csak időszakos menedék), vagy elvonuljak aludni.