fotókönyv

 Csütörtökre kéne irni egy diszkussziót, jövő kedden pedig két óriási projektnek is leadási határidője lesz, én meg vicces klipartokat töltök éppen le az albelli fotókönyvgyártóhoz, mert annyira viccesek, hogy muszáj belerakni azok közül párat a nagylány osztálytársának készülő búcsúajándékba (amit értelemszerűen én csinálok, és egy kétéves évkönyv lesz a preschoolos fényképekkel).

Szóval éppen fotókönyvet csinálok a Chilebe visszaköltöző Agustinának, aki a lányaim nagy haverja, és nem vicces, hogy elköltözik, de cserébe kap egy olyan ajit, amiben vicces képek lesznek fura nevekkel a majd szép lassan feledésbe merülő holland gyerkőcökről.

Ez itt amúgy egy olyan faramuci rendszer, hogy a gyerekek négy évesen és egy naposan mennek iskolába és két iskolaelőkészitő év után mehetnek harmadikba, ahol kezdődik az irás-olvasás tanulás. Ez az osztály egy spéci osztály volt, mert januárra betelt a többi, és nyitni kellett egy újat (ezt úgy hivják, hogy szivárvány osztály), na és eddig nem fura, mert ilyen gyakran van, és általában ezeket szeptemberben szétosztják a rendes osztályok között - merthogy akkor az osztály fele felmegy harmadikba, ugye. Nade ezt a szivárvány osztályt nem oszlatták fel, hanem ment tovább szeptemberben, mert egyre több a gyerek a suliban, és ezt kezdték el feltölteni az újabb négyévesekkel, köztük az én nagylányommal meg az akkor még hollandul egyetlen szót sem beszélő Agustinával is.

A tantónéni igy jó sokat volt együtt a szivárványosaival, valakivel két és fél évet konkrétan, és mivel ők voltak az első tanitványai, kisirta a szemét, mikor tavaly “elballagtak”, és a lelkesedése is odalett. Szóval most úgy néz ki a helyzet, hogy a tavalyi iskolaévről van kismillió vicces fotónk, amiket a tantónéni meg a szülők készitettek és felraktak a picasara, idén viszont volt vagy négy olyan alkalom, amikor képek készültek a gyerekekről, és ebből kétszer én fotóztam.

Na mindegy, a lényeg, hogy az albelli klipartjai irtó viccesek, és tényleg muszáj őket belerakni ebbe a könyvbe.