vendéglátás

most, hogy visszajöttünk a nyaralásból, ahol folyton valaki ismerőssel, rokonnal voltunk, irtózatosan kontasztos az, ahogy itt élünk. nagy ritkán találkozunk ismerősökkel, kettesben elmenni esténként meg irtó sok intézkedést igényel, jó előre le kell foglalni a bébiszittyót, ezért sokszor napközben lopunk egy-egy órát, amikor a gyerekek megörzőben vagy suliban, és Sosó meg otthon dolgozik.

ezért is volt vicces, hogy a héten háromszor is volt nálunk vendég.
szerdán átjött Andi egy kávéra, pénteken meg Marci, Vera férje (papiron) ugrott be. ő bakfietset jött venni Amsterdamba, vagyis inkább mindenféle modellt kipróbálni és dönteni, hogy melyik tetszik neki, és aztán átjött Leidenbe hozzánk, és ötösben elugrottuk vacsizni a Bocconi nevű kis kockásteritős olasz kajáldába. tök jó volt, Marci jó fej volt, a lányok odavoltak érte, és tök jókat beszélgettünk.
el is határoztuk Sosóval, hogy többet kéne elmennünk kajálni a gyerkőcökkel, annyira jó élmény volt.
merthogy max akkor ülünk be valahova, ha kirándulunk, és akkor a legtöbbször palacsintázunk, vagy a piacon halazunk és max az olasz fagyizóba ülünk be igy négyen. régen, Hannival hármasban viszont tök sokat jártunk el sörözni...
tegnap este meg átjöttek Andiék, most már mind a hárman megnézni a házat meg vacsorázni. egész nap a konyhában serénykedtem, főztem tárkonyos csirkeraguleveset, sütöttem cukkiniből tócsnit, meg répatortát, de mivel Wout végül csak egy pindakaas-os kenyeret evett, tisztára olyan érzésem van, hogy iszonyat kevés lett a kaja, nem volt "normális" főétel. fura volt, mert irtó sokat melóztunk ezen az estén, és valamilyen szinten jó is volt, de az olasz kajáldás este sokkal viccesebb volt, és nem is kellett utána mosogatni :)