Hát, jelentem, semmi izgalmas nincs abban, hogy reggel háromnegyed kilenckor áldom a józan eszem, hogy a pasimra bíztam a gyerekek intézménybe vitelét, miközben ülök az ágyban, csukott szemmel és nyitott szájjal a könyespolcra hajtott fejjel mozizva, majd utána negyed kettőkor térek magamhoz, amikor is éppen jegeseső esik.