A szoknyák bevetésben
Múltkor, amikor éhesen elképzeltem, mit kívánnék a jótündértől, ezek jutottak eszembe. Csoki, ropi, cigirágó. Valaki óvodás lakik énbennem.
péntek, február 27, 2015
szerda, február 25, 2015
szombat, február 21, 2015
hétfő, február 16, 2015
hát ezt beszoptam
vagy van arra módszer, hogy leszedd a kapszaicint a kezedről?
péntek, február 13, 2015
Milyen idő lesz ma?
A 3 éves felkapja a fejét: 10 pók lesz ma??!?
Én: 10 fok.
A 3 éves: 10 fóka? -röhög, tudja, hogy vicces
csütörtök, február 12, 2015
konferanszié
van hozzá egy listám is, és jóbarátom a linkedin, a hatból ötre tételes információt köpött ki, tök jól fel tudtam belőlük készülni, személyre szabott kérdést feltenni. de a groningeni csaj nincs benne. ez még nem lenne baj, de a csaj maga sehol sincs meg a neten, irtam is a főszervezőnek, hogy biztos elirták a nevét, kérem csekkolja. amig válaszol, gondoltam rákeresek az egyetemen, de láss csodát, a groningeni egyetem tudománykommunikációs oldalai is eltűntek, szőrén-szálán. tisztára X-akták filingem van, komolyan izgatott vagyok.
szerda, február 11, 2015
kedd, február 10, 2015
magyar bolt
A piaci rés betöltetett, avagy végre van pacal Hollandiában. Meg vegeta
és delikát. És felvágottak (?!?!). Sőt, borsodi, soproni, dréher és
arany ászok.
Lefogadom, hogy tarhonyája nem lesz. Pedig ez az egy, ami kéne…
Lefogadom, hogy tarhonyája nem lesz. Pedig ez az egy, ami kéne…
csütörtök, február 05, 2015
need a breake
Be kellett jönnöm a városba, muszáj volt, már majdnem beírtam a
portfóliómba, hogy a Science Communication szakmát számomra Ben Stiller
személyesíti meg a legjobban a Night at the museum-ban.
Szerintem ez irtó vicces, de tudom, hogy kurvára senki nem értékelné.
Nadrágot veszek a kicsinek, tormás szendvicsen örömkök, és várom, amíg elmúlik a késztetésem, hogy ezt írjam meg.
Szerintem ez irtó vicces, de tudom, hogy kurvára senki nem értékelné.
Nadrágot veszek a kicsinek, tormás szendvicsen örömkök, és várom, amíg elmúlik a késztetésem, hogy ezt írjam meg.
kisért a múlt
az úgy volt, hogy ma a tumbleren ezt irta egy reblogban az egyik csaj, akit követek:
hát mit ne mondjak, Torkos Kornél minket is tanitott, hogy mikor és mit, azt már fejből meg nem mondom, de emlékszem az üvegszemére és erre a jelenetre, úgyhogy irtam a lánynak egy mailt, aztán kiderült, hogy jó 10 évvel később tanult "torkibácsinál", környezettan szakon.
nade közben én előkaptam az indexem (két éve le kellett forditattnom a delfti mesterképzés miatt), és szembesültem olyan nevekkel, mint Szalma József, Meszena Géza, Hudecz Ferenc, Szőke Zója és még sorolhatnám. megdöbbentő, de jön vissza a gyomorgörcs a vizsgajegyeket látva, meg a csomó emlék.
pl. hogy jajdedurva volt a csonttan beszámoló, ami egy átkocsmázott este után volt, meg Farkas Jancsinál az állatrendszertan beszámoló: egy fiók rovarlábtörmelék közül kiválasztott párat, és azt kellett megmondani, hogy az pontosan micsodának a micsodája.
hogy a Kristóf akkor tőzsdézett, amikor növénytan szigorlatunk volt, és mindenkit megszivatott akkor a ludovikán, mert mentek le a részvényárak. meg kiröhögték a virágot, hogy hogy lehet valakinek ilyen neve.
hogy állunk az imafalnál, és próbáljuk bebiflázni a kifakult, kiszáradt kórók jellegzetességeit.
hogy a fodor hármast adott genetika vizsgán, mert szerinte nem értettem a genetikai kódot.
na arra mondjuk nem emlékszem, hogy miért is kaptam pont a biokémiai és molekuláris biológia gyakorlatra kettest, mikológiából hármast, ésatöbbi, ésatöbbi, de talán mindegy is. szarni bele.
de emlékszem arra, hogy a biokém gyakorlaton a csabi meg a boross meg a máté meg akartak szivatni, hogy amikor rakom fel a gélre a déenes mintát, akkor csörögjön a zsebemben a beállitott laboróra, de nem működött a csel, valszeg kimerült az elem benne, és nagyon csalódottak voltak.
meg hogy edével meg nusival a múzeum körút túloldalán a trafikban kávéztunk genetika gyakszi (vezette Mohai Jolán, omfg, akinél ecsettel sepergetve számoltuk a piros meg a fehérszemű muslincákat, meg sorba kellett rakni a meiózist) szünetében, mert ott segafredot főztek.
meg persze a téli iskolák meg a genetikai szakirány spéci órái visegrádon, a sarki puccos meg a this fucking is not the same fucking.
hajjjajjjaj, csak pereg, pereg....
Hé, ti betegszemű alakok!
Melyik szemetekbe kell nézni? Honnan kell tudnom melyik a kacska és melyikbe beszéljek? Látom hogy emberek ettől zavarba jönnek, olykor ti is ha konzekvensen a másikkal kokettálok, de illik e rákérdezni, hogy szia, Hush Campo vagyok, melyik szemedbe beszéljek?az úgy volt, hogy a torkibácsi aki a szervetlent tanította, üvegszemű volt. de sose tudtuk melyik szeme az. aztán zh közben amikor azt mondta, hogy “hé maga ott, álljon fel a helyéről és fejezze be a puskázást”, az egész terem összeszarta magát amíg fel nem állt valami szerencsétlen, nem tudtuk hova néz. én hülye a szóbeli uv-ra egy ilyen görög rontáselhárító üvegszem medállal mentem, amit az utolsó pillanatban az ajtó nyitásakor téptem le a nyakamból és raktam zsebre. beszélgetéskor természetes esetben vándorol a két szem és a száj között a tekintet, szóval tökmindegy hova nézel, csak ne az egyikbe folyamatosan.
Mi ilyenkor a megfelelő viseljedés?
hát mit ne mondjak, Torkos Kornél minket is tanitott, hogy mikor és mit, azt már fejből meg nem mondom, de emlékszem az üvegszemére és erre a jelenetre, úgyhogy irtam a lánynak egy mailt, aztán kiderült, hogy jó 10 évvel később tanult "torkibácsinál", környezettan szakon.
nade közben én előkaptam az indexem (két éve le kellett forditattnom a delfti mesterképzés miatt), és szembesültem olyan nevekkel, mint Szalma József, Meszena Géza, Hudecz Ferenc, Szőke Zója és még sorolhatnám. megdöbbentő, de jön vissza a gyomorgörcs a vizsgajegyeket látva, meg a csomó emlék.
pl. hogy jajdedurva volt a csonttan beszámoló, ami egy átkocsmázott este után volt, meg Farkas Jancsinál az állatrendszertan beszámoló: egy fiók rovarlábtörmelék közül kiválasztott párat, és azt kellett megmondani, hogy az pontosan micsodának a micsodája.
hogy a Kristóf akkor tőzsdézett, amikor növénytan szigorlatunk volt, és mindenkit megszivatott akkor a ludovikán, mert mentek le a részvényárak. meg kiröhögték a virágot, hogy hogy lehet valakinek ilyen neve.
hogy állunk az imafalnál, és próbáljuk bebiflázni a kifakult, kiszáradt kórók jellegzetességeit.
hogy a fodor hármast adott genetika vizsgán, mert szerinte nem értettem a genetikai kódot.
na arra mondjuk nem emlékszem, hogy miért is kaptam pont a biokémiai és molekuláris biológia gyakorlatra kettest, mikológiából hármast, ésatöbbi, ésatöbbi, de talán mindegy is. szarni bele.
de emlékszem arra, hogy a biokém gyakorlaton a csabi meg a boross meg a máté meg akartak szivatni, hogy amikor rakom fel a gélre a déenes mintát, akkor csörögjön a zsebemben a beállitott laboróra, de nem működött a csel, valszeg kimerült az elem benne, és nagyon csalódottak voltak.
meg hogy edével meg nusival a múzeum körút túloldalán a trafikban kávéztunk genetika gyakszi (vezette Mohai Jolán, omfg, akinél ecsettel sepergetve számoltuk a piros meg a fehérszemű muslincákat, meg sorba kellett rakni a meiózist) szünetében, mert ott segafredot főztek.
meg persze a téli iskolák meg a genetikai szakirány spéci órái visegrádon, a sarki puccos meg a this fucking is not the same fucking.
hajjjajjjaj, csak pereg, pereg....
szerda, február 04, 2015
Szalvéta
Azért az olyan vicces, amikor az ember nem szól rá mindenért a gyerekre, és ezért cserébe felelevenednek a szanaszét cincált szalvétafecnik, és beszólnak egymásnak, játszanak egymással, bölcsibe mennek, ajándék lesz belőlük, stb…
Minden normában van. Én így akarom, így van és így lesz.
A PROBLÉMATEKERCS TEKERCSELÉSE
1. Képzeljen el a jobb kulcscsontnál, közel a pajzsmirigyhez, egy nem annyira nagy tekercset, akkorát, mint egy gyapjú labdagombolyagot. Ezek – a problémáink: fájdalmak, betegségek, szituációk.
2. Tekercseljen, vezesse a gyomron, szíven, belső szerveken keresztül.
3. Vizualizálja, ahogy csökken, kisebb lesz, letekerődik. A probléma is gyorsan kisebbedik, és feloldódik: teljességben letekert és eltűnt.
4. Vezesse ezt az információt az agykéregbe, igazolva: „Minden normában van. Én így akarom, így van és így lesz.“
hétfő, február 02, 2015
pedagógia
A nagylány múlt héten kiérdemelte az iskolai könyvtárlátogatást, mert
már elég jól olvas, és pénteken sem jött hozzá tutor (felsős, aki segít
az olvasástanulásban), mert már jól olvas, de ma reggel az osztályban
közölte, hogy a tantóbácsi elvette tőle a könyvtárjegyet, mert szerinte a
magyar miatt keveri a szavakat, és mégse tud annyira olvasni.
Eddig tökre okés voltam meester Jannal, de most egy csöppet eldobtam az agyamat.
Elvenni egy kiérdelmelt juttatást? Ez vajon milyen pedagógiai elvnek felel meg? Ügyes vagy, tessék, mehetsz könyvtárba. Jaj, bocs, mégsem vagy ügyes.
Eddig tök lelkesen olvasott, de most hogy így visszagondolok, hétvégén nem vett könyvet a kezébe. Mondjuk teli voltunk programmal, de ha ezzel elveszi a lányom kedvét az olvasástól (és a magyarul írástól-olvasástól), esküszöm, leharapom a tanerő vadiúj ősz bajuszát, szőröst, bőröstül.
Eddig tökre okés voltam meester Jannal, de most egy csöppet eldobtam az agyamat.
Elvenni egy kiérdelmelt juttatást? Ez vajon milyen pedagógiai elvnek felel meg? Ügyes vagy, tessék, mehetsz könyvtárba. Jaj, bocs, mégsem vagy ügyes.
Eddig tök lelkesen olvasott, de most hogy így visszagondolok, hétvégén nem vett könyvet a kezébe. Mondjuk teli voltunk programmal, de ha ezzel elveszi a lányom kedvét az olvasástól (és a magyarul írástól-olvasástól), esküszöm, leharapom a tanerő vadiúj ősz bajuszát, szőröst, bőröstül.