Nem emlékszem pontosan, hány éves lehettem, 12 vagy talán 13, emlékeim szerint éppen befejeztem Naszreddin Hodzsa kalandjait, amikor apám a kezembe nyomta a Vesztegzár a Grand Hotelbent. Ez egy olyan pillanat lehetett az életemben, ami, ha lenne túlvilág, és minden ember megméretettne halála után (akár egyiptomi értelemben), szóval akkor ez a pillanat, mint az életem meghatározó élményeinek egyike, biztos előjönne, és hozná magával a kagylónyelű késeket, afrikai helyőrségeket, és a többi gyerekkori Rejtő-élményt. Talán mert gyerekkoromban faltam a regényeit, apám gyűjteményét egy év alatt kiolvastam, idáig sosem néztem utána, ki is volt ő.
http://konyves.blog.hu/2013/01/01/hetven_eve_halt_meg_rejto_jeno
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése