És akkor öt perc szünet

hozzá kávé, napsütéses kert (a 12 kőkemény fok itt a napon megvan vagy 20 is), és a milka csokinyuszi maradéka.
Szünet van ugyan, de a nagy osztálytársa, Puk, és a kistesója, Lara átjöttek 10-re játszani. Gyümölcsöztek (a pici kisajátította a szőlőt, nem volt hajlandó adni belőle, ebből persze hiszti lett), aztán elvoltak itt benn (egészen addíg, míg teregetés közben rá nem jöttem, hogy az a piszoknagy csend odalenn gyanús, persze hogy a két legkisebb lelépett, míg a nagyok a gyerekszobában bezárkózva játszottak. Szerencsére csak a kertek alatt kóboroltak papucsban és pólóban, de volt egy kör ordibálva futásom az utcában), aztán játszótereztünk egy nagyot (ahol Lara a nagyokat szívatta, hurrá), majd hazajöttünk enni (tósztit kértek, tojással illetve anélkül, de aztán Puk csak a tojást ette meg, mert utálja a magos kenyeret, nálunk meg most csak olyan van), és már mentek is haza.
Még le kéne szedni a reggel óta megszáradt fehéreket, és kirakni a kimosott takarókat (reggel bepisilt a kicsi), de süt a nap, és asszem legurulhat még egy kávé, amíg a dvd a végére nem ér. Annyira jó ez a nyugi, nem tudok betelni vele…