na, hát, ugye már a hétvégén is teljesen tropa volt a hátam meg a derekam meg a nyakam meg a vállam, és persze a talpmasszázs is jólesett volna, ha van valaki aki erre hajlandó, ígyhát már a hétfő reggelt is úgy terveztem, hogy az usziban kezdek, de mivel a felkelés sem igazán ment, maradt a késve munkábajövetel. de ma reggel aztán felkeltem jó korán (hétkor), felpattantam a fekete paripára, és elmentem úszni. miközben usziztam a két megmaradt sáv egyikében, elmerengtem azon, hogy milyen vicces lenne elhívni a petykát vagy bébét úszni. hogy tök jó lenne velük rötyögve úszni. motiválna, biztosan. hát és akkor balra nézve ki látok? bébét, úszószemüvegben.
- bali? bali! - szólok neki félve, merthát persze eszembe jutott, milyen ciki, ha nem ő az.
- igen? - néz rám, miközben lerí róla, hogy a fejében ez jár: miaf van már, kiez, mitakar, haggyámá békén hüjepicsa, nemismerkedek.
na és akkor megismert, és egymásra nevettünk, hogy már megint milyen kicsi a világ, és mi milyen viccesen pont ma mentünk el sok idő után újra úszni, és pont háromnegyed kilenckor egy sávban, egymás mellett úsztunk.
és tényleg. íme egy újabb bizonyíték arra, hogy minden mindennel.
és ez bizonyíték, nem ígéret.