(krok)odil

odil vakon született vagy ötszáz éve, és aztán amikor szenteltvíz érte, elkezdett látni.
aztán még mindenféle csodát tett
gondolom ezért hívják a hegyet, ahol a kolostor van, mont saint odile-nak.
dehogy nekünk miért pont oda kellett menni intézeti szocializációra, az rejtély.
najó, gyönyörű helyen van, iszonyatjó erdők veszik körül, nade a legközelebbi falu vagy kocsma órányira van a kolostorbeli szállástól, ahol kilenckor bezárják a kapukat, és az éttermi bár fél tízkor zár.
nade biztos a holy cartoon fogta meg a szervezőket, mert az minket mindenképpen, azt fejtegettük órákon át kinn az udvaron, próbáltuk megfejteni, hogy az első kockán mit is csinál igazán az a pasi a fa mellett négykézláb, aztán a következőn a két nővér közötti részeg vajon hány sört ihatott meg, aztán meg persze hogy mi is a szitu ott lenn a pataknál. feri szerint a kulcs a ló. a pasas azt kérdezgeti csípőre tett kézzel, hogy mit kezdjen a másik lóval. merthogy a képen csak másfél ló van. szerintünk a palma-t elírták, és igazából az olasz maffia van a dologban, lófejekkel csak ők vacakolnak...
roman azt mondta, hogy a pasas azt kérdezte a nővérektől, hogy ihat-e a patakből, és aztán visszatérünk az első képhez, ahol éppen felfordult a gyomra, mert a patak vize nem volt tiszta, és ezért ment vissza a nővérekhez. vagy mert megmutatta, hogy onnan ivott.
ez komoly vitát váltott ki.
mindenesetre azt megfejtettük, hogy ennek a ragyogó poszternek is köze van a nanotechnológiához (nun-ó)...
aztán második este végre eljött a várva várt esti community experience. ez a fedőnév rejtette a beszélgetős estét, merthogy adtak inni végre, és persze össze voltunk zárva, mit csinál az ember ilyenkor, iszik és beszélget.
wilko a fiáról mutatott képeket, megvitattuk a halált, életet, az egyes emberek világát, amik ha átfednek, nagy a hepinesz, szerelemről, megérzésekről, kapcsolatokról, a férfiak és nők közti különbségekről, miközben bébé alteregója fűzte be kicsi alteregóját.

józsefattila minusz kettő

lehettem volna...

özönlenek

mostanában a látogatók... meg mi is özönlünk mindenfele.
egy hete voltak itt sosó szülei, pénteken jönnek verák, aztán jövő csütörtökön apám és vivi (ha tényleg jövőhét elejeén megkapja az extragyors eljárással az útlevelét - no comment, decemberben kezdtünk el erről beszélni, hogy jöjjenek ki tavaszi szünetben, és persze kezdjék el intézni az útlevelet.)
aztán egy hét pihi, és mi megyünk londonba fecihez (merthogy nem tudtunk egy héttel a diavetítése előtt repjegyet szerezni, és két napra kocsival nem voltunk hajlandók hazagürcölni), szóval akkor londonban fogja elmesélni a háromhónapos karibi élményeit, meghogy akkor most mi is a helyzet az ancsával...
aztán már megyünk is haza, április huszonsokadikán, merthogy májusegy az egy kedd, és akkor van egy hosszúhétvége. (amin nem lesz biorobot konferencia, pedig...)
jaj, és most megyek, írok Sylwiának, mert őt karácsony óta nem láttam, pedig egy városban élünk, vagy mi, és csütörtök este tigerschrimp koncert lesz...

ajándék, mellyel meglepem

jubilálunk az idén.
anyám holnap hatvan, én egy hétre rá harminc.
hogy milyen ajándék illik egy ilyen kerek számhoz?
passz. egyikünknek sincs semmi ötlete, hogy mit is kérjen. mert persze már előre jöttek a mitkérszek.
anyám márciustól nyugdíjas. előre kérte, hogy az legyen, gondolta dolgozik majd nyugdíj mellett, de decemberben, mire kiderítették, hogy megvan az elegedő munkaviszonya ahhoz, hogy nyugdíjba menjen, a cég azt mondta, leépítés van, a nyuggereket is szépen kirakjuk.
sebaj, mondta, lesz eztán aranyélet: uszoda, kutyaséta, virágkötészet meg senior angol, senior társastánc.
ebből egyelőre kutyaséta valósult meg, úgyhogy gondoltam egy nagyot, és néztem neki virágkötészetet.
na kéremszépen a virágkötészet kiment a divatból, mint hobbi. minden nyanya már kitanulta, ha akarta, most már csak profikat oktatnak száznyolcvanezerért két félévben. na ezt azért mégsem.
senior társastánc a new york tánciskolában van, megfizethető, sőt, valszeg jó is, mert most is éppen két senior kezdő csoportjuk megy - február óta, csatlakozni már késő, következő majd ősszel.
tajcsi. na egyelőre ez tűnik igazán bíztatónak. már csak a válaszlevelüket várom, mit mondanak, el lehet-e hatvan évesen kezdeni. bár a tanár sem tűnik nagyon kamasznak, bár a kínaiaknál ezt sosem lehessen ám tudni...

bahnshop

a német vasutak igényes olvasnivalóval szórakoztatja kedves utasait. ez a mobil című vasutilap(ú), amiben az igencsak érdekes cikkeket igényes termékek reklámja szabdalja kellemes egésszé. e termékeket a német vasutak boltjában lehet megvásárolni.
az egész tisztára olyan, mint egy trafik.
nade ez egy csöppet morbid.


ez kéremszépen egy vészfék. egy igencsak hasznos dolog, ha az emberek vész esetén meghúzzák. nemúgy, mint 98-ban, amikor egy ice lezuhant egy felüljáróról, és a híd, ami utána zuhant, kettészelte az egyik kocsit.
a gumival fedett abroncsok közül az egyik eltörött, és beleállt az első kocsi egyik ülésébe. a mellette ülő pasas ment a kallerhez, hogy gáz van, de a kaller okosabb volt, és nem húzta meg a balra látható objektumot. a következő váltónál a vonat kettévált, az első kocsi ment tovább rendesen, a többi meg ment a másik irányba. mindezt kétszázzal, egy vasúti felüljárón. szóval a vonat felborul, kettészakadt, lezuhant.

nade te csupáncsak negyen ajróért megveheted ezt a szipiszupi vészféket. hogy mindig kéznél legyen. ha kell.

mi hiányzik?

csöppet botrányosan lelassult a masina, úgyhogy sosó áthuzalozta, újrasikálta, feldíszítette, helyrerakta, csak persze most újra be kell állítgatni a már megszokott dolgokat, mint háttér, képernyővédő, kedvenc programok.
na és ekkor jönnek elő az alábbi gondok: hol van a fotók folder? - túl nagy volt, nem raktam rá fel.
hol a vinamp, hol a bioedit... - ahova tetted.
na ez a leggenyább, megkeresni, hova a fenébe mentettem le anno dolgokat, ha egyáltalán elmentettem valahova. pl tilos skin a vinampra...
nade kezd újra kinézni valahogy a masina.
a masina, ami szalad, mit szalad, süvít, mint a szélvész...

népi bölcsesség

markó azt mondta, hogy az otthoni kalendáriumuk (ami az idei évre szól, és ami népi bölcsességeket is ír az adott napokhoz) azt mondta, hogy a március 19-ei héten havazni fog.
és lőn.
tegnap még húsz centi hó volt meg ötésfél fok, ma meg ragyog a nap, és 16 fok.

szülők

múlt héten szerdán megérkezett sosó a szüleivel együtt. hétvégéig lustálkodtak, tamás végigaludta a napot, míg sosó próbált otthon dolgozni.
aztán leléptünk hétvégére strassburgba meg a feketeerdőbe, még pont elkerültük a nagyon hideget meg a havat. megaludtunk allerheiliger előtt a büdös bácsi és dagadt néni vendégházában, ahol mi voltunk az egyedüli vendégek, aztán felmásztunk a vízesés mellett végig a lépcsőkön, egészen a katedrális romjaihoz. aztán vasárnap este felraktuk őket frankfurtban a repcsire és jól elmentünk megnézni de niro érthetetlen hazafias sziájéj filmjét (éppen ez ment angolul) nem mondom, hogy sokat megértettünk volna a sok susmusból...
In the torture scene (1960), one of the songs the Russian spy sings, is "May There Always Be Sunshine". The song was performed for the first time in 1962.

üzenőfal

HAGYJÁTOK ABBA A KÖRLEVÉL KÜLDÉSÉT!! AZ A RÁKOS KURVA NEM IS LÉTEZIK!! ÉS TI MEG ELHISZITEK!! KICSIT ÉSSZEL IS KÉNE ÉLNI NEM HOGYLEHET AZ HOGY ELKÜLDESZ EGY LEVELET ÉS AKKOR 5 CENTEL HOZZÁJÁRULSZ A MEGGYÓGYULÁSÁHOZ HMM HABI AZ EGÉSZ!! MEG NEM TŰNIK FEL HOGY AZ AMERIKAIAKNAK MEGY APÉNZ ÉS MAGYARUL VAN MEGIRVA TRÉ!! DE ENNYI ESZETEK VAN!! KAMU AZ EGÉSZ EGY NAGY ÁTVERÉS!! VALAKI UNATKOZOTT ÉS ÖSSZEDOBTA EZT A KÖRLEVELET ÉS MINDEKI BESZOPTA!! SZOVAL HAGYJA ABBA MINDENKI EZT A SZART!!
>>>>>ÉS KÜLD TOVÁBB EZT A KÖRLEVELET HOGY MEGÁLLITSUK A TOVÁBBI RÁKOS KURVA KÖRLEVELÉT!!
>>>>>HA NEM KÜLDÖD TOVÁBB AKKOR TE IS SZOPOD MAJD!! KÖSZI CSUMA!!!
Tölgyike (wiwes userneve Rambo) áltisis osztálytársom volt az elitiskolában, ahova hetedikben meg nyolcadikban jártam. egyike volt azoknak a fiúnak, akiket a többiek időnként felpakoltak a tanári asztalra a szünetben, hogy brinkmann-doktorosat játszanak rajtuk (ez asszem valami rituális kiherélés-imitálás volt, illetve hasbaöklözgetés), pedig ő magas volt (nemúgy, mint cserha vagy zolika), csak mulya...

innováció

másfél hete volt urban előadása, reklámozta a rendszert, amit éppen építenek tovább, amit hozott heidelbergből. a szekszi rendszert, amit programozók hoztak létre kávésbögrével a kezükben. akik egyébként az általuk ismert összes bionf rendszert egy lapra hozták, és amit wiki-rendszerben építettek fel, hogy bárki hozzá tudjon adja plusz infót. meg a mikroszkópos rendszert, amit majd lassan áthoznak, és amit én nagyon szeretnék használni, ha egyszer végre meglesz az összes konstrukció: egy robotikusan működtetett mikroszkóp 96-lukú plateket olvas be, fotóz le, majd a képeket elemzi, és a mindenféle adatból mindenféle csoda-eredményt számol.
az előadása után megkérdeztem, hogy akkor ezt lehetne-e hallal is, mire azt mondta, hozzak egy kávésbögrét, és üljünk le beszélni. mindez múlt héten megtörtént, végülis feri szervezte meg, de jócskán késett róla, de azóta is több részletben zajlik a részletek megbeszélése.
a terv az, hogy a platenként 96 embrióról 3 síkban készített képeket egy referenciaképhez viszonyítva összegezné a masina, kiszámítaná a megadott régiók fluoreszcencia-intenzitását és ezekből készítene interakciós hálózatot.
ehhez csak be kell állítani az embriókat egy síkba, ami azért nem túl triviális, mert van nekik egy szikgolyójuk, amin kellemesen libikókáznak. szóval most éppen az a nagy harci feladat, hogy vízszintbe hozzak egyszerre 96 embriót a lehető legkevesebb munkával (egy 96 lukú platbe nem nagyon lehet kényelmesen turkálni), úgy hogy ne is mozduljanak el, ha a robot emelgeti őket.
már van egy prototípus, amit be kell fejezni, és holnap kipróbálni. ha jól működik, venni kell 100 gombostűt... ( hosszútávon fröccsöntés lesz itt, kéremszépen)

félelmetesen emberi

"A Katalin utca egyszerre valóság, egyszerre jelkép: emlékeinkben életünknek - helyszíneivel, rokonainkkal, barátainkkal együtt rögzült szakasza, amelyet ha tehetnénk, ahogy a videofelvételen lehetséges, annyiszor játszanánk, élnénk meg újra, ahányszor csak menekülni szeretnénk a jelenből abba a boldogító irrealitásba, ami rég szétfoszlott már, csak éppen feledhetetlen. Mindenkinek megvan a maga Katalin utcája, olykor álmodik is vele, és ha felébred, csalódottan és nyugtalanul szomorú. Ebben a könyvben azt szerettem volna megírni, hogy csak az találhatja meg visszakívánt Katalin utcáját, aki nem vétett ellene. Az író most beavatja az olvasót titkába: ő milyennek képzeli el a halál utáni életet, a túlvilágot, az élők és holtak érintkezését és folyton változó viszonylatait, s megpróbálja körbevilágítani az etikai több mint faux pas-t, amikor szándékosan, olykor szándéktalanul, de vétkezünk. Három családot költöztettem a Katalin utcába, egy fogorvost feleségével, lányával, egy pedagógust, Irén és Blanka nevű gyerekeivel és egy őrnagyot, akinek fia van, Bálint. A három ház szomszédos, talaj tekintetében azonos egység, s a lakók barátok. Az olvasó majd látni fogja, hogyan szövődnek és kuszálódnak össze a szoros egymás mellett élés szálai a családok életében, ki hogy viselkedik válságos pillanatokban, s miután a regény végérc elkészül az egyenleg, el is falazza a visszatérés akár álombeli lehetőségét is attól, aki nem érdemli meg: azontúl soha nem mehetnek végig a régi kövezeten, annál kevésbé, hiszen az első világháború utáni környezetváltozások ma gát a helyszínt is megváltoztatták. Az író szívből reméli, aki ezt a könyvet végigolvassa, megérti érvelését, bármilyen bizarr is, azt is, hogy az elvesztett háború után új Katalin utcák létesülnek mások számára, de ezek a mások voltaképpen azonosak azokkal, akik valaha gyermekként viháncoltak vagy könnyeiket törölgették a három kertben. Csak a személyek fordulnak meg tengelyük körül, ebben a regényben, ahol a holtak úgy járnak-kelnek, mint az élők, az olvasónak meg kell éreznie, nincs valódi halál, csak visszatérés valamibe, ahonnan egy időre kiszálltunk és hogy az apostolnak, aki olyan megindítóan prédikált a szeretetről, bizony, igaza van. Az író egyik legkedvesebb gyermekét teszi le az olvasó elé, mint az ókor római polgárai, ha felemelték a csecsemőt, magukénak ismerték el. Most elindulnak a rejtelmes utca lakói, s az író az olvasótól is azt kéri: hozza haza Blankát. Mindenkit, aki helyettünk lakol addig sosem ismert paraméterek közt azért, mert elkövette helyettünk mindazt, amit mi nem mertünk, mert ahhoz is gyávák voltunk, hogy vállaljuk önmagunk negatív állóképét."
Szabó Magda

levente felkelt-e

na ez egy izgalmas kis ismerkedési kérdés lenne, ha most bárkivel is ismerkedni lenne kedvem, vagy egyáltalán, bárkinek kedve lenne velem ismerkedni... (azért néha kicsit szar, hogy két német munkatárssal vagyok csak beszélgetős viszonyban, de ők sose jöttek el egyetlenegy meghívásomra sem :(
naszóval a kérdés emígyen hangzik:
mikor és milyen okból - alkalomból láttad valaha (legutóbb) a naplementét?
és a napfelkeltét?
szerintem ez utóbbi a neccesebb, merthogy korán kell hozzá kelni. (pfúj) ehhez nagyon elvetemültnek kell ám lenni. nekem legalábbis. mint ma. mondjuk nem volt nagyon romantikus a visszapillantós napfelkelte, de legalább elméláztam valamin hazafele jövet.
na, a saját lista:

1. egyszer, asszem első évesek voltunk, végigittuk az éjszakát, a hajnali részt végig a művész cukrászdában, anna, golyó, petyka, ingrid, és még kiemlékszik kicsoda, és anna ötkor kitalálta, hogy most már ne is menjünk haza, hisz nincs értelme, nyolckor csonttan beszámoló, ugyan már, minek előtte egy órát aludni, menjünk, nézzük meg a napfelkeltét a dunán. én hazamentem egy órát aludni. aznap elmaradt a csonttan beszámoló.

2. mokkacukkás kvantikbuli volt, ha jól emlékszem, és hajnalok hajnalán indultunk haza bicajjal, én csak annyit bírtam néha mondani, hogy balinealudj, amikor is a hídon (tejóég, egyszer árpádhídoztunk is, mi nagyonnemjózanok) ért minket a napfelkelte.

3. kínában csak kétszer mozdultunk ki pekingből, mindkettő nagy kaland volt, az első, amikor is nagyfalaztunk (egész napos túra a falon, huszonvalahány kilométer), meg a második, amikori s a koromvárosba vonatoztunk éjszaka, úgy, hogy visszafelejegyet nem adott a pekingi jegyeladónő a másnapi éjszakai vonatra, így datongban kellett megvennünk azt a jegyet. datongot ugyan hárommillióan lakják, de kínában ez szutykos kisvárosnak számít. amikor hajnalban megérkeztünk, elkapott minket egy jegyüzér (a turisztoffiszos csávó egyébként), mi szépen leráztuk őt, hogy majd veszünk mi magunknak. elmutogattuk, hogy mit akarunk, erre a pénztároscsaj mosolyogva mondta, hogy nincs már jegy aznap éjszakára, úgyhogy visszakullogtunk a jegyüzérhez, aki jól átvert minket (azt mondta, hogy a különbség az előző és az új jegy között csak a légkondi hiánya - ez jelen esetben a fűtés volt, úgyhogy nadrágban és polárpulcsiban próbáltunk aztán aludni). naszóval jeggyel a zsebünkben nekiindultunk a városnak, merthogy a busz, ami elvitt minket a sziklába vájt buddha-templomokoz és a függő kolostorhoz, csak két óra múlva indult. a felkelő nap próbált áttörni a szürke szmogon, de nem nagyon ment neki. az irtózatos szénvároskában megreggeliztünk, majd menekültünk vissza a buszhoz és a több ezer éves múlthoz, ami gyönyörű volt. az oda-meg visszafele út annál kalandosabb. este végre rászántuk magunkat, hogy most végre egy nagy étteremben kajáljunk, de mivel nem akartunk kutyát enni, csak csirkét, meg valami zöldséget (eszter vega), kaptunk fokhagymás kutyakaját (csirkefarhát fejjel lábbal), fogtuk magunkat és átmentünk egy kicsi lekoszlottba, ami egyébként eddig nagyon is bevált. ott kéredzkedett be sosó a konyhába, ami háromutcányira volt a kajáldától, és amikor visszajött, azt mondta, lányok, csak zöldséget eszünk. a szomszéd asztalnál a kínai maffia ült, és néha a szőnyegre köpött, meg találkoztunk egy igazi troll-lal, aki szerzetesnek volt öltözve, mezítláb járt, hosszú haja és szakálla volt, meg messzireható szaga. aztán mikor az átfagyoskodott éjszaki vonatozás után hajnali ötkor megérkeztünk pekingbe, bementünk egy közparkba, hogy a napfelkeltekor tájcsizókat meglessük. annyira nem volt nagy élmény, mint amennyire hideg volt, szóval nem sokáig maradtunk...

4. törökországban éjszaka buszoztuk, hogy ne kelljen akár egy napot is utazásra pocsékolni, meg hogy akkor nem kell megszállni sem, így persze kínszenvedés éjszakáink voltak, de kibírható volt a reggel nyolcas érkezés. de amikor pamukkáléba buszoztunk, akkor hajnali négyre értünk a kisvárosba, ahonnan fel kellett buszozni egy másik járattal a hegyre, ahol a romok meg a termálvízből kiváló fehér izé van körbe ameddig a szem ellát. busz hajnali négykor persze nem járt még. viszont voltak hiénák (taxisok, akik tudják hogy milyen tömegközlekedési lukakat kell betömni méregdrágán), úgyhogy egy hiénával felvitettük magunkat. koromsötétben mentünk, csak a port és a kihalt ókori romokat láttuk a reflektorfényben, és amikor kiszálltunk egy kapunál, ahol ordított ránk egy házőrző, az hittem beszarok a félelemtől. elindultunk a sötétben arra, ahol a csobogást hallottuk, de én nem mertem továbbmenni, mert meredeknek tűnt. úgyhogy egy kis fenyvesecskében húztuk meg magunkat napfelkeltéig, amikor is megláttuk a vakító fehér kristályokat körbe-körbe, ahol a termálpatak csak csordogált. meg megláttuk a három japi turistalányt, akik ki tudja, honnan kerültek oda fel, de már nagyban fotóztatták magukat a patakban állva. meg a táblát is megláttuk, hogy csak mezítláb lehet rámenni erre a törékeny csodára, úgyhogy fogtuk a fázós magunkat, és beleálltunk a negyvenfokos vízbe olvadozni. körbejártuk a helyet, hogy hol a legjobb ücsörögni, és szerintem a legtutibb helyet találtuk meg, mert két kutya is csatlakozott hozzánk, és együtt bámultuk a tájat...

kishírek a nagyvilágból

tegnap este sosó editnagyija elaludt. végleg. kilencvenhárom évesen.
hagyományos temetése lesz, azaz minél előbb. ez holnap lesz.
sosó nagy nehezen szerzett jegyet ma estére a 20.20-as malév gépre. egyet, mert én egy karrierista állat vagyok, és ha már nem mentünk emiatt dettiékhez baselbe, akkor ma este és holnap dolgozom. hogy nyugodt szívvel ne kelljen jövő hétvégén dolgoznom. ha jönnek sosó szülei, ami még kétesélyes.
szóval ötkor nekiindult a másfél órás útnak. hatkor hívom, hogy mizujs, mondja a rádió, hogy gebasz van az ötösön. azt mondja áll, de hát van még idő. fél hétkor ordít, hogy most miafasztcsináljon, lekési azt a qrva gépet. a maléves csóka azt mondja, várni fog a gép. három perccel idő előtt kigurult, most hívtam a járatinformációt. sosó még mindig csak negyven kilométernyire van karlsruhétől, százra frankfurttól.
akkor holnap reggel (hajnalban) hat huszonötkor stuttgartból, azzal fél nyolcra ferihegyen van, fél tízre odaér a temetésre.
megnézem az útinfót, saját hibából tanul az ember, vagy mi, és láss csodát, a stuttgartba vezető utat holnap délig zárták le hídépítés miatt (a frankfurti autópályát 19.30-ig csatornaépítés miatt). persze kerülőutak vannak, hetvenes-százas utak, minden egyes pöcsömfalván át. indulás háromkor, hogy ötkor becsekkoljon, aztán én meg hozom vissza az autót, hogy frankfurtból ne kelljen már stuttgartba menniük, ha jönnek együtt szülőkkel szerdán.
PCR-ek felrakva, miniprep rázkódik, ligálás négy fokon overnájt.
jó éjt, gyereket. menjetek ti is aludni.
jó overnájt inkubálást, kis csöveim.

gertelbacher wasserfälle

szombaton takarítgatás után nekilódultunk, merthogy reggel még egészen emberi idő volt, nem rettentett vissza az azóta összegyűlt sok-sok felhő, és nekiiramodtunk a feketeerdőnek. ex hasikusz mentünk le megint az a5-ről, Bühlertal irányába, majd egy wasserfall táblánál szépen beálltunk egy parkolóba, és elindultunk a felhős, szeles erdőbe a patak mellett. mivel hetek óta esik, volt minek csordogálnia. ahogy mentünk, egyre vadabb lett a patak, hatalmas sziklákon tört meg, zúdult le, és az út marha viccesen hol a patak mellett, hol pedig a közepén ment, a hatalmas sziklákon. meseszép szép volt az egész erdő. aztán mentünk még egy kicsit, azzal a tudattal, hogy a szép részén már túl vagyunk, de még sétizzünk egy kicsit, menjünk még egy kicsit felfelé. na ekkor értünk fel A vízeséshez, ami nagy szakaszokon esik le, sok a vize, és úgy zúg, hogy beleszédülsz és belesüketülsz. Fenn a tetőn hüttéztünk egy jót (nem tudom eléggé hangsúlyozni mennyire mázlistának kell ehhez lenni, hogy egy tuti jó helyet találj csak úgy hasraütésre, amihez nem erdészeti kiépített úton vezet az út és a túra végén van egy helyes kis hütte, strúderrel és vaníliafagyival és vaníliaöntettel és tejszínhabbal - mindez persze laktázzal vagy különben lökhajtásveszély - meg jó kis egytálételekkel).
Aztán vasárnap Sosó kinézett egy helyet (szintén vízesés Allerheilegnél), úgyhogy most célirányosan mentünk. Találtunk helyes kis falut az erdőben, Haus 1 illetve Haus 11 utcatáblákkal, meg kenyérvágó deszkának való fenyőszeletet (ami a kupiszobában szárad éppen a ruhák mellett) , hatalmas randa szocreál hotelt a vízesés mellett, csak vízesést nem, pedig legalább hat kilométert gyalogoltunk odafele.

undi

ha lehet fokozni, akkor miért is ne fokoznánk, ugye?
a múlt hét szépen graduálisan összehozta ezt a jó kis kombót:
általános hullafáradtság, mensi, lábgomba, szájherpesz.
eddig ez a legleleményesebb kombináció, amit a szervezetem kitalált, közvetlenül a szívdobogásos cucc után :)
(persze mindehhez bármikor kombinálódhat a menzás tejes kaja okozta fingadozás, de ez már semmi különös :(

:)

Na ezek vannak. Eszternek majd atadom az udvozleted, ha hazaer holland orarol. Utana mindig sokaig soroznek, aztan alkoholszaguan er haza. Addig legalabb kisikalom a WCt.
Udv a tulemancipalt hollandiabol,
P

fáj fej

sokat kell mostanában agyalni, koncentrálni, gondolkozni, tervezni, átgondolni, meg ilyenek. hogy belefájdul az ember feje, és csak bambulja takaróba burkolódzva a csajokat, akik németország topmodelljei akarnak lenni.
asszem itt az ideje egy-két jónőcis cuccot beszerezni. jön a tavasz, vagy mi.

Rother walking guide - part1

The finest valley and mountain walks, kicsi piros, egy német párocska írta, és ezt kivételesen lefordították angolra. szóval kezemben a könyv, hátha mégiscsak sikerül valamit kicsikarni magamból gomeráról. (vajon miért sajátították ki pont a németek a kanári szigetek mindegyikét? vajon miért tud egy lidl-pénztáros és egy amatőr focista akár évente odautazni? így minden idegesítően német, a helyi rádió németül is felolvas híreket, német slágereket nyomnak, könyörgöm, hová fajul a világ, ha a spanyol szalsza háttérbe szorul a gagyi német sanzonokkal szenben???!!! - na, jól összesütiztem a laptopot a nagy igyekezetben.)
szóval gomera
zozó mesélt nagy lelkesen gomeráról, és erre sosó kedvet kapott, és egy kilencnapos utat kaptam tőle karácsonyra. (zozó vicces volt, baromira sajnálkozott, hogy nem beszéltünk előtte részletesen, úgyhogy sms-ben küldött instrukciókat. ja és egész úton a pasikat néztük, hogy melyik lehet Janne, zozó finn haverja, aki velünk egyidőben volt ott)
na szóval a kariaji két repülőjegy volt.
megérkeztünk teneriffére, ahonnan azon nyomban átmenekültünk gomerára komppal (fred olsen spanyol kapitánnyal :). san sebastianban aztán kivettünk egy rozoga opelt, és zozóék tanácsát megfogadva egy eldugott zsákfaluba indultunk, alojerába, vallehermoson át (ez egy pár kilóméteres kis kerülő, fogodzómarkoló szerpentinekkel. de legalább kajánk volt másnapra, meg megtankoltunk, meg felvettünk két spanyol stoppost egy emelkedőn, akik cserébe a kezünkbe nyomtak két avokádót). isteni egy kis falu, isteni egy kis sziget ez, mindenütt hegyek, völgyek, hegyek, sziklák, szénfekete homok (teneriffén bezzeg büszkék a hozatott szaharai homokos strandjukra...), méteres hullámok törik a szénfekete sziklákat, hegyek, szakadékok, hegyoldalon kínkeservesen megművelt teraszok, mogorva, morcos emberekkel.
kivettük Ossorio bácsi egyik apartmanját, ami félig az óceánra, félig a hegyoldalra nézett, előttünk mangó- és narancsfák, kakas, kutya, kakas, és még sok kurva koránkelő és egymással hajnalban trécselő kakas. este dorada a helyi kocsmában.

2. nap
átruccantunk TaguLuchébe, és kábé ezzel el is ment a vasárnapunk. reggelire megettünk az isteni avokádót, majd elindultunk a szerpentinen, ami itt már csak egysávos volt, és még csak korlátot sem raktak a szélére. Taguluchéban lekutyagoltunk a plaja-hoz, ami kábé egy órás séta volt a kistemplomtól, majd sosó lekapkodta magáról a rucit, és belerohant a habokba. a stand kifejezés nagyon erős túlzás lenne erre a plajára, ez egy kis darabka sziklás tengerpart, ahova a lélek sem jár, merthogy nem egyszerű lejutni. hamarosan fény derült arra is, hogy fürdeni sem egy nagy élmény itt: sosó üvöltve rohant visszafele, míg én még csak a fürdőrucimat vettem át, teste tele volt apró kavicsokkal, minden egyes hullám teleszórta a durvaszemcsés homokkal, és ráadásul a sziklához is nyomta.
de szép volt, és csak a mienk.

a falu egyetlen megközelíthető étteremben megkajáltunk (ez a program úgy kettőtől négyig bármikor elkezdhető, és legalább egy órán át tart, főleg, ha mindent frissen készítenek. kivéve a mojo szószt, a zöld rettenetet, amivel mindent leöntenek. itt még új és finom volt :)
este dorada ossorio kocsájában.

3.nap
alojera - valle gran rey - el cercado - valle gran rey - alojera
a könyvben a 23 megatúra a vastagbetűs útvonal. 6-7 óra netto mászás: egy óra sétikálás, három kőkemény mászás felfele (1050 méter szintkülönbség), - szünet, kaja el cercadoban -, két-három óra séta a kisvölgyben újszülött kecskék mellett és vízvezető csatornákban, majd egy óra előltetett lefelé menet (1050 méter lefele) versenyben a naplementével. megadurván gyönyörű volt, minden egyes perce megérte, bár mindketten kikészültünk fizikailag.
este dorado a fenti kocsmában.

4. nap
rekreáció: kistúra az őserdőben (a Garajonay nemzeti park a sziget szívében levő esős erdő :), ebéd és strandolás vallehermosoban (ebéd a faarcú mogorva nőnél, akinek a macskája volt egyetlen vendége rajtunk kívül, strand a műveleti területnek kinéző strandon, sitt, szemét és targonca mellett :)
folyt köv...

élő dramendbéz

jaj, nagyon mókás egy koncert volt (sosem hittem volna, hogy ilyet mondok egy durva zúzásra) szombat este a tempelben, igazi elő performasz. a legjobb rész egyértelműen a ráadás volt, a szikrázós, meg persze a vauzás, meg az, amikor az izmos srác belepampogott abba a nagy csőbe. ja meg amikor cipőtalppal meg standpapuccsal püfölték a csöveket, és persze abszolút riszpekt a törtütemű dobolásért.
nagyon mókás volt na, és egyáltalán nem volt uncsi - hát hogyis lenne uncsi, ha izmos srácok szórakoznak mindenféle tepsivel, püfölik a hordókat meg izgalmas csöveket fújkodnak, és mindeközben egy laborköpenyes körszakállas csávesz meg áll a mekintosa mögött és prünytög valami eletrongyosat... - csak egy csöppet hangos :0

kínai bujjék

a disznó éve alkalmából song meghívott mindenkit a 5 sterne nevű kínai kajáldába, amit három autóval próbáltunk meg megközelíteni, miután összeszedtük yavort, de én nagyon csúnyán leszerepeltem autós üldözésből, és jól elhagytam a srácokat, úgyhogy külön utakon jutottam el oda hennerrel, a kooperáló, hangnélkül kommunikáló sráccal együtt, aki csak akkor nem látott semmit, amikor az autókat kellett volna nézni, miközben én meg vezetek...

vicces emberke ez a song, néha van egy kis kommunikációs gikszer, amikor éppen az igenre is ugyanolyan lelkesen bólogat, mint a nemre, de jó kis sztorikat mesél. gyerekként - mesélte - az áltisisben az osztályban aludtak hárman, mert másik faluban laktak, és nem volt pénzük kollégiumra, úgyhogy megágyaztak a padokon. a kaja mindennap ugyanaz volt: reggelire rizsleves, ebédre rizsleves és valami főtt kaja, este egy tál rizs.
csütörtökön aztán kettőről átrakták egyre a közös labormegbeszélést, pont alvásidő - mondja song. az ő vidékén az emberek (mindenki) hazamegy fél tizenkettőkor, megebédel, majd alszik egy fél-háromnegyed órát, aztán visszamegy az irodába.
aztán pénteken meg rákérdezett, hogy láttam-e már magyar disznót. ami olyan, mint egy bárány. olyan selymes a szőre. kellett egy perc, mire leesett, hogy mangalicára gondolt.
éljen a disznó éve.

házasélet...

[17:39:38]nőket, mosatlant, hangyákat eltakarítani, vigyázz, kész, indulok!
[17:40:37] hangyat?! micsoda pimaszsag, meghogy hangyak!
[17:41:11] bolhákat nem lett volna illő írni, azokat viszem én :)
[17:41:16] a noket mar kiraktam, de elotte elmosogattak, meg felfaltak a vanilias karikat
[17:41:28 gyere bolhas!
[17:41:40] jaj, milyen nők ezek!!! biztos ott maradt a morzsa a bajuszukon!
[17:41:54] jövök már, jövök

a hétvége

kimaradt, merthogy, na ez hosszú sztori. még múlt héten panaszkodtam a hoszteles zsannak, hogy kiba szar az ágy, nem nézné-e meg esetleg, mert szerintem elszaródott az alsó lapja, erre azt mondta, forduljak meg, és rakjam a lábamat oda. aztán mondtam, hogy jön a férjem a hétvégére, na erre felajánlott egy másik szobát, pénteki beköltözéssel. péntek reggel lementem megkérdezni, hogy akkor mizujs ezzel az ajánlattal, mire zsan azt mondta átrak a szomszéd házba, isteni kis stúdió, imádni fogom, de akkor most azonnal költözés, hogy a másikat kiadhassa.
úgyhogy péntek reggel bepakoltam mindenemet, ruha, könyvek, kaja a hűtőből, majd irány a két emelet tyúklétrán lefele, majd egy emelet tyúklétrán felfele.
de a szoba tényleg jó, az meg ágy sokkal jobb (ne legyünk maximalisták).
aztán pénteken kettőkor megérkezett sosó, háromra beért az obeliszkhez, én érte mentem, lecuccoltunk, próbáltunk kaját találni valahol, végülis egy csomagolt szendvicset ettünk, aztán mindketten nekiálltunk dolgozni.
aztán hétvégén irtó jó helyeken jártunk, voltunk Cassisban, La Ciotában, le Chateletben, aztán vasárnap meg megpróbáltunk egy óra alatt megebédelni (itt ez azért igazán impossibl), hogy elérjük a Monte Cristo grófot is fogságban tartó If szigetére induló hajót. Ott aztán két órát raboskodtunk mi is (baszki, semmi nincs ott, csak az üres cellák, egy kétszázszor háromszáz méteres szigeten...)
ja, a sztoriból csak az maradt ki, hogy miért nem írok. mert nincs internet a vadiúj szipiszupi szobában.
mondom, maximalisták ne akarjunk lenni.
vízforraló sincs.

elgété-fíling van

nemadomfel, míg egydarabban lácc
bár lehet, hogy fel kéne... csöppet szívás van, a tizennégyből eddig egyetlen egy promoter ment be, itt, a szent helyen, ahol átvariálták a vektorokat. igaz, hogy ők csak kábé két-háromszáz bázisos promoterekkel foglalkoztak eddig, az én ötszázas - másfélezres darabjaimhoz nem nem szoktak. valószínűleg itt van a bibi, a kétszázasnál tíz százalékos a találat, az ötszázasnál már csak 3%-os volt, a többiről még nincs infónk...
váltani kell, valszeg, izgis volt azért ez a kétésfél hét, a tegnap előadással, a szar szállással a lókötő élhajhász hoszteles csávóval, a kajáldással meg az egész kivárosi kerülettel...
holnap stratégiai megbeszélés, majd holnapután vissza ka-ba, majd szombaton nyaralás...

na honnan tanul az ember? az olvasói levelekből, hát honnan máshonnan :)

"A Barátok köztben kétszer is megjelent olyan téma, ami a társadalmi párbeszéd főáramába került. Szociológusok, médiával foglalkozó szakemberek üdvözölték, hogy a szappanopera történetében az egyik szereplő megvallotta szexuális másságát. Egy másik szereplőről roma származása derült ki, és ennek ürügyén hónapokig láthattuk, milyen az, ha valaki előítéletek céltáblájává válik. Kalamár azt mondja, se oktató-, se propagandafilmet nem kívánnak gyártani, egyetlen feladatot tartanak szem előtt, a szórakoztatást, igaz, felelősségtudattal. Kaptunk egy levelet egy tirpák származású nézőtől, akit megsértett az a mondat: "mekkora tirpák vagy!". Tanultunk belőle, vigyázunk, hogy senkit ne bántsunk meg. "
nol.hu

"Múltunkat idézve
Mottó: “..a német, török népet kivéve egyik népcsoporttal sem voltak a magyarságnak oly régi és állandó érintkezései, mint a szlávsággal” (Szekfű Gyula).
5. rész
A tirpákok
Érdemes néhány gondolat erejéig áttekinteni kik is a tirpákok? Érdekes az a megállapítása, hogy csak a valóban evangélikus vallásúakat szokták tirpáknak nevezni, és hogy a régebbi városvezetés valamikor kizárólag a Békés megyei származásúak kezében volt. Később azonban ez a helyzet megváltozott. Tirpák név eredete Nagykállóba, az akkori megyeszékhelyre tehető, akik a nyíregyházi tót származású telepeseket nevezték (gúnyolták) így. Azt írják: "Békés megyéből Nyíregyházára telepített tót ajkú népet, amellyel a felvidékről és külföldről jövő szintén tótajkú telepesek egybeolvadtak, közös néven tirpákoknak nevezik". Krúdy Gyula így ír erről: "Az egykori tirpák pirult, szégyenkezett, haragudott valaha e csúfolódó szó miatt. A mai tirpák gazda büszkén a mellére üt és mondja: Igen én tirpák vagyok! Ez a csúfnév idővel megtisztelő, dicsérő kifejezéssé változott."
A Nógrád megyei tótoknál a trpák szónak jött-ment jelentése volt, gúnynév lehetett, majd népnévvé vált. A trpák-ból – ami tűrni jelentéssel is bír, kialakult tirpák népnevet a felvidéki, tót-palócos nyelvjárást beszélő gazdákra használták eleinte Nyíregyházán. Kezdetben a békésiek így különböztették meg magukat a felvidékiektől. Később átveszik mások is, és minden nyíregyházi tót tirpák lesz, sőt az egész megyére kiterjesztik, joggal. A tirpák kisgazda réteget lehet tehát tekinteni a bokortanyák igazi népének, akik mindannyian kétnyelvűek voltak..."
innen

istenem, de rég röhögtem ennyit...

hah

el sem hiszem
jó, le kellett hozzá szedni az új wmp-t, csak úgy mégsem mehet minden elsőre
de MEGY!
MOZI VAN BASZKI!

fél tizenegykor már itthon is vagyok, már vacsizok is, kell ennél több?
apró kis örömök: sikerült beállítanom a bloggert, hogy ne kérjen többé kódot, sikerült beszélnem ma kétszeris a pasimmal, (ez három napja nem jött össze, már igazán elhanyagoltnak éreztem magam, persze ezt vele is tudattam), mi az ezek mellett, hogy az eddig szivatós promoter itt sem akar bemenni, sőt négy enhancerből kettő sem, pedig kettő meg bement, ugyanolyan paraméterekkel? mindig is mondtam, hogy csodákra vagyok képes. hihetetlen, megmagyarázhatatlan negatív eredményekre, amelyek mellett ott van kettő pozitív, ami kizár egy rakás hibalehetőséget...
sebaj, megjöttek az új primerek, nekiálltam ma velük foglalkozni, hátha a hozott cuccok voltak bibisek.
előre a holnapért...

the real story

na hella!

the real story is:

a fekvőgipsz (annyira be volt gyulladva a lábam, - olyan volt, mint egy barnába hajló sötétkék lufi - hogy az egész ambulancia összeszaladt csodájára, méd egy gyors konzíliumot is tartottak felette, 3 komoly doki + egy rezidens állták körül áhítattal) több, mint egy hétig volt, kétnaponta levették, megturkálták a sebeket (ami kibaszottul fájt) mindenféle fertőtlenítővel, aztán vissza a fekvőbe. ráadásul prevencióként minden nap kellet magamat szúrnom (hasba) véralvadásgátlóval. aztán gipsz le, utána továbbra is két-három naponta kellett kötözésre járnom. az elején nem volt para, mert volt dokim, de aztán elment, így árva gyerek lettem. folyton arra kellet várnom, hogy valamelyik doki két betege között engem is megcsináljon. ez volt úgy, hogy 4 óra várakozást jelentett (átlagban 2-2,5 óra várakozás). ez nem volt fasza. a kezem kurvára nem gyógyult, erre valamelyik doki végre kitalálta, hogy napközben legyen szabadon, hogy száradjon, de estére valami kulimásszal kenjem be. persze a seb reggelre mindig fölázott, úgyhogy megelégeltem és nem kentem onnantól tovább. érdekes módon ezerrel elkezdett gyógyulni a kezem. bemegyek kontrollra, erre valamelyik fasz ránéz és egyből bekenette valamivel. Balika haza, kötés, kenőcs le. most a kezem ott tart, hogy azt várom melyik percben esik le a varr. a lábam sebei is begyógyultak, bár még vannak időnként komoly panaszaim. végre meg is röntgenezték, de semmi gáz a csont körül, csak valószínüleg olyan intenzív volt a gyulladás, hogy keményen adott a szöveteknek. a kapilláris keringés kicsit csé. reggel, ha felkelek a két lábam egyforma színű, de amint kilépek az ágy mellé a bal lábfejem elvörösödik és egész nap olyan is marad. lehet, hogy ez maradandó változás lesz. ennyi belefér. jövő héten tervezem már a normális kerékvágásba való visszalépést.

én azt gondoltam volna, hogy marseille-ben melegebb van mint itt. átlaghő min. 10 fok napközben. bár pár napja esett a hó. másnap elolvadt...

Anna mindjárt szül. next week. láttam a babakelengyéiket, babakocsit, picsipacsit. nagyon cuki. veled mizu e téren? (féltitok: Nusi terhes)

nem titok: nálam semmi e téren :o)

röviden...

milla jót

b

fokozatok

tegnap még elfilóztam a turbópizzán a busztól befele jövet, ám elhessegettem a gondolatot, egyrészt gagyin is néz ki tubópizza, másrészt várt a gomba meg a csirkecomb a hűtőben. itt aztán megpucoltam a gombát, kidobtam a már büdös múltheti csirkecombot, beleraktam a gombás szószba a múltheti pulykamellsonkát meg főztem tésztát hozzá, csuda isteni kis olaszt varázsoltam magamnak.
de ma hazafelejövet konkrétan be kellett mennem a pékségbe valami utánpótlásért, és mivel három csokistáskát adtak két euróért, hát három csokistáskát nyomtam be, hogy ne legyek rosszul az utcán. és utána még fér belém a gombás tészta is. van ilyen.
vagyis volt már ilyen, már régóta nem jelentkezett: rosszkedvból átcsapó hirtelen fáradtság, majd ájulásközeli észheztérés: enni kell, de azonnal, különben baj lesz. nem egy vidám dolog, mitnemondjak.
pedig ebédeltem...

a buszon

úgy megy ez, hogy az ember vesz előre mondjuk egy tízes gyűjtőjegyet, ami egy papír mágneskártya, amit felszálláskor érvényesíteni kell, bedugni a masinába, az zizget vagy öt másodpercet, kiírja, mennyi zsé van még a kártyán, és kiköpi. aszittem ennyi az annyi, akinek nincs ilyenje, azt a buszvezető nem is engedi tovább. merthogy felszállás csak az első ajtón, leszállás csak a másodikon.
de nem, ma elémtárult a valóság újabb szelete három kaller képében. egyikük, mint bucószettitacsiból KO, egyszerű de agresszív, fülében három karika, mellényzsebéből hat különböző színű toll kandikál ki lilán, rózsaszínűn, narancssárgán, kéken, zölden. a nagymenő kinézetű ellenőrzi a másik kettőt, majd vókitokin trécsel valakivel, hogy ki melyik buszt vállalja még be, és hogy hol váltanak.
meseszép
lenyugodtam. nem írtam vissza. megyek fürdeni és olvasom tovább a csikágót a masszívra. karmakóma

bingo

nem válaszolok, nem és nem és nem
és kibírom, hogy nem írok vissza, mert felbasztam az agyamat, egész álló nap basztat a miértekkel és hogyokkal, és a faszomkivan ezzel a kényszeredett projekttel, amit megörököltem pétertől, és amit most márszej miatt átadtam szimonénak. egy szaros tesztelésről van csak szó éppenséggel ma, hogy a ligálás jól ment-e, és basszus szaros félig hasított miniprepeken vitázunk, okoskodik agyba főbe, de bezzeg amikor itt volt a srác, le se szarta az egészet, mert persze mindig csak utána okos, okoskodó, és persze igaza is van, mert ha kutyafuttában áll neki az ember dolgozni egy projecten, amit nem ő talált ki, (és főleg ha az az ember én vagyok), akkor lesznek benne hibák, elemi hibák, mert nem az a fontos, az csak másod-harmadrendű project, mert szivatás van az elsőrendűvel is....ahhhhh
nemválaszolok, mert vagy annyit írnék kibaszottul cinikusan, hogy bingó, vagy leírnám, hogy ez a kibaszott összevisszaság pontosan ide vezet, ez lesz abból, ha erőlteti sietteti a dolgokat, nem marad idő átgondolni. és lehet, hogy most úgy gondolom, ezt valakinek végre a fejéhez kellene vágnia, de az is lehet, hogy az egy pohár bor mondatja ezt velem (amit az a fasz hoszteltulaj, zsan itatott meg velem, miután két sarokkal arrébb levő kukához küldött ki a szeméttel) , és jövő pénteken nem tudnék a szemébe sem nézni.
és most akkor valami zúzós zenét ide, busvakát, azt.
perszehogy nincs itt, marad a proteksün a masszívtól...

valami hasonló

helyre megyünk holnap
baszki, baszarás szép...

várostnéztem

ma egész nap, kifáradtam, mint a kutya a hidegtől-széltől-naptól.
megnéztem azt a hostelt, ami ugyanennyiért ad stúdiót benn a városban, de kiábrándító környéken van és legalább egy órányira a labortól, szóval maradok a seggemen a szar matraccal...
izgalmas egy randa nagyváros ez, hogy mitnemondjak, de azért most kezdtem el csak értékelni, hogy itt a külvárosban szereztek nekem szállást, azért ez a sokadalom sokkoló egy csöppet, iszonyat sok a lepukkant ember, homlessz és szétszívott-szétivott pasas, este nem lehet ám vidám a belváros.
durva egy történelmű egy város, annyi minden történt itt, hogy csak a legutóbbi szörnyűségként hitlert említsem, aki kábe 200 házat robbantatott fel 43-ban, hogy megszűntesse a bűnözést (ha nincs már meg az a negyed, ahol bűnözők laknak, akkor bűnözés sincs elvre alapozva).
a napkirály is odavolt ezért a városért, lajos építette fel a kikötő öble két oldalán álló erőd közé azt az összekötő hidat, ami végülis adolf robbantgatásai miatt dőlt össze...
nem sokfelé jártam végülis, csak az öreg kikötőnél meg az akörüli negyedekben kószáltam, aztán végül egy csirkés melegszendviccsel majd egy fondantsokolával a hasamban, és egy pimkis retrorucival meg egy fekete kardigánnal a táskámban hazapattyogtam...
holnap kirándulás a fehér sziklákon át az egyik öbölbe, ahol piknikezünk majd klémannal és szebasztyiannal. izgi lesz nagyon! még filózok, hogy elvigyem-e a második üveg cidre-ét...

lakáskultóra kritika

sötét van a tücsök és hangyában
piszkosul zavar, hogy az összes lámpa fényét a plafonra irányítják. elsőre hangulatos, de hogy a picsába főzzön az ember, ha a kaját meg a lábost nem látja, csak a plafon egy pici részletét? amúgy sehol egy fűszer (nehogymá mindenki vesz egy kiló sót, ha idejön pár napra), sehol egy deszka, a serpenyőn két nagy luk tátong a teflonrétegben, a sütő meg valami iciripiciri kis melegszendvicsmelegítő, már egy órája küzd egy szelet spár-sütőtökkel, még szerencse, hogy a virslihez és a párolt zöldborsóhoz nem kellett sem fűszer sem pedig semmi kunszt sem idő. kicsit macerás dolog minden nap kajáldába járni, főként hogy a kajáldáknak általában három alkalommal meg lehet unni a kínálatát, meg persze ki bírja pénztárcával a legalább tízeurós fogásokat. (najó, ha kérek számlát, elszámolhatom, ez nem annyira szar)

na de vissza a tücsökéshangyára.

ez elvileg egy olyan begpekkersz szálló lenne, ahol a nappaliban összegyűl a jónép, főleg, akinek csak hálószobája van, és nem stúdiója, mint nekem, és nagy közös örömködés van. most éppen valaki gitárt hangol, és egy pasas a lépcsőn telefonál baromi hangosan. de ez eddig a maximális szocializálódás, amióta itt vagyok. a főnökúr egy jópofa figura, de kedden én voltam az egyetlen vendég, akkor marha kellemetlen volt lenn ülni vele meg a japi csajszival, aki a laptopját bámulta egész nap. inkább feljöttem a szobámba, amit azóta is mesterien űzök.

én itt élek, a kis szaros sötét szobában, ami a képen nagyon helyes, de az a kis helyes szekrény ott fenn sámliról érhető csak el, mellesleg szék nincs is, csak két sámli, asztalnak egy léces kerti asztal (bal csücsök), az ágy meg az a kanapé lenne, csak kihúzva, matrac a földön, marha kényelmetlen, az egyetlen haszálható lámpa (jobb csücsök) pedig nem világít le a matracra, ha kinyitom, és meg elalvás előtt olvasnék egyet, így átkerült a kanapé szélére.
ígérem abbahagyom a panaszkodást, de ez kikívánkozott...

megfájdul az ember feje

ahogy lefújja az ember fejét a szélvihar...
ma este tízre elhívtak srácok (egy srác és egy Delphine nevű lány) mozizni, remélem nem alszom be. jaj, a tea, amit főzni akartam...
na meg is van...
szóval mozi. franciául. majd kiderül mennyit értek belőle.
nemrég jöttem csak vissza a szobámba, a jó kis becsapósan helyes, de valójában iszonyatosan kényelmetlen és unpraktikus szobácskámba, a szar kihúzhatós kanapé ágyamhoz, aminek a matraca egy kalap kaka. egy szerencsém van, hogy két takaró volt a szekrényben, és nem fagytam meg éjjel. Szóval csak most jöttem vissza, mert beültem kajálni.
Egy környékbeli kisvendéglőben vacsiztam, egyedül, totál, én voltam az egyetlen vendég a nyolcasztalos kisteremben, a pincérnő és a konyhából az étterembe nyíló kukucskáló és kiadóablakon keresztül a séf is egy nőcivel dumált majdnem egész végig, marha vicces volt belátni a konyhába, hogy hogy csinálja a szaki a salátát meg a paradicsomos gnoccsit. Amikor a csajszi, akivel dumáltak, elment, a pincérlány meg elment szalvétáért, ki is könyökölt megkérdezni, hogy hogy izlik. vicces kisváros-hangulatú kerület ez, sok kisbolttal, zöldségessel, pékséggel. tetszik, na.
na lassan megyek, jön értem a srác - ciki, hogy pont az ő nevére nem emlékszem - kocsival elvisz a moziba. két nap alatt ez lesz a negyedik fuvarom, nem rossz. tegnap délután egy nőci, akinek csak az egyik keze mozgott, akitől megkérdeztem, merre van a huszonegyes busz, azt mondta elvisz az obeliszkhez, és el is vitt, tök jófej volt, dumcsiztunk, aztán ma reggel két fuvarral mentem be dolgozni: a hosteltulaj elvitt az obeliszkig, ott meg agnes-szel volt randim, ő onnan vitt be luminybe. és most ez a srác visz el, akinek elfelejtettem egy perc alatt a nevét, mert már szívás lenne bejutnom a huszonegyessel...
update: a film szar, a világért se fizess érte, ha nem muszáj. egyébként öten voltunk, és utána felmentünk az olasz srác (Andrea) és az azóta memorizált nevű Clément lakásába inni (kötelező jelleggel - ezután a film után inni kell), azután Clémemt és Delphin hazafuvaroztak, egy csöpp városnézős kerülővel.

Az író új kötete a budapesti Csikágóban, a Keleti pályaudvar környékén játszódik. Ám a gangregény egymásba fonódó szálai nem csupán a pesti Csikágó gangjainak, körfolyosóinak, hanem az amerikai Chicago gengjeinek, gengsztereinek, szeszcsempészeinek világába is elvezetik az olvasót. Szerelmek, sötét tragédiák, történelmi korfordulók és ironikus történetek dús szövevénye ez a hihetetlenül sokszínû, fordulatos és szórakoztató kötet. A szereplõk a hetedik kerület jellegzetes figurái, olyanok, akikre ismerõsként tekint az olvasó. Ám mindegyikük története egy-egy kalandregény, akár bejárta a fél világot, és három földrészen át menekült sorsa elõl, akár soha el sem mozdult a kopott utcasarokról, ahol megszületett. A gangregény komor és mulatságos figurái a Milleneumtól napjainkig lakják be a nyílegyenes utcákat, itt élnek és halnak a városrészben mely a könyv helyszíne és fõszereplõje. A kötet lapjain száz év repül el a Csikágó fölött. Meg egy bagoly
"Mérnökök jelölték ki a káposztaföldek és a kusza konyhakertek közt a majdani utcák nyomvonalát. A teremtés lázában épült az új negyed, olyan sebesen nőtt ki a földből, hogy messzi kerületekből is csodájára jártak. Amint a kívülállók számára is derengeni kezdett az egymást derékszögben metsző utcák könnyedén átlátható világa, az észszerűség és a korszerűség tiszta képlete, a negyed megkapta egyesek szerint gúny- mások szerint becenevét. Csikágó. Mert a képeslapok Chicagót, a tengerentúli préri-metropoliszt hirdették a modern városiasság netovábbjának. Csikágó, mert egyedül Chicagóban harapódzik ilyen sebességgel a ráció rácsszerkezete, és zabálja fel a környező üres síkságot. A keresztelő idején a bűnről még szó sem esett. Az új pesti negyed mintha versenyt futott volna az ismeretlen amerikai nagybácsival; két év alatt lett a semmiből."

Ma sikeresen elolvastam az első részt, az amerikai nagybácsit. marhajó. piszokjó. imádom. főleg, hogy még hátra van belőle vagy háromszáz oldal...

globalizé

igazából csak pár dolog az, ami emlékeztet arra, hogy nem otthon vagyok. pl hogy nincs itt a sárga polártakaróm, amivel a nagyszobában be szoktam magam bugyolálni, ha ilyen hideg van, mint most, vagy hogy nincs itt papucsom, pedig ugyanolyan hideg a padló, és persze nincs itt sosó sem, de ő amúgy is most londonban van, de mindegy.
jó, a környék azért nagyban nem ugyanolyan, ezek a fehér sziklák meg a tenger egy csöppet tutibb, mint az fzk körüli erdő, de a bagett, a burzin, a sonka, a kecskesajt, a pinklady alma, a narancslé és a tea mind mind detto ugyanaz a spárban itt is ott is. csak itt szpárnak mondják. (tepszi, mi?)
na jó, jegeseső nem volt karlsruhében. bár a wetterpontdée szerint már havazik. az meg hasonló...
amúgy a rájener 20 perccel az igért idő előtt érkezett meg, gondolom ez a húsz perc a félóra ráadásból maradt, de azért ez így is szuper. a ka-badenairpark busz sem késett, minden klappolt, a marseille kp-ba bemenő busz is, csak a pályaudvarról a szálláshoz cipelő taxis nem adott számlát, merthogy kifogyott. mindegy, ez van, ugrott egy huszas, lefogadom, hogy holnap csak ezért nem ugrik ide. amúgy amiről nincs számla, vissza kell adni az ezresből. annyit kaptam erre az útra az utaztatós nénitől...

:)

cunningham konyvet olvasom, es a masodik novella hosnoje, Cat, a 38 eves afroamerikai
nyomozono tobbszor, amikor a pasijahoz fordul, mantrazza magaban, hogy "kiralnyoi
tartas, tanitonenis hang" es errol mindig eszembe jutsz.

amire esténként bealszom olvasás közben

az a német csilles palotai a klasszikrádión.
"DJ Jondal owes his name to one of the most "chilly" beaches of Europe's no. 1 party island IBIZA - the Cala Jondal. His name is program.
DJ Jondal is Martin A. Unger from Munich and can be defined as one of the leading DJs of the electronic chill music in Germany. His career as A&R for a variety of labels (incl EMI, Mute, etc) and his enormous music background (DJ since 1976 and record-collector since his childhood) build the fundament on which Jondal is moving around as an anchorman in the local chillout scene. For the past 13 years, Jondal worked as publishing A&R for Warner/Chappell and together with Alex Azary (Elektrolux), he has put together the very successful selection of the night-loops "Space Night" for a public television station. Therefore, over the past years fans have been won for a sound, which has outgrown the term "underground". As DJ, Jondal is a regular at relevant clubs and lounges, also part of major parties in Ibiza. Besides all these activities, he is working on his own global chill-out-music-network. Distinctive labels, such as Stereo DeLuxe, Ministry of Sound, Wagram, United, Energy and many others, new media companies and illustrious projects like De-Phazz, value Jondal's consulting with 24 years of professional management experience in the music-business. As from 1st October 2004 DJ Jondal started his own company under the name: jondaljazz
Jondal is continuously active - but his music chills like Buddha!"

Edelfrauengrab & Karlsruher Grat

na ez egy olyan hely, amit nem fogunk elfelejteni, az tutter, egyrészt, mert viccesen totál véletlenül kerültünk arra az útra (tankolni kellett, tíz kilométernyi benzin maradt csak, és aztán ott a benyakútnál megláttuk a svarcvaldhohhstrassze táblát, ezt követtük), és totál véletlenül fordultunk vissza a kereszteződéshez, amit az utolsó pillanatban vettem észre, kerültünk a beton- és kavicsgyárhoz (tisztára kopaszigát-fíling, a lepuki gyár után maga a csoda :), és aztán a vízeséshez, ami több kilométeren át esik egy picit. aztán sziklásra vált a terep, és mászni kell felfele, és aztán benn az erdőben, és jó magasra fel, egészen a tehenekig meg a hüttéig.
végre egy olyan túrahely, ahol igazi picike kis ösvényen visz az út, nem pedig erdészeti betonúton, ahol az áfonyabokrok egy karnyújtásra vannak. ősszel itt a helyünk :)

fitkom, fitkom, vagyon-e...

vagyon
bizony, egy kisebb vagyon volt a két éves bérlet
de már régóta tervezzük, hogy kéne valamit csinálni a has-és segg-méretek graduális növekedésének tendenciájának megállítása és visszafordítása érdekében, és a fittkom van kában és frában is, és lehet variálni, hogy ki hol jár el izzadni.
azért előtte megnéztem az itteni konkurrenciát, de az emberszag és a lekoszlottság menten elriasztott. úgyhogy maradt a fittkom, merthogy ez ugye európa-szerte van mindenfele (máshol pl londonban fittfirst), és az előre kifizetett egyéves bérlet marha olcsóra jön ki. viszonylag.
ezen felbuzdulva vettem két kártyát, és szombaton el is mentünk dinamikus pilátesre, ami vicces volt, merthogy sosót tornázni még nem láttam, úgy kellett visszafognom magam, hogy csak vigyorogjak, ne röhögjek. de aztán annyira nehéz feladatokat adott a csajszi, hogy már kedvem sem maradt nevetni... tegnap meg lüszienn, az amerikai tréner mutatta körbe a gépeket, és dolgoztatott meg rajtuk (odáig volt a hasizmomért, komolyan :)
van szaunájuk minden helyen, ami nem lenne rossz, csakugye németországban vagyunk, és itt egészségtelen a fürdőruha, de hálistennek van külön dámenszauna, hogy ne kelljen fütykösökkel szemköpszt ücsörögni, ha valakinek az nem esik jól.
csak persze márszejben nincs semmi ilyenjük, bár belegondoltam, franciául még kevesebb torna-kifejezést tudok, németül már nagyjából értem a lapockazár, emeldfeljebb satöbbiket. namindegy, majd négy hét múlva folyt köv.

márszejez

na az van, hogy megy az évi márszejbe, legalább három hétre, többre nem megy, merthogy február második hete már foglalt, megy nyaralni, és az egésznek február utolsó hetéig kell megtörténnie, szóval jövő kedden kibumlizik a karlsruhe-baden airparkba, ami éppenséggel rheinmünsterben van, és felszáll a tízajrós jegyével (amit feltornáztak hatvanra, na ez aztán a geci üzlet, ha feladsz csomagot, fizess még tizet, de akkor nem lehet ekszpresszcsekinn, és még fizess biztosítást is, nade mindegy is, elvileg kifizetik ezt is, remélem tényleg, még a trieszti pénzt sem láttam viszont, pedig annak már jópár hónapja...), és majd csak február nyolcadikán jön vissza, hogy aztán tizedikéig még kimossa és összepakolja a dolgait...
visz magával néhány prájmert (ha addig megrendeli, és addig ki is szállítják), német nyelvtan könyvet, meg lapitopit, hátha olyan szállást találnak (remélem keresnek!!), ahol van net, meg developmental biology könyvet jegyzetfüzettel, legalább két-három izgis könyvet, meg ha addig talál, egy jókis utikönyvet, felkészülve az itt átlagos vendégleszarós fogadtatásra, meg arra, ha sosó tényleg összehozza az egyik hétvégére a látogatást, és akkor elmennek nimes-be, vagy valahova a környékre...
izgi, kalandra fel.
előre, az új kapuút vektorért!
ja, amúgy sikerült beraknom a promótert meg a vénuszgéefpét, és működik, a lakzéfestés holnapra reméljük megmutatja, hogy bibis, vagy sem, tehát cikk is lesz, mármint mi is benne leszünk. de ahhoz, hogy a doktori témámhoz effektíve hozzákezdjek, kellene egy új entrivektort csinálnom. ezt próbáljuk majd meg anyezzel.

na mégegyszer

mondja az üzemorvosi asszisztens, merthogy az átlaggörbe alatt volt a légzésteszt görbéje. nyugodtan lélegezni, aztán nagylevegő - ilyenkor előre is hajol, hogy mutassa, mennyire mélyen kell belélegezni - aztán gyorsan ki - mondom, mutatja előre, csinálja, persze ő nem a gépbe, neki nem kell ráharapni a wcpapírgurigára, orrán egy csipesszel. mindegy, harmadszorra akár normálisnak is mondható eredmény jön ki, mehetek az 59 kilómmal és 167 centimmel a vér-és pisivétel után a színtesztre. (ez a színteszt meg ugye inkább azon múlik, hogy csináltad-e valaha, és tudod vagy sem, hogy direkt becsapósak, úgyhogy ha hármast látsz, még nézed egy pillanatot a bal oldali színeket, hogy lehet-e nyolcas, ha egyest, hogy lehet-e négyes, mert sosincs egyes és sosincs hármas)
aztán jön a doki: vérnyomás 112 per 75, pulzus 61, máj nincs megnagyobbodva, reflex karon lábon megvan (a múltkori nőcske összevissza verte a bal lábamat, mert nem találta a megfelelő pontot, aztán feladta), tüdőtérfogat 3,8 liter, szem, fül tiszta.
kérem a következőt!

írtam egy nagyon komoly dolgozatot, nemsokára megjelenik az elixírben

a torzult tér meg a legsokváltozósabb függvény, a lepedő pedig segíti az ATP felszabadulást.
hova jutott a tudomány a vesszőlötyögtetéstől, bezzeg a bácsik, akik szültek, de ma már a tudomány bevonult az orvostudományba is, ráadásul az in vitro képalkotás sőt a memóriatudomány, és a földsugárzás, na meg az elektroszmog!!!!
segítség! túlsavasodom!

ezek a vicces favágó fiúk...

beszállás indul

gyerekgyár

nem feltétlenül kell látnod magad előtt az arcát, akinek a könyvét olvasod, bár ha éppen önmagáról ír, akkor mint főhős, elképzelődik.
mondjuk ha a könyv fele éppen hiperscifi, perverz módon hihetetlen, keveredve az elképzelt jövővel és az elmesélt múlttal, és megtörtént vagy sem álommal vagy álomból történő felébredéssel, már nem igazán kell az arc hozzá, hiszen a történet többi szereplője sokkal hűebben elevenedik meg. namindegy szóval igazából idézni akartam volna a könyvből jócskán, de rövideket nem lehet, hosszat meg nem érdemes, de muszáj leírnom mennyire jó. régen olvastam ennyire élvezetes valóság-álom-fantáziavilág regényt.
valahonnan ismerős a pasi neve, de egy biztos, innen nem:
Tavaly tavasszal Kepes András egy műsort indított az RTL Klubon, húsz fiatal írót mutatott be, a műsorból pedig egy antológiát készített(ek). Az a megtiszteltetés ért, hogy én is bekerültem, tényleg jól esett. Elküldtem az egyik tárcanovellámat, aminek az volt a címe, hogy Kolbásznak születni kell. A Nagy Trancsírozásról szólt, amikor önként lehetett jelentkezni kolbásznak, virslinek, szalonnának stb.
Oszt akkor (csak ilyen bunkón tudom kezdeni ezt a mondatot), oszt akkor jött a telefon, hogy nem jöhet le az írás. Valóban durva írás, emberek várnak a ledarálásra, hogy Dáridó-kolbász legyen belőlük. Napokig mászkáltam, hogy tudjak Dáridó-kolbászt szerezni, sikerült. Akkor az a baj, hogy levágom benne Lagzi Lajcsi fülét, ha középen vágom fel a fóliát, akkor a malac fejét vágtam volna ketté, az első megoldás stilisztikailag is jobb, meg humánusabb, mondtam. Nem az volt a baj, hanem, hogy Lajcsi a TV 2 sztárja, nem jöhet le az RTL-en.
ja és egyébként ez volt az egyik poéngyilkolás: pár hónapja olvastam róla kritikát, és szóltam sosónak, hogy ez a könyv tökre érdekelne. mikor 22-én könyvesboltban nézelődtünk, megláttam, és persze jól meg is vettem. aztán 27-én vittük vissza, mint második darabot. fene sem hitte volna, hogy a feledékeny pasim emlékezett egy elejtett megjegyzésemre, és szólt a szüleinek, hogy vegyék meg nekem. ezentúl figyelnem kell, miket mondok :)

plant physiology
IF 6,14
nem annyira rossz, mint gondoltam :)

jól megkaptam

az úgy kezdődött, hogy zozóék voltak a kanári szigeteken, és dicsérték, mint a fene, a kis szigetek qrvajók, olcsók, lehet túrázni, mászni és nincs turista. aztán - sosó szerint - szép lassan elkezdtem megvenni magamnak azokat a dolgokat, amiket kinézett nekem karácsonyra, úgyhogy végülis kaptam tőle egy lonelyt canary islands címmel, benne egy naptár la gomeranál, zölddel kiszínezve rajta februárban kilenc nap...

álmodom???

na basszus, ha ez az év így kezdődik, rossz nem lehet...
kábé három éve végzett kísérletekről van szó...
Szia Éva,
Végre megtaláltam a cimedet:)
Együtt dolgoztunk egy bizonyos ERD10 és ERD14 fehérjéken. A téma beérett a publikálásra, amiben te is társ szerző vagy.
Küldhetem a cikket?
Köszi
Dénes

akku feltöltve

na, majd ha lesz időm, mesélek, de addig is bujjék.
sikerült idegeskedés és kiakadás nélkül átvészelni ezt az otthonlétet, pedig volt pár hiszti és sértődés mindkét családban, de valahogy az a tény, hogy munka kikapcs, otthon, meg ilyenek, teljesen kitöltötte a világomat, és minden pozitív volt. magam is csodálkozom, de csöppet sem sajnálom...
ujjé, fogadalmak pedig nincsenek, maximum zabaszünet (asszem a posztújévilencseikus robbanásközeli élményt soha nem szeretném viszontlátni, rosszabb még a tejcukornál is), idén doktori, és talán márciustól pirulaszünet, nehogymá minket kihagyjanak a klubból... erről még egyelőre csönd.

elkezdődött a versenyfutás, ők tegnap kezdték, en ma hagyom félbe...

9774070191 - Detailed Report
Date Time Location Service Area Checkpoint Details
December 18, 2006 14:58 Karlsruhe - Germany Shipment picked up
December 18, 2006 17:51 Karlsruhe - Germany Departing origin
December 18, 2006 21:05 Karlsruhe - Germany Departed from DHL facility in Karlsruhe - Germany
December 18, 2006 21:51 Frankfurt - Germany Arrived at DHL facility in Frankfurt - Germany
December 19, 2006 03:56 Brussels - Belgium Departed from DHL facility in Brussels - Belgium
December 19, 2006 06:51 Marseille - France Arrived at DHL facility in Marseille - France
December 19, 2006 09:06 Marseille - France With delivery courier
December 19, 2006 15:49 Marseille - France Shipment delivered

itta zideje

hogy végre valami vicces, vagy legalább nem idegbeteg vagy kiakadt dologról meséljek.
Előszöris elhatároztam, hogy befestetem a hajam. Erre Cora azt mondta, hogy ne rohanjunk bele a közepibe, csak szép lassan festegessünk, úgyhogy most éppen csíkos a fejem. :)
Aztán tegnap volt internesönöl dinnerparti, a labor tagjai főzőcskéztek, Song (a fél évre nálunk levő kínai "chap") retkes disznót főzött (tényleg retekkel:), Marco palacsintacsíkos húslevest, Feri isteni halászlevet, én palóclevest, Yavor töltött ponytot (kábé hatkilós lehett még tömetlenül), Andreas és Jochen meg töltött disznógyomrot savanyúkáposztás körettel. A halat ma ettük meg ebédra, mert a többitől éjfélre már kidőltünk, a túrógombóctészta meg holnap teljesíti csak be sorsát...
Aztán ez például nagyon jó kis élmény volt:
Gyurkó László: Szerelmeskönyv
Még Sosónál találtam, piros borítóján egy kendővel lefedett fejű, amúgy meztelen nőci sejtelmes képe - züllödt egy alak ez a pasim, gondoltam, és gyorsan belelapoztam. Ám a várt ponyvapornó helyett teljesen mást kaptam, ami ráadásul még irtó vicces is:
Mir?l szólhat egy szerelmeskönyv? Természetesen a szerelemr?l.
Annak ellenére, hogy az írója állítja, még soha senkinek nem sikerült meghatároznia, mi a szerelem.
A könyv egy gimnázium tanári karának szerelmi életével ismerteti meg az olvasót.
Találkozunk Taub igazgató úrral, aki dürrög, mint egy fajdkakas. Szentesi tanár úrral, ki pingálmányaival igyekszik meghódítani a hölgyeket. Az apróhirdetések útján tartós kapcsolatot kereső Csáki tanárnővel, Mónika nénivel, aki az iskola védőszentje is lehetne, Vince tanár úrral és Szederkényi tanárnővel, kinek kapcsolatát akár bűnös viszonynak is nevezhetnénk. Beke tanárnővel és Feld tanár úrral, a taknyosokkal, akik Arany János szellemében egyesülnek. Györkei tanárnő házasságával és álmaival, az öregedő Pák tanár úr viszontagságos küzdelmével a magány ellen, Zana tanár úrral, akinek minden mindegy.
Végül, de egyáltalán nem utolsó sorban a gyönyörűséges, ám szomorú sorsú Pintér tanárnővel, ki leginkább egy jéghegyhez hasonlítható. S aki aztán olyan káoszt teremt a tanári karban, mihez képest egy sivatagi tájfun semmiség. Hogy azután ? felettébb különös körülmények között ? ő is beevezzen a házasság csendes és biztonságos öblébe.
?A szerelmet ábrázolni lehet, titkát megfejteni nem? ? írja a Kossuth díjas, Gödön élő író regényében. Az ábrázolás roppant szórakoztató. Ám az összkép elgondolkodtató.

update

nem érte el a pasast
viszont elküldte mégegyszer a faxot
és fel is hívott, hogy ezt elmondja
meg hogy hívjam fel az invitrogént, hogy ne kavarják el most megint, és hogy holnap mindenképpen küldjék ki a csomagot

holnap nekiindulok megkeresni a másik csomagot

lehet, hogy van hepiend?

agyeldobás

esete forog ismét fenn
faszkivan, ha vulgárisak akarunk lenni (faszkivánt írtam először, natessék, előtört belőlem is a frajd - nade most nem élcelődünk magunkon, hanem bilit borítunk, vagymi)

alaphelyzet: misszpicsa titkárcsaj, öt-tíz évvel fiatalabb még nálam is, orra mindíg felhúzva, időnként szadomazo cuccban vonaglik be, és általában ki van bukva mindenen, amivel neki kéne foglalkoznia. tegnap pl kiakadt, hogy nem töltöttem ki még egy huszönötödik papírt, és persze hogy nem szóltam neki, csakmert korán reggel (tízkor) dhl-es csomagot akartam feladni, és persze ő sehol sem járt még...
ma lementem hozzá tízkor, hogy rendeléseket szeretnék ellenőrizni, mert szerintem már rég meg kellett volna érkezniük.
tizenegy utánra visszarendelt.
amikoris kiderült, hogy az egyik már dec nyolcadikán megjött, de senki nem látta, és effektíve sehol sincsen, a másikat pedig még dec 11-én megrendelte, de még nem jött meg. ez utóbbi egy olyan enzim, amire már egy hete égető szükségem lenne, és persze megromlik, ha kiolvad, szóval felhívtam az invitrogént, hogy mikor jön a cucc. aszongyák nem kapták meg a megrendelést, és egyébként itt vannak ka-ban, szóval egy nap a szállítási idejük. küldjem el mégegyszer a faxot.
mondom misszpicsának, hogy lehetne-e mégegyszer faxot, merthogy ők nem tudnak a megrendelésről, erre kiakad, hogy dehát ott van hozzátűzve a kék papír, úgyhogy a főrendelési iroda elküldte a faxot, és mégegyszer nem lehet, mert akkor kétszer lesz megrendelve. mondom neki mégegszer, hogy ők nem tudnak a megrendelésről. akkor a főrendelési irodát kell hívni. kit. hesselmannt. miaszáma. 5370. de kérdezni fogja a rendelési számot...majd ebéd után felhívom én. köszi.
folyt köv, asszem, félő, hogy nem csinál ő semmit...

disruptions and teratogens

alcím alatt a nyugtatóként és a reggeli rosszullétek ellen felírt thaliomide-ről és az általa okozott phocomeliaról olvashat a kedves olvasó a development könyv bevezetőjében. Szép kis történet az "itt ez a jó kis vegyület, talán valamire jó lesz"-ről:
A small German pharmaceutical company, Chemie Grünenthal at Stolberg, synthesized thalidomide in West Germany in 1953 while searching for an inexpensive method of manufacturing antibiotics from peptides. By heating phthaloylisoglutamine, the company's chief researcher produced phthalimidoglutarimide, which they soon labeled 'thalidomide.' Chemie Grünenthal patented the molecule and began searching for a disease thalidomide could cure.
The Grünenthal scientists could not find any antibiotic activity, or any other encouraging effects, in mice and rats. However, they saw that the new chemical seemed to be harmless; outrageously high doses did not kill rodents, rabbits, cats, or dogs. In addition, the animals showed no other side effects. The research team began to describe thalidomide as "nontoxic," and Grünenthal began to consider the lucrative prospects of their new find. Notably, although no sedative or tranquilizing effects were observed in animals, Grünenthal management considered "a nonlethal sedative would have enormous market potential."
With only these animal tests, no clinical trial plans, and no scientific rationale, Grünenthal began distributing free samples of thalidomide to doctors in Switzerland and West Germany in 1955. It was first recommended for the prevention of seizures in patients with epilepsy; although no anticonvulsant effect was found, patients reported experiencing a deep sleep. Other patients said they felt calming and soothing effects. Some reported side effects, but they were not believed to be serious.[3] One author later said that "Thalidomide was introduced by the method of Russian Roulette. Practically nothing was known about the drug at the time of its marketing."
Thalidomide could not be sold in West Germany until its effects on animals were documented ? usually effects of a drug are demonstrated on animals before the drug is administered to humans, but thalidomide was not tested that way. The sedative effects had not been seen in animals, so the Grünenthal scientists came up with a "jiggle cage" to measure the movements of mice to see if treated mice "jiggled" the cage less than non-treated mice. Grünenthal also pointed out that their "powerful hypnotic drug was completely safe.
An employee of Chemie Grünenthal brought home samples of the new drug for his pregnant wife, and ten months before thalidomide was put on the market in Germany, on Christmas Day in 1956, their child was born ? without ears. Years later, the father learned that his daughter was the first living victim of the epidemic of thalidomide-induced infant malformations and deaths.
The company began selling the drug over the counter in Germany in October 1957, under the brand name Contergan. The company claimed that "Even a determined suicide could not take enough Contergan to cause death" and "accidental overdoses by children would be unheard of with this drug." Soon the drug was being sold in 46 countries under "at least 37 names," without any additional independent testing, and was the drug of choice for pregnant women with morning sickness. Not one of those statements turned out to be true.
Unusual side effects had been reported by patients taking thalidomide in the UK, including peripheral neuropathy. Worse, pregnant women who had taken the drug were giving birth to babies with a condition called phocomelia ? abnormally short limbs with toes sprouting from the hips and flipper-like arms. Other infants had eye and ear defects or malformed internal organs such as unsegmented small or large intestines. Chemie Grünenthal denied that thalidomide was responsible for any of these problems. In 1959, Grünenthal responded to one doctor's inquiry by saying, "We have no idea how these cases... could have been caused by Contergan."...
from wikipedia

a helyzet fokozódik

naésakkor jön az a csütörtöki karácsonyi bulin, hogy éva gyere ezt most azonnal beszéljük meg, merthogy a patrik írt, fél hatig tudjuk őt telefonon elérni, most akkor tisztázzunk mindent. én meg fejfájósan, kávéval és sütivel teli álomképekkel elkezdem tisztázni magam, szekvenciát keresni, aztán újból letölteni, keresni, megtalálni, három órán át megbeszélni, mire végülis jön a telefon, és kiderül, hogy a levél természetesen félreértésekre épül, egy mondattal tisztázzuk az eznaggyoncikiéva kérdéseket. de azért megállapodunk abban, hogy a szerda estig tartó időben gürcölök, mint a fene (merthogy én galád hazamegyek karácsonyra, és csak harmadikán jövök vissza), ez érvényes a hétvégére is, mert egyébként január első hetére hogy a fenében készülnék el...
azt persze nem számoljuk bele, hogy a primereket hétvégén nem szintetizálják, hogy az enzimet már mióta nem szállítják, és a szomszéd laboré is elfogyott tegnapelőtt este, hála nekem, azt meg pláne, hogy ismét találunk még egy szart a levesben, az egyik vektor rekombinációs helye invertálva van benn, így sajnos a jó primerekkel gyártott pcr termék abba nem tud bemenni, hiába a hétvége, hiába az évaeznagyon ciki.
ez már nekik kibaszottul ciki, az meg, hogy én idegbeteg leszek ennek a végére, az meg gondolom a magánügyem. vagy lehet, hogy fizetik a pszihiáterem?
ciki?
nevetnem kell.
vagy sírnom.
vagy inkább mindkettő.
és akkor most megyek haza, vasárnap este, hogy otthon is legyek egy kicsit...
jó hétvégét mindenkinek

nincsjókedv

pedig volt
tegnap akartam írni, hogy mennyire vicces volt a hétfő esténk, csináltam vadast, de a zsemlegombóc nem nagyon akart ehető állagúvá válni, bármit is csináltunk vele, de a félszáraz pfalzi rozé mellett már végülis mindegy is volt. a rozétól fejreállt pasim sztendápkomedit rendezett a zuhany alatt, alig győztem röhögéssel.
aztán ma reggel észrevettem, hogy kivágták mindkét fenyőfát a kertben. nincs egy élő növény sem, ami fél méternél nagyobb lenne, csak a csodaszép spár csodaszép sárga falát látni, hogy basznákmeg. felhívtam herrbentlét, aki azt mondta, hogy betegek voltak, mármint a fák, és a városi kertész rendelte el a kivágatásukat. persze. hogyafaszba kerül a kertész pont ebbe a kertbe, na mindegy. nincs fánk. egy sem. igaz, ültetnek újat, de hogy megmarad-e a télen ültetett csemete, az már más kérdés.
aztán kiderült, hogy én is elbasztam egy primer-rendelést, nemcsak a franciák, össezkavartam két szekvenciát, szóval ha véletlenül jó lett volna az egyik entryclone, akkor sem mehetnék tovább, mert így mindent előről kell kezdenem, ha megjön a primer meg a vektor.
úgyhogy most éppen a vendégphd-s srác vektorját hasítom újra, mert persze neki sincs még mindig pozitív klónja, pedig pénteken megy haza.
kicsit elegem van. na jó, nagyon.
fülemben duplexinkorporáció, olvasom a frissen angliából hozatott megatömény szakirodalmat, és próbálok oda koncentrálni. zúzás és fejlődésbiológia. ez van.

már megint

hideg ez a lakás, baromira hideg, és ezt utálom nagyon, ezt a fázást. itt ül az ember a nappaliban, és csak fázik az ember lába, pedig megy a fűtés hat óta, és csak húszésfélre bírja magát feltornázni, pedig már háromnegyed tizenegy, tizenöt perc, és lekapcsol megint takarékra, úgyhogy rohanok fürdeni, hogy még elkapjam a meleget, és bevigyem magammal az ágyba, a paplan-pokróc kombi alá.
ha jót akartok, a földszinti lakásokat messze kerüljétek keresztbetett ujjakkal, fogak között fokhagymát sziszegve...

már látszik

-Kinek lesz a svájnehaxe? ?kérdezi a pincérsrác a ráckellerben.
-Neki- mutatok Annára.
-A kicsinek vagy a nagynak?
De azért ő is kortyolt egy picit a forraltborból a müncheni karácsonyi vásárban, ahol megnéztük, hogy a repedtfazékhangú harangjátékra hogy vonaglanak körbe a bádogbabák délben a racchauz tornyán (és igen, a második körben az egyik lovag leszúrta a másikat), hogy milyen jópofa játékárusok bújnak meg a giccsbódék és cukorkaárusok között, aztán meg lelkesen nyomogattuk a gombokat a németmúzeumban lévő interaktív kiállításokon (kár hogy kábé olyan lepattant volt majdnem minden, mint egy gimis szertárban, de az ötlet szuper, mármint hogy interaktívan szemlélteni a fizikát, optikát, stb).
Hamar elment ez a hétvége, bár mi még szombaton egy vidám kis koncetrációs tábor-nézegetést is beszúrtunk, hamár olyan szépen zuhogott a havaseső (Dachauból nem sok maradt, a barakkokat lebontották, kettőt újraépítettek a bemutatás végett, a lepukkant intézőházban pedig múzeumot rendeztek be. Ez egy fogolytábor volt 33 és 45 között, nem kivégzésre specializálódtak, ergo nem volt annyira durva élmény végigjárni. Bár a háború vége felé itt is bedurvultak, kismengelék szórakoztak a foglyokon, és kajájuk sem volt sok)
De amikor már odaértünk Freisingba Annához, már nem is esett, sőt, kifejezetten karácsonyi idő kerekedett, és mi jót kajáltunk, sőt még a babáról is dumáltunk egy csomót...
jaj, el is felejtettem, hogy sosó a végén bemászott a hatalmas ingába, ami körbeforgott három percig, és a kalitkában körbe-körbe kellett sétálnia, ahogy ment körbe a háromméteres inga. nézni is rossz volt, de ő bement. igazi hős. az én pasim...

varázsköpeny?

merlint nem tudták kidobni a halas lányok. nem volt szívük. kirakni a szigetre. merthogy a legutóbbi nagy rendrakás óta a nemkívánatos halak az ájlendre mennek. a film után. ahol az eredetijük valamely szervének pótlására menő klónoknak azt mesélték be, hogy megnyerték a lottófőnyereményt, és elmehetnek lakni az egyetlen nem fertőzött területre, a szigetre. persze meghaltak mind. csak a trénszpottingos csávó jött rá mindenre.
szóval a halak a szigetre kerülnek. érted. duplán vicces, merthogy halak. meg hogy szárazföld. érted, ugye. vicces. perszehogy az én viccem.
szóval merlin megúszta (na, csak nem újra egymásratalálunk, szóviccek?), és idekerült a laborba, ahol a nyitott nap óta van akváriumunk. ha már kihoztunk halat, vissza nem lehet vinni. max a karanténba. andreasz halport akart belőlük csinálni (in situhoz meg ellenanyagfestéshez), de markó erősködött, hogy ezek innentől az ő halai, és élve maradnak és slussz.
itt csörgedezik a fülem mellett naphosszat a víz. merthogy markó szerzett a halházból szűrőt meg melegítőt, most már van programozott lámpa is, sőt, egy külön rekesz az óvodásoknak. merthogy egy-két ikra megúszta a felnőttek zabálási allűrjeit, és markó sikeresen eltorlaszolta az átjárót a két rész között. a barikád nagyon szép sóder megtűzdelve színes kavicsokkal. és közben már az óvodások lassan kisiskolások lesznek.
naszóval ilyen környezetbe érkezett meg merlin, egy matuzsálem hím, pigmentek nélkül, hatalmas uszonyokkal, meg egyébként is, hatalmas testtel. először mindenkit csak terrorizált, később már csak a nőciket kergette reggelente (szegény sokáig egyedül élt). ma már őt piszkálják a többiek, alkalmanként belecsócsálnak a farkúszójába.

szóval merlin lassan levedli varázsköpönyegét, vagy inkább a többiek leszedik róla.

melodráma

az ember lassan megszokja, hogy takarításkor nemcsak a padlót kell felporszívózni, hanem a plafont is, a heti három kukaccal a falon meg már-már köszönőviszonyt alakít ki, kivárja a harmadikat, csak akkor szipkázza őket le. persze mindeközben csodálkozik, hogy vajon melyik szomszédtól másznak ezek át folyton.
aztán egyszercsak eljön az idő - mondjuk egy nagybevásárlás utáni pakoláskor -, amikoris rátalál az első petékkel teli zacskóra, na ekkor elkezdi átnézni a bekukacosodható dolgokat, és telepakolja a szemetest petékkel és valami fonalas izével átszőtt zsemlemorzsával, szárított trombitagombával, rizzsel és sárgaborsóval, és megfogadja, hogy legközelebb a familában nem nézi meg mégegyszer az árát a lezárható üvegedényeknek, és nem rakja őket vissza, hogy ez mégsem kell, igenis hermetikusan lezár innentől mindent.
egy ideig még megszokásból fel-felnéz a plafonra, aztán már csak akkor jutnak eszébe a kukacok, mikor legközelebb puffasztott rizst vesz.
zizik
és
zsizsik

miertnemmegy

szóval az van, hogy már egy ideje dolgozom azon, hogy berakjak egy promótert és egy enhanszert az eneleslakzés gétvéjbe, és múlt pénteken végre volt olyan, amiben mindekttő benne volt, de a hétfői injektálást követő lakzéfestés semmi jelet nem adott. csütörtökön újrainjektáltam őket nagyobb koncentrációban, pozitív kontrollal, a pénteki festés a pozitív kontrollnál működött, a többinél nem.
és akkor ugye ekkor jön az, hogy az ember átgondolja, mi ment szarul.
1. az első klónozás, az entriklónokban van hiba, bár a szekvenálás nem ezt mondja
2. a második lépés, az eler-rekombináció tesztelése fals eredményt adott - ezt majd a következő szekvenálás megmondja, reméljük keddre
3. az eneles-lakzé nem működik a halban - erre elkezdtem vénusszal megcsinálni az egészet, kedden talán tudom őket injektálni, ha lesznek pozitívak
4. az egész gétvéj-konstrukció nem működik a halban - na ez lesz az utolsó opció, ez igazán nem jönne jól

na, eddig ezekkel igazán megbarátkoztunk, ezer pluszmunka, okoskodás, keresztbeellenőrzés, miegymás. na és ekkor jött péntek este a mail agnestől, hogy szar van a rendszerben. na és ez az opció, bár ennek örülni kéne, mert nem az én hibám, és persze taccsra teheti az egész munkafolyamatot, nem illik be a rendszerbe, mert akkor az elejétől kezdve bajnak kellett volna lennie.

naszóval egyszerre van légy is meg szar is a levesben... és megáll a tudomány

miertnemmukodik folyt

Dear collaborators
I have discovered this afternoon an important mistake in the Gateway Manual (V4.0). This error concerns the sequence of "attR4" (page 15) of pENTRY-R4-cis reg-L5, obtained when you recombine an "attB4R-cis regulatory region -attB5" PCR
product with "pDONR-attP4R-attP5. Subsequently, the sequence of attB4Rfw page 16 is also wrong. I will work on it and send you as soon as possible the corrected manual directly by e-mail.
I sincerely apologize for that mistake and hope it did not cause you too much trouble.
Best,
Agnes

Dear Eva, Dear Ferenc,
Following the mail I have sent to the whole Gateway community, I send you the CORRECT sequence of attB4Rfw :
AttB4RFw: ggggccaagttttctatacaaagtggca
The attB5 is correct in the manual, then unchanged.
You could already check if you amplify your cis regulatory region with a wrong primer (which I guess it's the case).
I will correct the manual this week end and send you the corrected one in priority.
Again I really apologize to interfere in a bad way on your research.
Agnes

Dear Agnes,
Thank you for the info.
Yes, I used the previous primer.
Do you think that the old sequence could work in the BP reaction (because I have good entry clones from the PCR products made with this adaptor primer), but it could interfere with the LR reaction?
Eva

Dear Eva
Sorry for the mistake.
it is very strange you obtained correct entry clones after BP reaction. Did you sequence this entry clone?
Agnes