nemhiszemel

angol film megy az arten, nemet felirattal
almodom?

síklub

tegnap elmentünk brinyózni, es veletlenul belebotlottunk egy vadasparkba meg az oregrajnaba, mellette egy kenukolcsonzovel. napi ot euro, negy orara meg csak harom. ja, es a csonakhaz egyben bufekent is mukodik. isteni :)

itt jartak a francosok

vartunk rajuk egy csomot, jottek a francos reklamautosok, dobaltak az ajandekokat, ot meterrel elenk, es ot meterrel mogenk, csak egy bicikliskartyat dobtak hozzank...
aztan masfel ora mulva elsuhantak mellettunk, egyutt, egy nagy szarnyashangyakent...

merész

lett kisbarátunk, szombat reggel már a hálószoba ablakon kukucskált be, majd jól a párkányra pisilt, ahogy megmozdultunk.
aztán a hello, gyere kapsz valami finomatra visszajött, megmutatta, hogyan tud feljönni a párkánya, majd azt is, hogy nemcsak így lehet, hanem a konyhaablak felől is, a fürdőszobapárkányon keresztül. de a kesudió nem jött be neki.
vettünk hát rendes, mókusnak való mogyorót. azt szereti. azért most már minden reggel megjelenik a konyhaablakban.

ha már szívás... szeeeegéény kismadár...

leni vagy nem leni, ez itt nem kérdés

nem vitás, hogy lenikreviccre lehet a legjobban hajatrázva száguldozni.
és az sem, hogy az mekkora szívás, ha a lenikrevicckazit bekapja a kurva autorádió.

snassz strassz

vasárnap átugrottunk strassburgba. hihetetlen, hogy megy az ember egy fél-háromnegyed órát, ami itt ugye nem távolság, és annyira de annyira francia lesz egy csapásra minden. hihetetlen balkánfíling, gyönyörű rendetlenség, élhető kupleráj, mosolygós pincérnéni mosolyogva kéri el a háromajrót a narancsléért. na jó, a pohár sörért is.

is it itching?

no. it only hurts.
hm. it is severe. I can imagine that it hurts. but is it not itching?
no, not at all.
do you understand what itching means?
yes. i know what it means, but it is not itching.
üdvözöljük a német egészségügyi ellátásban. mielőtt bármi is történne, mutassa a biztosítási csipkártyáját. köszönöm. és most perkáljon le tízajrót. kápé. nem, kártya nem jó. köszönöm. most akkor üljön le, majd szólítjuk.... feltennék pár kérdést... köszönöm, most üljön vissza, majd szólítjuk... kiürült az egyik szoba, jöjjön utánam... miben segíthetek?...
na szóval az egész úgy kezdődött, hogy megint elmentünk úszni. aztán pénteken meg majd szétszakadt a hasam, úgy fájt, ígyhát felkerestem az intézeti ambulanciát, mesélje el nekem valaki szépen lassan, hogy hogy tudok én elmenni itt dokihoz. elmesélte. és adott egy nevet, az asszony nőgyógyászát, öt percnyire az intézettől, róla tudja, hogy jó doki. még negyed órán át rendel, ráérek-e most. és már intézi is az időpontot, tíz perc múlva már regisztrálnak a magándokinál, ahol van egy recepció, pár aszisztens, jónéhány rendelő, mindez egy magándokihoz. EGYhez. minden csilivili, beszélnek angolul, a nődoki nő doki, perfekt angol, csak nem akarja elhinni, hogy az istennek sem viszket...

szerfölött szörfölök

a tizenötön van az arte, a huszonötös is jó, elszórva vannak a zenések, meg van valahol két francia is.
van kabel nevű is, sőt hot is, ahol eddig ágynűreklámlokat láttam csak... most éppen brilliánsgyűrűt akarnak eladni.
meg persze van legyenönismilliomos, meg dáridó, húdegagyi fazonokkal, meg vasárnap elkaptam egy jósnőt is :)
egyébként tényleg miért kell egy videoklippben feltétlenül táncolni?
szokom, lassan, kis adagokban, vissza, a telekommunkiációt, a képernyőről özönlő nyálat
egyébként a tévé a visszavitt klímát próbálja kompenzálni. ez legalább nem tartja stabilan a harminc fokot a szobában. pláne, mert ez nálam van, a klíma meg sosónál volt :)

mikiiii :)

szia evi,
imadom ha jeletkezel, jelentekezz mindiiig :)
nekem ugyan sajnos nem adatik meg a blogodat olvasni, mint ahogy
senkiet sem, mert olyan draga itt az inyternyet, hogy a gatyam ramenne ha
erre extraznek. mindenesetre, kuldd el a blogod cimet mert azt most innet
ugy nem tudom, mint a nevemet mert berugtam ketto indiaival, akik most
a hatam megett baszkuralnak. de a fotosite-t megnyezem. orulok, hogy
teccik ablog, meg a fotoim, igyexem maltat a bemutatni, ahogy a penzem,
idom, lehetoseim engedik, es olyan jo hogy irtal ide is, meg a blogomra
is egyet.
tudood milyen butikok vannak itt? es milyen tv adasok, tv adast fotozok
szinte mindiiig, a maltai kameramanok olyan amatorok, hogy elkepeszto,
erro majd szeretnek neked meselni sokat, no es a maltai tv shop, vazze
az hihetetlen. szoval terjunk vissza erre.
demost mennem kell mert hiv ketto indiai, meg 3 torok. elenezest
szia evi, udv a pasiembernek, vigyazzatok magatok, most!
miki

ahol a franc túr...

jövő hét pénteken jön egy rakás bicajos, átkerekeznek a szomszédból annak tiszteletére, hogy itt élt az a pasas, aki a bicikli ősét feltalálta. elrobognak majd egy rakás ember előtt, délután négy és háromnegyed hat között.
örültek városa lesz ez itt, kéremszépen. végre valami megbojgatja ez azt alvó órást...

már megint menekültem előle

de most javor is benne volt az üldözői körben, nemcsak feri. eredményeket akartak tőlem, én meg csak futottam, futottam, meg próbáltam elbújni előlük.

vicces

sosó blogolni akar
fotókkal illusztrált blogot szeretne csinálni
például megörökíteni a mai napját, ahogy villáskulccsal a kezében éppen a mobil légkondit szereli össze
amit m,ajd szerdán visszavisz a mm-ba

nulladik típus

szemtől szembe álltunk egymással, néztük egymást, ha nincs köztünk az ablak, talán meg is cirógatja az orromat. egy pillanat volt, vagy egy perc is talán, nekem egy órának tűnt, és asszem közben sipítottam, hogy petigyereidedegyorsan, aztán fogta magát, leugrott az ablakpárkányról, és elkezdte keresni a bácsi által dobált finomságokat, amit aztán jól elásott a kedvenc dugihelyeire (az egyik ágyásba, meg a lépcsőnél a fűbe), én meg nagy lassan elfordultam az ablaktól és beraktam a ruhákat a mosógépbe.
nem, nem véletlen volt, megláttam, ahogy robog lefele a fáról, néztem, aztán észrevett, és elindult felém. az ablak alatt eltűnt, aztán egyszercsak megjelent szemmagasságban. összebarátkoztunk, igen, most már végérvényesen.

szuperjég

vége
és nem dob fel
vannak benne vicces részletek, meg a bokononi idézetek nagyonis igazak, de valahogy nincs az az az jóleső belső mosoly, az a feneamindenedet te öreg róka, miket ki nem találsz érzés.
már már untam
már az előző is rosszul esett, az időomlás
semmi különös nem volt
vagy csak a fordítás szar?
valami nem jó. valami hiányzik.
megyek is szőrt tépni...

volt már olyan,

hogy aszitted valakiről, hogy tökjólesz együtt menni valahova, mert vagány, jófej, ért tök sok mindenhez, tud azon a nyelven, mint a helyiek, és amin te nem, majd jól kompenzálja azt, aki mindig aszongyahogy ti azt csináltok, amit akartok, de én bemegyek ide most enni, vagy a másikat, aki állandóan a kínaiakat meg az ázsiaiakat szidja, meg egyébkéntis, menő az a fekete téglaszemüvege, aztán kiderül, hogy egy kompromisszumképtelen teljesítményhajhász intoleráns és türelmetlen zsarnok?
ugyehogy elrontja az ember kedvét az ilyen?
simán.
mert ha az ember egész nap gyalogolt, várostnézett, múzeumot, házat, parkot járt, hullafáradt és annyira éhes, hogy már legfeljebb morogni képes, akkor képtelen ellenkezni egy ilyen alakkal, és akkor barcelona kedves helyeit meg sem közelítve a kurvanegyed egy olasz pizzériájában köt ki, ahol a gatyaját is otthagyja egy pizzáért.
na ekkor kell aszondani, hogy nemésnem, többet négynél többen sehova, vele egyértelműen nem, és másnap este nem ő megy elől.
kettesben annyira jó helyeket találtunk, annyira jókat ettünk, akkor, amikor éhesek voltunk, olyat, amilyen szerettünk volna, és olyan isteni strandot találtunk st feliutól egy hangyányit északra a platja solnál...
ilyet.

hihetetlen.
miért csak itt van ilyen, egy ilyen pasas, aki mer nagy és őrült dolgokat álmodni, van fantáziája, tehettsége, hogy az álmait valóra váltsa, és vannak olyan gazdagok, akik pénzt adnak arra, hogy az álmok életre keljenek? és mindezek aktuálisan akkor, amikor pasasunk még életben van, és van kedve alkotni.

blanket

a kandalló két oldalán, belül a gomba alakú kivágáson van kétoldalt egy-egy padocska. az egyik kisebb, egyszemélyes, a másik kettő. merthogy akkoriban (kicsit több, mint száz éve, amikor gaudi felújította battlóék házát) gardedám jelenlétében lehetett csak randizni. gardedám, mondja a gaudioguide, másnéven saperon.

fél óra

volt, mire megszoktuk a helyzetet, mire elfogadtuk, hogy ez itt így megy, mire elfogyodott az arcunkról a pír, és hajlandók voltunk kitekerni magunkat a fürdőlepedőből. asszem a zuhany volt a vízválasztó :), ott nincs helye a türcsinek, ott aztán pucérkodni kell, ha az ember van olyan balga, és hallgat ezekre a népekre, akik szerint szaunában TILOS a fürdőruha. mert egészségtelen. cöcö.
aztán kilestük, hogy hogy kell, meg persze beszóltak, ha valamit nem a nagy könyv szerint csináltunk.
szóval az ember jólnevelt német módjára úgy szaunázik, hogy pucér, de azért van rajta fürdőlepedő vagy köntös, amit a szunában rögtön levesz, és maga alá terít úgy, hogy még a lába alatt is legyen türi, nem szabad hozzáérni semminek semmihez. persze mindenki terpeszben, ivarszervlóbálás és néma izzadás közepette. aztán zuhany, és jöhet a melegebb szauna. van persze medence is, meg pezsgőfürdő, ami kábé öt négyzetméteres, úgyhogy azt kihagytuk, nem annyira izgalmas az egész, ha hat vadidegen ül tízcenire tőled, pluszban még a medencébe úgy lehet csak beszállni, hogy az ember képébe lóbálják a fütyijüket.
de a napozó egész kellemes volt, senki nem törődött senkivel, az emberek olvastak, meg bambultak bele a napba, mi meg süttettük magunkat a napon, ami olyan régóta nem sütött már, és megtárgyaltuk, hogy milyen érdekes, hogy ennyiféle fütyi létezik a világon...

mókus, kerék

hét-félnyolc, lájtos fejbekólintásként bekapcsol a klasszikrádió (ami esténként tíz és éjfél között klasszikláundzs mit dj jondal)
joghurtbamüzli vagy piritós, tejeskávé (baszki, nem vettem tejet holnapra, baszki baszki) közben konyhaablakon keresztül mókuskeresés (ez azért kicsit korai még nekik, általában nyolckor kelnek. nem hüjék)
fogmosás, csipaműtét, lencsberakás
mitvegyekfel
cuccösszepakol
autóbabe, kanonier, moltke, siemens, jobbra a harminchatosra, majd a végén jobbra le, kanyarog, és aztán a lámpánál előkeressük a belépőkártyát a táskából és a tárcából, majd szépen begurulunk a kapun, portásbácsi vagy bólint, vagy mutatóujjal ránkbök.
ha jól időzítettünk, még van idő az előző napi injektálásból való kicsiket fixálni, az előző napi fixálást leállítani, mosni. ha nem, akkor késik az injektálás.
kilenckor villany fel, halak ébrednek, lehet őket összerakni, injektort összeszerelni, kapillárist feltölteni, petriket kipakolni, majd jön a hajrá az idővel és a halakkal.
ki a gyorsabb? az ikrázó halak, a fejlődő embriók vagy én?
ebédig fejvesztett munka, aztán káve
délután tisztábarakom a kicsiket, új oldatot kapnak, a tegnap fixáltakat meg lehéjazom. egyenként. mikroszkóp alatt csipesszel. aztán mehetnek a metanolba.
aztán még a többi project, plusz a mai progress riportra készülés...
estére mosott aggyal merengek ki az ablakon, nézem a szomszédbácsi által kirakott diót és mogyorót rágcsáló kis vackokat...
a tegnapi padlizsánkrém egy kicsit túl fokhagymára sikeredett...
este könyv, net, zene, bambulás után zuhany, ágybanolvasás, majd újra csipagyűjtés indul...