Szürkemaci lehúzza a rolót erre a hétre.
Elindul, hogy együtt ebédeljen Verával, aztán hazamegy, összeszedi apját, és elmennek a BrassInTheFive-ra a Horizont moziba.
Aztán irány a hétvége
Az ebéd ugrott. Mármint Verával. De valószínűleg lesz helyette csilis csoki vagy más egyéb még az este...
péntek, október 31, 2003
Do the right thing
(asszem a magyar címe szemtől szembe)
Flitteres ötöst ítél meg egyhangúlag a zsűri mind Spike Lee-nek (istenem, nem is tudtam, hogy ő maga játsza Mookie-t), mind magának a filmnek. Mekkora film már ez, mekkora színészekkel, mekkora zenével! Zsír.
(asszem a magyar címe szemtől szembe)
Flitteres ötöst ítél meg egyhangúlag a zsűri mind Spike Lee-nek (istenem, nem is tudtam, hogy ő maga játsza Mookie-t), mind magának a filmnek. Mekkora film már ez, mekkora színészekkel, mekkora zenével! Zsír.
Jóreggelt!
Ahoj - mondta heherészve a napocska, amikor átsütött a sínek felett a reggeli ködön.
Szia - köszönt vissza a galambok közt elvegyülő első varjú.
Jó és vidám napot - hozta a szél a mosolyogva álmán tűnődő mirrmurr levelét.
Jóreggelt - mondta a medve, majd visszabújt a barlangjába.
Ez aztán a továbbképzés.
Bűntetésnek azért nem mondanám, az egy kicsit erős lenne, hiszen az első rész kifejezetten kurvajó volt. Groundscape volt a címe az első darabnak, a zenéjét Jean Francois Delhez írta. Basszus. Ez az ember tényleg tud valamit. Táncot kreálni erre a ritmustalan, dallamtalan, de egyébként meseszép ultrahangos zörejzenére, ez komolyan nem semmi. Az meg, ahogy ez a két ilyen isteni nugi srác (Michel Kuakou és Daudet Fabrice Grazai) eltáncolta, hát kész. Gyönyörűek voltak, izmosak, hosszúlábúak, félpucérak, és úgy táncolták végig azt a 35 percet, hogy meg sem kottyant nekik. Megadurvák voltak azok a mozdulatok, azok az ugrások, azok a grimaszok (a nyelvkiöltésért flitteres ötöst!) jaj, tényleg, ez a fele nagyon isteni volt.
A második rész már nem volt olyan izgis. Sőt. A Rivermenben csak az a rész volt érdekes, amikor a tánctér közepére egy hullámzó csíkot vetítettek, és a két térfelet más és más színű fénnyel világították meg, és a két táncos (maga Blumenthal és Fernando Martin) próbált egyszerre táncolni, a vízfelszínen való tükröződést imitálva. Hát igen, ez volt az elsődlegesen szar, hogy ez nem igazán ment nekik. Mármint az együtttáncolás. Meg aztán mindig iszonyatosan ziháltak, amikor mozdulatlannak kellett volna lenniük. Meg egyáltalán. A nugik után olyan zömökek, testesek és esetlenek voltak...
Na mindegy, az első feléért azért mindenképpen megérte.
Bűntetésnek azért nem mondanám, az egy kicsit erős lenne, hiszen az első rész kifejezetten kurvajó volt. Groundscape volt a címe az első darabnak, a zenéjét Jean Francois Delhez írta. Basszus. Ez az ember tényleg tud valamit. Táncot kreálni erre a ritmustalan, dallamtalan, de egyébként meseszép ultrahangos zörejzenére, ez komolyan nem semmi. Az meg, ahogy ez a két ilyen isteni nugi srác (Michel Kuakou és Daudet Fabrice Grazai) eltáncolta, hát kész. Gyönyörűek voltak, izmosak, hosszúlábúak, félpucérak, és úgy táncolták végig azt a 35 percet, hogy meg sem kottyant nekik. Megadurvák voltak azok a mozdulatok, azok az ugrások, azok a grimaszok (a nyelvkiöltésért flitteres ötöst!) jaj, tényleg, ez a fele nagyon isteni volt.
A második rész már nem volt olyan izgis. Sőt. A Rivermenben csak az a rész volt érdekes, amikor a tánctér közepére egy hullámzó csíkot vetítettek, és a két térfelet más és más színű fénnyel világították meg, és a két táncos (maga Blumenthal és Fernando Martin) próbált egyszerre táncolni, a vízfelszínen való tükröződést imitálva. Hát igen, ez volt az elsődlegesen szar, hogy ez nem igazán ment nekik. Mármint az együtttáncolás. Meg aztán mindig iszonyatosan ziháltak, amikor mozdulatlannak kellett volna lenniük. Meg egyáltalán. A nugik után olyan zömökek, testesek és esetlenek voltak...
Na mindegy, az első feléért azért mindenképpen megérte.
csütörtök, október 30, 2003
Tudom jól, hogy a vastag pamutharisnyát számos XY márkajelű egyed vágyölő harisnyának tartja. De könyörgöm, emberek, ez alá a finom kis türkizkék-kockás, barna-hullámos lenge szoknya alá csak nem vehetek fel egy vacak nájlont?! Befagyna a seggem, kéremszépen. Vagy ez senkit nem érdekel, csak az esztétika?
NEMÉRDEKEL
Maradok trampli.
Különbenis, a szoknya hosszú, sok nem látszik belőle.
jó, jó, abbahagyom, leszállok a témáról.
Na, akkor fogom magam, és kimegyek, veszek a kétszáz forintomért kiflit meg valami izét, amit rá lehet rakni, vagy...
Sredi maradékát ettem végülis meg.
NEMÉRDEKEL
Maradok trampli.
Különbenis, a szoknya hosszú, sok nem látszik belőle.
jó, jó, abbahagyom, leszállok a témáról.
Na, akkor fogom magam, és kimegyek, veszek a kétszáz forintomért kiflit meg valami izét, amit rá lehet rakni, vagy...
Sredi maradékát ettem végülis meg.
mesél, egyre csak mesél, mesél a hétvégi kirándulásról, ágotáról, a főnökasszonyról, balázsról, időnként újra meg újra kiakadva az aznapi fodrászos sztorin, majd amikor megkérdezem, hogy hogy van a hétvégén gyengélkedő apja, vörösbe borulnak a szemei, és csurran-cseppen egy kis sós lé. ( mintha csak a 'mi van, sírni fog? ' kérdésre jönne kicsit megkésve a válasz). nemgyújtokrá, nemgyújtokrá, kántálja, majd öt perccel később egy szegénynagyi sóhajtással nyúl a doboz multi felé. gonosz dolgok ezek. amik annyira sakkban tartják, hogy már nincs ereje igazán őszintén nevetni sem. amik annyira lebénítják, hogy engem kér meg, hogy hívjam fel az ingridet, és mondjam meg neki, hogy nincs meg a növényszervezettan könyve.
igen, most az van, hogy nem szabad elengedni a kezét, most cibálni kell, amíg hajlandó jönni, most az kell, hogy történjenek jó dolgok is, vidám, vicces és értékes dolgok is. mert ezeket most nem látja, nem találja.
riasztóan ismerős egy helyzet...
igen, most az van, hogy nem szabad elengedni a kezét, most cibálni kell, amíg hajlandó jönni, most az kell, hogy történjenek jó dolgok is, vidám, vicces és értékes dolgok is. mert ezeket most nem látja, nem találja.
riasztóan ismerős egy helyzet...
...legyél zizibb, legyél lazább...
jajaja, de azért ennyire mégsem kéne...
hülye bridzsit tegnap nyitva hagyta a desztillálót tápláló ioncseréltvíz-adagoló csapot, és a felső tartályban lévő maradék ioncserélt víz mind szépen lassan belecsepegett a káliumpermanganátos lombikba. sőt, még azon is túl, elkezdett felfelé mászni a lefelé fordított u-cső bal oldali szárában, de szerencsére épp a tetőpont előtt elfogyott, így nem ment át a piros lé a fehér lét tartalmazó lombikba. ez csak annyit jelentett, hogy csak a rendszer bal oldalát kellett szétszerelni, kitisztítani, és feltölteni, a másikat nem. wow.
háh, lehet, hogy nem is bridzsit volt, csabi magára vállalta az esetet...
a hangulat idebenn egyébként egész héten fagyos, de közben kis rejtett szikrák csapdossák meg az embert. mondjuk ha eszter bennvan, irtó jól fel tudjuk ezt oldani, ismételten nagyokat röhögünk meg dumálunk. és az jó. akárcsak a katával elkövetett cinkos kávészünet.
szerda, október 29, 2003
hétfő, 10:31
bugovics gyula az első sorban ul, en a grillazsos suti receptjet akarom, mert high truput teknikat ugysem fogunk alkalmazni. kaptam tollat. ebedet akarok.
hétfő, 13:51
negro a szevaszhavert jatssza most. nojo nem, ra lehetne keverni tisztara olyan a dob benne. rotringot hoztam neked. nyelvhalat ettem.
bugovics gyula az első sorban ul, en a grillazsos suti receptjet akarom, mert high truput teknikat ugysem fogunk alkalmazni. kaptam tollat. ebedet akarok.
hétfő, 13:51
negro a szevaszhavert jatssza most. nojo nem, ra lehetne keverni tisztara olyan a dob benne. rotringot hoztam neked. nyelvhalat ettem.
Réth Alfréd kiállítás van a Budapest Galériában. Régen láttam egy kiállításon hat irtózatosan zseniális képet (a negyvenből ugyan, de ez is nagy szám, komolyan), olyanokat, amiket bármikor elfogadnék és szívesen kitennék a falamra.
1910 körül már odáig fejlõdött a cézanne-i örökség problémája, hogy válaszútra állította munkásait. Kiküszöböltek már a képbõl mindent, ami a valóságnak csak esetleges vagy szubjektív, tehát nem lényeges eleme. Elmaradt a tárgyak színes külseje és e külsõ változatossága, elmaradt minden érzéki szépség és minden hangulati elem. Objektív térszemléletet akartak kifejezni, semmi többet. Mindebben el is mentek addig a határig, ameddig a tárgyak megadott formája megengedte az absztrahálást. A részletek eltorzultak és põrére vetkõztek, hogy megláttassák az egész organizmusát, de az egész még hasonlított mintaképére: a természetre.
A háború kitöréséig Braque, Metzinger, Réth és a kubizmusnak többi kutatója megtette a további, logikailag következetes utat a kubista probléma elvi tisztaságú megoldása felé. Réth képeirõl a természet formáinak utolsó emléke is eltûnt, a többi esetlegesség után az anyag éreztetése is elmaradt a képbõl. ...
De térjünk vissza a háború elõtti mûvek egyik sarkalatos darabjához. Voilà: a mûvész Le restaurant Hubin címû képe elõtt vagyunk. - nekem ez az egyik kedvencem a kiállításról :) - Sugarak, síkok, vonalak és színhatások keverékébõl egy alak bontakozik ki homályosan, ideges rezgéssel. A vászon többi részét kápráztató érthetetlenség födi. A megdöbbenés és megérteni akarás odaláncol, elõre- és hátralépések között nehéz pillanatok múlnak. Azután egy ülõ férfit, székeket, asztalokat veszünk észre. Kávézó. Már látjuk a lámpákat, az üvegeket és poharakat az asztalon, érezzük a parfümmel kevert füst szagát, a hangulat forróságát. Megértjük az ülõ férfit minden méretében s látjuk minden aspektusát abban a területben, melyet pillantásával ural. A háta mögé is vélünk látni, de itt már színek és vonalak érthetetlenségben folynak össze. Az alap olvad belé a testbe, az alap már csak mint a test kisugárzása jõ számba, s már nem is szerepel se térként, se alapként, hanem együtt a testtel alkot egészen új problémát.
Magyar Rádió Online
... Tizennyolcezer nézője volt a Titanic filmfesztiválnak [15:41], Réth Alfréd kiállítás Budapesten [15:36], Robert De Niro rákos [10:58]...
1910 körül már odáig fejlõdött a cézanne-i örökség problémája, hogy válaszútra állította munkásait. Kiküszöböltek már a képbõl mindent, ami a valóságnak csak esetleges vagy szubjektív, tehát nem lényeges eleme. Elmaradt a tárgyak színes külseje és e külsõ változatossága, elmaradt minden érzéki szépség és minden hangulati elem. Objektív térszemléletet akartak kifejezni, semmi többet. Mindebben el is mentek addig a határig, ameddig a tárgyak megadott formája megengedte az absztrahálást. A részletek eltorzultak és põrére vetkõztek, hogy megláttassák az egész organizmusát, de az egész még hasonlított mintaképére: a természetre.
A háború kitöréséig Braque, Metzinger, Réth és a kubizmusnak többi kutatója megtette a további, logikailag következetes utat a kubista probléma elvi tisztaságú megoldása felé. Réth képeirõl a természet formáinak utolsó emléke is eltûnt, a többi esetlegesség után az anyag éreztetése is elmaradt a képbõl. ...
De térjünk vissza a háború elõtti mûvek egyik sarkalatos darabjához. Voilà: a mûvész Le restaurant Hubin címû képe elõtt vagyunk. - nekem ez az egyik kedvencem a kiállításról :) - Sugarak, síkok, vonalak és színhatások keverékébõl egy alak bontakozik ki homályosan, ideges rezgéssel. A vászon többi részét kápráztató érthetetlenség födi. A megdöbbenés és megérteni akarás odaláncol, elõre- és hátralépések között nehéz pillanatok múlnak. Azután egy ülõ férfit, székeket, asztalokat veszünk észre. Kávézó. Már látjuk a lámpákat, az üvegeket és poharakat az asztalon, érezzük a parfümmel kevert füst szagát, a hangulat forróságát. Megértjük az ülõ férfit minden méretében s látjuk minden aspektusát abban a területben, melyet pillantásával ural. A háta mögé is vélünk látni, de itt már színek és vonalak érthetetlenségben folynak össze. Az alap olvad belé a testbe, az alap már csak mint a test kisugárzása jõ számba, s már nem is szerepel se térként, se alapként, hanem együtt a testtel alkot egészen új problémát.
Magyar Rádió Online
... Tizennyolcezer nézője volt a Titanic filmfesztiválnak [15:41], Réth Alfréd kiállítás Budapesten [15:36], Robert De Niro rákos [10:58]...
A hétvége története álábali-átírva:
Kill Bela
Hosnonk az elettol elszenvedett sorozatos humoreszkek utan ugy dont, kezebe veszi vegre a sorsat. Az adott ponton azonban megis elveti a lepest, ezert buntetesul meg tobb viccet kap fejre, gyomorszajra, combra. Ekkor dont ugy:
megoli Belat.
plusz egy jótanács: 'Használd az erőt!'
es az megvan, amikor ambi a buszon borotvakremet es uszoalsot huzott elo tau bacsikent?
ne feledjuk a jaffas pincerlanyt sem...
Kill Bela
Hosnonk az elettol elszenvedett sorozatos humoreszkek utan ugy dont, kezebe veszi vegre a sorsat. Az adott ponton azonban megis elveti a lepest, ezert buntetesul meg tobb viccet kap fejre, gyomorszajra, combra. Ekkor dont ugy:
megoli Belat.
plusz egy jótanács: 'Használd az erőt!'
es az megvan, amikor ambi a buszon borotvakremet es uszoalsot huzott elo tau bacsikent?
ne feledjuk a jaffas pincerlanyt sem...
kedd, október 28, 2003
Furcsa dolgok az emberi érzések. Vannak olyanok, amelyek annyira természetesek a számodra, hogy el sem tudod képzelni, hogy más sosem érezte ezeket. Hát még hogy meg se értse... Vannak olyanok, amik annyira jók, hogy azt hiszed, igen, ezt sokáig tudnám élvezni, érezni, de aztán egyszer csak rájössz, hogy a kedvenc érzésed is át tud csapni valami nagyon rosszba. És van olyan, amiről azt hiszed, hogy te sosem lennél rá képes, és aztán egy nap arra ébredsz, hogy megtörtént.
Furcsa dolgok ezek, bizony.
Furcsa dolgok ezek, bizony.