Vet: Hm. I see. Well I think I may be able to help you. You see ... (he goes over to armchair, puts on spectacles, sits, crosses legs and puts finger tips together)... your cat is suffering from what we Vets haven't found a word for. His condition is typified by total physical inertia, absence of interest in its ambience - what we Vets call environment - failure to respond to the conventional external stimuli - a ball of string, a nice juicy mouse, a bird. To be blunt, your cat is in a rut. It's the old stockbroker syndrome, the suburban fin de siecle ennui, angst, weltschmertz, call it what you will.
Mrs B: Moping.
Vet: In a way, in a way ... hum ... moping, I must remember that. Now, what's to be done? Tell me sir, have you confused your cat recenty?
Mr A: Well we ...
Mrs B: Sh! No.
Vet: Yes ... well I think I can definitely say that your cat badly needs to be confused.
Mrs B: What?
Mr A:Sh! What?
Vet: Confused. To shake it out of its state of complacency. I'm afraid I'm not personally qualified to confuse cats, but I can recommend an extremely good service. Here is their card.
Mrs B: (reading card) Oooh. 'Confuse-a-Cat Limited'.

Here we have the typical, unconfused cat. Note the sleepy expression in his eyes.

Here at Confuse A Cat, our cat confusion experts will go to great lengths to confuse your cat.

A film pereg tovább...

A mai nap is (pedig még csak két óra van, de máris) elég durván alakul. Sőt, ahhoz képest, hogy hogyan kezdődött...
Reggel épphogy kikászálódtam az ágyból, megreggeliztem, kipreparáltam magamat, hogy valami utcakész formát öltsek. (ja igen, már megvan. az egész ott kezdődött, hogy amikor legutóbb valami nagy bevásárló vacakban voltunk, vettünk egy 15dines testszínű nájlonharisnyát, amit másnap jól fel is akartam venni, mert éppen szoknyás kedvemben voltam, az idő is ennek kedvezett, csak éppenséggel a harisnyát magát nem találtam sehol. és csak nem találtam. felforgattam az egész lakást, de nem találtam. még volt arról valami halvány emléknyomom, hogy a hifi közelébe raktam, de így sem lett meg. aztán tegnap átnézegettem a cédéimet, és láss csodát, az alsó cédéről kiderült, hogy az a harisnya. (jótanács: sose vegyél olyan harisnyát, aminek a tokja olyan, mint egy cédétok) na ezen felbuzdulva vettem ma fel az ősz-szoknyát a naracssárga retrockos felsővel.) A villamoson egy majdnem csöves csókot dobott felém, majd a következő kijelentését tette meg olyan hangerővel, hogy a fél vagon ránk nézett: - Aranyos vagy. (Odáig nem jutott, hogy aszittem..., nem.) Elfordultam, próbáltam nem vihogni, amikor is felállt, odajött az ajtóhoz, és megkérdezte, hogy Birkás vagyok-e. Mondtam, hogy nem. Ezt valahogy nem hitte el nekem, és próbálta bizonygatni, hogy de, én abból a bizonyos maléves Birkás-familiából származom, csak még hazudok is. Amikor végigstírölt, és azt mondta: - Jó a lábad is, csak görbe - fogtam magam, és elmentem a másik ajtóig. Ennyi cirkusz mindenkinek betesz
Na, és ez még csak a kezdet.
Beértem, kiakadtam egy fotón (mindegy, nemmondomel, de akkoris, miértvanaz, hogy, úgyláccikcsakénnemkelleksenkineksem?), nekiálltam hívni, mikor jött a telefon: jönnek a tévések, de majd a szemináriumi szobába vigyük őket. Aha. Hát perszehogy a nagydarab operatőr kinézte magának a desztlillálót, az elé ültette be a nagyfőnököt. Az eddig nem lett volna baj, ha éppen nem megy senkinek semmilyen kísérlete, mert hát éppenséggel az ajtó mellett, pont a közlekedőrészre állították be a kamerát. sekisebe. A röpke egy órával meghosszabbított inkubáció után bementem, hogy felrakjam a mintáimat a gélre, amikor az operatőr kitalálta, hogy a KÖPENYBEN lévő főnököm meg én csináljuk valamit. Na ez a valami végülis az lett, hogy kivettem a mintapuffert a fagyasztóból, odavittem a mintákhoz, remegő kézzel kinyitottam az eppendorfokat, belepipettáztam mindegyikbe 5 mikroliter mintapuffert, majd főnököm kezébe adtam, aki megvortexelte őket. (parasztvakítás - mondta vigyorogva S. prof)

Nem, félreértés ne essék, nem lovalom magam bele a helyzetbe. Nem. Csak éppenséggel olyan, olyan, szóval olyan izé ez a helyzet. Na, vagyis nem akárkivel szokott olyan megtörténni, hogy rám gondol, éppen amikor rá gondolok, és ez persze ki is derüljön e-mail, telefon vagy valami hasonló kapcsán. Ez olyan hátonfutkosós vicces érzés, ami azt sejteti, hogy ez nem véletlen, hogy van valami kapocs aközött a két ember között, akik között ez megtörténik. Közöttünk, na. Legyen az csak valami kicsike kis összemosolygás vagy a másik kíváncsi fürkészése, bármi, de valami kis kapcsocska működik. Mint a hátmosós telefon. Pontosan.
Na, ez az. Csak kinyögtem valami értelmeset erről az egészről. Vagy nem?

Ők olyanok nekem, mint ..., mint ..., jaj, ezt nem lehet elmagyarázni. Kezdem akkor az elején.
Életem első abszurd élménye emlékeim szerint Rejtő volt. Az a bizonyos nyelű kés abban a bizonyos hátban, a furcsaruhás ember a vesztegzár alatt levő hotelben... Aztán anyámék elvittek a Kopasz énekesnőre. Na, az aztán kész, az aztán betett nekem, meg a világnak, az biztos. És akkor utána jöttek a gimnazista évek, amikor is a jóöreg emtévé elkezdett olyan finomságokat adni, mint a tvinpix meg a montipájton.
Savanykás, mosolygós, kesernyédes habok az élet rohadó tortáin.
Jó kis kérdés: vajon milyen lennék nélkülük?

Hát, Csiburáska most már kezd egy kicsit pofásabb lenni. Kicsit olyan, mint amilyennek elképzeltem. Még kellenek fotók, meg még kellenek ötletek, hogy miket tegyek még fel, de mostmár asszem hazamegyek. Qrvára elment az idő ezzel a vacakolással, basszus, már fél tíz is elmúlt...

- milyen lett a chapatti? :)
- zsirprofi, de azt hiszem a ghee-profi illene ra a legjobban, bar az nem annyira frappans... :)
szoval jo lett, es veletlenul pont teljes kiorlesu lisztet vettunk hozza, bar rozsliszt volt a lelkem, de igy csak meg szebbek lettek a kis chapatik, olyan kis edesen barnak sotet pettyekkel - mondtak is a tobbiek, hogy ez aztan lepeny a talpan. (oke, abbahagytam. engem is faraszt)
de volt meg mindenfele finomsag, koztuk enyhen csipos csirke-curry, paradicsomos csicseriborso-curry, tojas-curry, meg persze fuszeres bashmati rizs. minden irto finom lett (na jo, a tojas-curry nem lett tokeletes, mert mar keves volt a ghee, es a fuszerek nem rotyogtak eleget benne, igy egy kicsit darabos izu lett, de ezt senki mas nem vette eszre, csak az egyik `kukta` meg en), egy fel ora alatt minden el is fogyott. jo, voltunk ra tizenketten...
csinaltunk meg olyan fincsi kis tejes-tesztas-gyumolcsos edesseget, es ugy emlekszem, az volt az utolso csepp, amivel beloptam magam az ehes tobbiek szivebe.
de a legjobb resze akkor is a fozocskezes volt, a kihivas, a feladat-megoldas, en azt elvezem a legjobban, hogy latom, hogyan alakul, milyen szine lesz vegulis, es amikor mar bele lehet kostolni, es kiderul, hogy irtozatosan finom, jaj, az a legszebb. egyszer csinaltunk tavaszi tekercset, az meg plana nagyon vicces dolog, ahogy az ember beaztatja a rizslisztbol keszult lapocskakat es aztan megprobalja belebohockodni a tolteleket...
meg jo, hogy most kajaltam:)
- ha humorod fűszeres-currys,
vigyorog a baráti curr ys!
+ a chapatival is tudok ilyet! :D

Kontroll

- Volt-e olyan állomás, vagy alagút, amely valamilyen szempontból számodra különös jelentőséggel bírt?
- Hát a legérdekesebb helyszínek azok voltak, ahová civilként nem jutsz el. Az utasok csak a töredékét, a jéghegy csúcsát látják nap, mint nap a metróból. Ezer kilométernyi szellőzőakna, alagút van lent. Ezeknek egy része a polgárvédelemhez tartozik, mivel óvóhely. Például voltak olyan helységek, amiket atomtámadás esetére terveztek, oda egy méter vastag kapukon keresztül lehetett bejutni. Az elég ijesztő volt.
- És az ellenőrzések mennyire voltak eltervezve?
- Az ellenőrzésekben sok improvizáció volt. Inkább valósághű, dokumentumos jelleget akartunk adni a jelenetnek, ezért vállamra vettem a kamerát és próbáltam követni az eseményeket, amik hol veszekedésbe, hol szaladgálásba csaptak át. Ott bármi megtörténhetett.

A kemény meccs

Chad Rahman (left), the 2002 CIEH-FSA Curry Chef of the Year, will be defending his title against this year's 7 regional winners. The final of the 2003 National Curry Chef Competition will be held at the BBC Good Food Show at the NEC Birmingham on 26th November. David Smith will be there reporting for The Curry House so watch this space for the result if you can't get there yourself.

Az ablakon túl, avagy mi történik az F-épület előtt

Van egy kopasz fickó az udvaron, innen a szobából pont rálátok, akinek az egésznapos elfoglaltsága az, hogy egy konténer mellett álldogálva egy széklábbal kitörögeti az éppen soron következő leszerelt ajtó vagy ablak üvegeit. Most éppen egy Hofiszerű melós-figura áll mellette, zsebretett kézzel kíséri figyelemmel a szakmunkát. Hát, mitmongyak, amikor a karmesterszakosok gyakoroltak, az jobban feldobott.

Hohohó!
Már tökre aszittem, elsumákolták a dolgot, de nem, ma megérkezett a sigmás zsebrádióm, ami piros és átlátszó, látni benne a fogaskerekeket, van hozzá fülhallgató, van rajta három gomb, meg egy kislámpa, ami tökjól világít.
Aszta, deszupi!

Na, holnap megint osztálytalálkozó lesz. Derkovicsos. Vicces, mert alig egy hete futottam össze Fanni anyukájával, aki felismert ugyan, de nem tudott hova rakni, úgyhogy bemutatkoztam neki, aztán elmesélte, hogy előző szombaton anyós lett. Vagyis Fanni férjhez ment. Az a jó, hogy rájuk legalább kíváncsi vagyok.

Tegnap este Eszter mondott egyedül igent főnökünk sörmeghívására, aztán én is rábólintottam, elvégre mégsem hagyhatom cserben a bajtársamat, nem? De aztán minden ellenkező elvárás ellenére irtó viccesre sikeredett a sörparti így hármasban, nagyon emberire, közvetlenre, én nagyon jól éreztem magam.
Van ilyen is.

Vivi első lett élete első rajzversenyén. Igaz, hogy csak a másodikosok között, és 'csak' a kerületben, de ez azt jelenti, hogy ő megy a budapesti döntőre. Elvitték őket valami múzeumba, ahol egy vadmacskát kellett lerajzolniuk. :) Ez azért vicces, mert Vivi képeinek fele macskarajz, másik felén kutya van, a harmadikon pedig ilyen pikacsuszerű izék, szóval van egy kis gyakorlata a macskák lerajzolásásban. Hát igen, aki már nyolcévesen tapasztalt róka...

Na, tiszta retro-napom van.
Ez volt az a kép, amit hetedikes koromban kiválasztottam a Nemzeti Galériából, hogy ezt fogom a budapesti művészettörténeti versenyen a zsűri előtt elemezni. Paizs Goebel Jenő: Aranykor: Önarckép galambokkal Imádtam ezt a képet rágcsálni, nézegetni, aztán már egy kicsit meguntam, és azóta nem láttam. Mekkora színei vannak már, nem?

Meglep, de korántsem bánom, sőt, irtózatosan pozitív dolog, hogy nem akasztott ki a tegnap este. Sőt. Még csak egy icipicit sem volt szívszorongató, ahogy tegnap este a jaffában összefutottunk Genyával. Mit futottunk? Igazából ő is ült egy asztalnál, mi meg egy másiknál. És? És semmi. És ez jó. Ez nagyon jó.
Az már más kérdés, hogy Bali ki van akadva, totálisan, úgy anblokk. Recharge battery kéne. De hogy hogyan, azt neki kéne tudnia. Kéne.

Másnap

Nekem kiflis gyermekkorom volt. Asszem zsömlét csak nagyritkán ettem, majdnem mindig kifli volt a menü. Emlékszem, Anitával mindig a padba dugtuk el a friss kifliket (lehettünk vagy hét-nyolc évesek), hogy jól kiszárítsuk, és másnap vagy harmadnap úgy rágcsáltuk a kőkemény pékterméket, mintha csak mi tudnánk, mi a tuti. És asszem arra is rájöttünk (de az is lehet, hogy ez már csak egyedül az én találmányom), hogy a másnapos kiflit lehet a legjobban meghámozni, legombolyítani, kiteríteni, szétszedni, mint a kakaós csigát.
Na ez az élmény köszönt rám ma reggel, feledtetve azt a frusztrációt, hogy csak két üres másnapos kiflim van a teához. De a pékségből vannak, ezért legombolyíthatók. :)

- Te, neked nem olyan a Satchmo zenéje, mint egy születésnap vagy egy jó cselekedet?

Már senki sem mert Johnnynak hangszert kölcsönadni, mert vagy elveszti, vagy rögtön tönkreteszi. Bordeaux-ban elvesztette Louis Rolling szaxiját, azt a szaxit pedig, amit Dédétől kapott az angliai turnéra, három darabba törte, összevissza verte, taposta. Ki tudja, hány hangszert vesztett már el, tört össze vagy tett zálogba. És mindegyiken úgy játszott, ahogy szerintem csak egy isten tud altszaxizni, feltéve, ha már lemondott a lantról és a fuvoláról.
J. C. Az üldöző
EZ AZ

Ez több szempontból is egy irtózatosan vicces könyv. Egyrészt tudománytörténeti kuriózum (Oparin csinálta a legelsőként a lombikba berakunk őslégköri vegyületeket, szórunk rájuk egy kis villámot, majd megnézzük mi "sül ki" belőle kísérleteket. Hát éppenséggel egyszerű szerves vegyületek sültek ki. Hoppá, ugye?), másrészt a lektor történetesen a mi intézetünk egyik tébláboló nyugdíjasa, aki éppen tegnap tette nekem a szépet, és faggatott, milyen fickó az, aki így megszépített engem...
Hát igen. Igen kicsi a világ. Ilyen kicsi, ni, most mutatom.

Mondhatnám azt is, hogy tipikus.
Tegnap este végülis 8 előtt sikerült eljutni a keletihez, a csomaglelőhelyre, persze közben a hetesen elkapott egy kaller, adott csekket is, rendesen, nem volt fogékony a feledékeny-kislány szitura, nem akart meghatódni sehogysem, a postán meg sikeresen találtam ugyan egy olyan ablakot, ahol nem álltak huszonnyolcan, de a könyvem sem volt ott. Merthát arra a hülye cetlire is rá van írva, hogy hársfaucca, csak el kéne olvasni, vagy mi, nem pedig rutinból a keletihez bumlizni... Hársfaucca pedig hatkor zár, mint egy rendes, jólnevelt postafiók, úgyhogy ma reggeli program lett az irodalom puffogós zacsiból és barnapapírból való kiszabadítása, némi nemű ellenérték és személyazonosság-igazolás fejében.

Ez olyan tipikusan Mikis, nem?
nekem a 120-as rajtszamu "az elso ember aki keresztropit rakott" cimu tetszik, es nem azert mert en vagyok rajta hanem mert jol adja vissza az est hangulatat. mit vissza!? visszább! :)